Ronaldóról, Goncalo Ramosról, Portugáliáról a bragai magyar elemzővel

– Portugália átgázolt Svájcon. Hitted volna?

– Nem. Meglepett, elsősorban azért, mert eddig egyszer sem játszottunk ennyire támadóan. Pedig a futballistákban lakozó tehetség, az egyéni képességek alapján lehetett volna korábban is. Az lepődhetett meg persze igazán a produkción, aki nem különösebben ismeri a portugál futballt, vagy éppen a meccs hősét, Goncalo Ramost. Aki látta a Benficát a Bajnokok Ligájában, az kevésbé. A 2016-os Európa-bajnokság óta most játszott a legizgalmasabban Portugália, elsősorban a támadó megoldások miatt. A három támadó középpályás, Joao Félix, Bernardo Silva és Bruno Fernandes munkája, a helycseréik, a kreativitásuk döntött. Ugyancsak sokat hozzátett a játékhoz az a fajta szabadság, amit Raphaël Guerreiro kapott, illetve a másik oldalon Diogo Dalot, aki a formája alapján szerintem az egész világon az első számú jobbhátvéd.

- Goncalo Ramos one-man-show-ja szintén a meglepetés erejével hatott?

- Ennyire szuper teljesítményre nem számítottam tőle, mégiscsak életében először kezdhetett a válogatottban. A tehetsége alapján persze nem meglepetés a remeklése. Tizenhat éves kora óta figyelem a korosztályos bajnokságokban, márpedig az mindig egyértelmű volt, hogy sokoldalú, gólerős futballista, lehet tízes és hamis kilences is, ráadásul a sokat dolgozó csatár, aki nem csak a tizenhatoson belül képes érvényesülni, hanem a sorok között is megjátszható, meg tudja tartani a labdát. Az első gólja egészen hihetetlen volt, talán Sommer kapus sem tudta, hogy mehetett az ott be. A találkozó pontosan tükrözte a szezonját, kiválóan pótolja klubjában Darwin Núnezt, és úgy fest, a válogatottban Ronaldót is.

– Ronaldo kimaradása ugyancsak meglepett?

– Nagyon, elvégre ő eddig kihagyhatatlannak számított. A válogatottbeli története ismert, és örök tiszteletet érdemel miatta, de ez bizonyult most a legintelligensebb megoldásnak. Ha Marokkó ellen is kap mondjuk húsz percet, sokkal inkább érvényesülhet a pályán. Egész Portugáliát meglepte a kihagyása, amit először némi ijedtséggel fogadtak, pláne amiatt, hogy nem egy nevesebb játékos, Diogo Jota, aki ugye nincs a keretben, vagy Rafael Leao kezdett helyette, de a lehető legjobb döntés született.

– Mit gondolsz amúgy a mai Cristianóról? Inkább árt, mint használ? 

– Szomorúan mondom, hogy inkább árt, mert elnyomja a többi támadót. Akkor is őt keresik ugyanis a labdával, amikor nem őt kéne. Jota tudott eddig mellette érvényesülni, hasonló teljesítményt nyújtva, mint a klubjában, más nem. Erre volt példa a 2020-as Eb. Mindezek ellenére a meccsek utolsó húsz percében lehet hatékony fegyver, már csak azért is, mert a jelenléte még mindig félelmet kelt az ellenfelekben, amúgy pedig koránál fogva is ez az a játékidő, amelyben a maximumot nyújthatja. De a csapaton is látszik, dinamikusabb, ha nincs a gyepen, magától értetődőbb a futball. A Ronaldo-ügy kapcsán azt is érdemes figyelembe venni, hogy áll az önbizalom terén. Nem ment neki a klubjában, annyira a vébén sem, lehet benne egyfajta mentális gát.

– Csak hát ő nemzeti ikon, piszok nehéz helyzet lehet ez az edzőnek, hogy merje-e a kispadra tenni. 

– Szerencsére elég sok sztár van a portugál válogatottban, ettől még nehéz lehet a legnagyobbat kihagyni. De bármi is történjen Marokkó ellen, az nem változtat azon, amit eddig tett a válogatottért, sőt az egész országért. 

– Kérdés, képes-e viselni az epizódszerepet?

– Nem viseli jól, ez biztos. Az ő érdeke is azonban, hogy Portugália világbajnok legyen, és mert rúgott már gólt, valamennyit beletett a remélt sikerbe. Az ideje mindenkinek véges, még Ronaldónak is, ettől függetlenül képes lehet még pluszt adni. 

– De Ramos az egyértelmű választás Marokkó ellen.

– Igen.

Goncalo Ramos szerezte a katari világbajnokság első mesterhármasát (Forrás: goal.com)

– A középpálya összetétele kérdésesebb lehet, bár William Carvalho és Bernardo Silva helye fixnek tűnik. Nálad Otávio vagy Neves, esetleg Vitinha a harmadik belső középpályás?

– A szövetségi kapitány valószínűleg így gondolkodik, a két biztos ponttal, és nagyon nehéz is egy olyan csapaton változtatni, amelyik 6–1-re nyer, főleg egy vébén, annak is a kieséses szakaszában, csakhogy amit Marokkótól láttam, az alapján William Carvalho nálam kimaradna. A profilja nem passzol a kontrázós afrikai csapat játékához. Taktikai szempontból a Premier League-ben szereplő Joao Palhinha játéka kívánatosabb volna, az ő fizikai jellemzői, a robbanékonysága többet érhet. Szerintem Otáviót megtartja Fernando Santos, mert bár támadóbb szellemű labdarúgó, fontos szerepe lehet az agresszív visszatámadásoknál. Azzal is egyet tudnék érteni, ha Otávio és Vitinha egyszerre lenne a pályán, bár az a szokásosnál támadóbb felfogást mutatna. Rúben Neves a marokkói átmenetek miatt William Carvalhóhoz hasonlóan nálam nem kezdene, amúgy pedig Rafael Leaónak lehetne helye a csapatban, de Bruno Fernandest és Joao Félixet sem lehet kihagyni.

– Mi az, ami még igazán tetszik a rendkívül technikás és mozgékony portugálok játékában?

– Az, hogy merünk végre a játékosok nívójának megfelelően futballozni: mert bár sok szín van a játékunkban, nem lila, piros és sárga, nem egy megfejthetetlen kavalkád, hanem a piros különböző árnyalatai, ami harmóniát teremt. Több eszközhöz nyúlhat a kapitány, én pedig pontosan erre vártam, hogy a rendkívül tehetséges fiatalok, Dalot, Félix, Ramos, Vitinha, Leao végre megmutathassák, mennyi talentum szorult beléjük.

– A marokkóiak sem szűkölködnek tehetségekben.

– Valóban nem, már csak ezért is lesz roppant nehéz ellenfél. Feltűnően szilárd a csapategység, amit elsősorban Marokkó védekezése mutatott meg. A három támadó pedig igencsak veszélyes, Zijest és Bufalt külön is ki kell emelnem, képesek egy-egy embert levenni a pályáról, Bufal a tiszteletlenség határát súrolja azzal, amilyen pimaszul cselez. A 4–5–1-es, vagy 4–1–4–1-es hadrend stabilitást ad a csapatnak, Amrabat szerepe különösen fontos labdával és anélkül is, Félixnek, Bernardónak vagy Brunónak kell megpróbálnia kicsalni a pálya széle felé, és a megnyíló területeket kihasználni. A marokkói átmenetekben fontos Hakimi és Mazraui szerepe, támadó szellemű szélső védők, ugyanakkor a maguk mögött hagyott területet be lehet futni. A belső védőknek akadnak problémáik, ha ki kell menniük a szélek felé, ebből is profitálhat Portugália. 

– Miért nem tudták a spanyolok Marokkót két vállra fektetni?

– Cél nélkül tartották a labdát, nem akarták, vagy tudták megsebezni az ellenfelet, nem provokálták eléggé a védővonalat abban, hogy fellazuljon, sokat kérték ugyanis a labdát lábra, és kevésszer támadták a mélységet. Ha igen, akkor sem voltak ellentétes mozgások: vagy mindenki lábra kérte a labdát, vagy mindenki egyszerre beindult, de azzal együtt mozgott Marokkó. Azt kellett volna többször erőltetni, ami Marco Asensio lehetőségénél adódott: Olmo kihúzta magával Hakimit, Asensio támadhatta így a területet. El kell persze ismerni, Marokkó tudta, mit csinál. 

– Van esélyük Portugália ellen?

– Természetesen. Hasonló játékot várok tőlük, azzal a különbséggel, hogy kicsit kevésbé tisztelik majd Portugáliát, valamivel nagyobb nyomást helyeznek majd ránk, ami viszont feküdhet Fernandeséknek. De van esélye Marokkónak, ha mezőnyjátékból nem is, rögzített játékhelyzetek után feltétlenül veszélyes lehet. Hakimi és Zijes kiválóan rúgja be a labdákat, a két belső védő és a középcsatár en-Nesziri a levegőben gondot okozhat. Nagyon érdekes meccs lesz. Kérdés, Portugália képes lesz-e uralni a mérkőzést, és megfejteni a mérkőzésen adódó problémákat.

– Tapasztaltál taktikai újítást, bármilyen szakmai csemegét a vb-n?

– Lehet, hogy furcsa lesz, de nekem a viszonylag sok gól kapcsán vannak kritikai észrevételeim, védekezésben túl sok a hiba, illetve a koncentrációt tekintve adódnak problémák. Elég csak Portugália kapusát vennünk, Diogo Costa Ghána ellen majdnem végzeteset hibázott, de a svájci gól előtt is tehetett volna többet. Majdnem minden meccsen mindkét csapat betalál, ez a védelmek kritikája. Pedig ha egy csapat egymás után három-négy meccsen nem kap gólt, az hatalmas önbizalmat kölcsönöz neki, az angoloknak például a nullára lehozott mérkőzések nagy stabilitást adhatnak. A Szenegál elleni 3–0 erős jelzés Franciaországnak. Nem mond szerintem ellent az említetteknek, hogy ezzel szemben nagyon tetszett a csapatok merészsége támadásban. Kiemelhetem a japánokat a németek és a spanyolok elleni második félidő miatt, de Dél-Korea sem adta fel Portugália ellen, és megérdemelten nyert. Az ő szereplésük inspirálhatja a kisebb csapatokat.

– Nálad is Brazília a favorit?

– Igen, elsősorban a támadójátéka miatt. Csak akkor nem szerzi meg a világbajnoki címet, ha a védősora betlizik, néhányuknál a kor miatt áll fenn a veszély, elképesztő klasszisok ugyanakkor ők is. De ha Danilo és Thiago Silva Dembélével és Mbappéval kerül szembe, nem lesz könnyű dolga. Bár, erre szerintem nem kerül sor, mert az angolok megfogják a franciákat, a középpályán megnyerve a meccset. Brazília mindenesetre rendkívül kreatív csapat, az egyéni játékszituáció-megoldó képesség mindegyik játékosában megvan, a cserékben is. Folyamatos veszélyt jelentenek az ellenfél kapujára, merész csapat, csibész, senkit sem tisztelő, senkitől sem félő játékstílusban futballozik. De ha Portugália ott folytatja, ahol abbahagyta, közvetlenül a brazilok mögött sorakozik. A szívem persze azt súgja, megnyerhetjük a világbajnokságot.

Kiemelt kép: lusomagyarnews.com