Rossi utódjának tartották: Super Sic legendája

Marco Simoncelli 1987. január 20-án született az Emilia Romagna tartományban található Cattolica városában, de gyerekkorától kezdve Corianóban élt a családjával. Hétévesen kezdett el minimotorozni, majd 1996-tól kezdve az olasz nemzeti bajnokságban versenyzett. 1999-ben, illetve egy évvel később megnyerte az olasz Minimoto sorozatot, sőt 2000-ben az Európa-bajnokságon második helyet szerzett. 2001-ben a minimotorról a 125 köbcentiméteres kategóriára váltott, és rögtön az első évében olasz bajnoki címet szerzett. A következő szezonban már az 125-ös Eb-n indult, és az év közepén bemutatkozhatott a világbajnokságon a legkisebb géposztályban.

A Cseh Nagydíjon a Matteoni Racing Apriliájára ülhetett rá – mindössze 15 évesen, ami a minimum korhatár volt ekkoriban –, a 250-es kategóriába fellépő Jaroslav Hules helyetteseként. Brnóban a 27. helyen ért célba, majd a következő futamon, Portugáliában megszerezte az első pontjait, mivel a 13. helyen futott be. Simoncelli 2003-ra teljes éves szerződést kapott a Matteoni Racingtől, és ekkor választotta a nevével összeforrt 58-as rajtszámot. Az évadzáró valenciai futamon elérte pályafutása legjobb eredményét, a negyedik helyen intették le – összesen 31 pontot szerzett az idényben.

2004-ben csapatot váltott Super Sic, majd az évad második versenyén megszületett az első futamgyőzelme is – Jerezben. Az esős futamon sokáig a második helyen motorozott, ám három körrel a vége előtt Casey Stoner eldobta a vasat, így Simoncelli ölébe hullott a győzelem. Viszont hiába az első siker, több alkalommal nem állhatott dobogóra ebben az évben. A következő szezon volt az utolsó 125-ös fellépése, az idénynyitó Spanyol Nagydíjon nyert, majd további öt dobogót szerezve az összetett ötödik helyén zárta 2005-t.

A megosztó stílusú Rossi-utód, aki felállt a világ tetejére

Marco Simoncelli nem fogta vissza magát sosem, ha harcolni kellett egy pozícióért. Roppant agresszív versenyzőként tartották számon, aki nem ismert sem istent, sem embert. Ennek egyik ékes példája volt a 2008-as Olasz Nagydíj, amikor konkrétan ráhúzta a motort az utolsó körökben felzárkózó Héctor Barberára – nem kevés magyar szurkolót bosszantott fel ezzel, mert az eset során bukó Barberá ekkortájt Tóth Imre csapatában versenyzett.

A Mugellóban aratott siker volt az első a középső géposztályban, innentől kezdve pedig dominálta a szezont. Az év hátralévő részében csak egy futamon nem állt dobogóra, további öt alkalommal győzött, az utolsó előtti versenyen Szepangban pedig bebiztosította pályafutása első – és eddigi egyetlen – világbajnoki címét. A stílusa ellenére az olasz végtelenül szimpatikus jelenség volt a paddockban, akit a jellegzetes hajkoronája és az örökös mosolya sok motorsport-rajongó kedvencévé tett. Nem mellesleg, az egyik legjobb barátja Valentino Rossi volt, aki az öccseként tekintett Simoncellire. Nem csoda, hogy a Dottore potenciális utódjaként emlegették.

A világbajnoki címe ellenére maradt a 250-es kategóriában – 2009 volt az utolsó éve a negyedliteres géposztálynak, egy évvel később már Moto2-nek hívták a királykategória előszobáját. Ugyan hat győzelmet és további négy dobogós helyezést szerzett, csak az összetett harmadik helyén végzett a világbajnok Aojama Hirosi, valamint Barberá mögött. Az viszont már júniusban biztossá vált, hogy 2010-ben fellép a MotoGP-be, ahol Fausto Gresini csapatában kapott szerződést. Még 2009-ben részt vett a Superbike-világbajnokság imolai fordulóján az Aprilia versenyzőjeként, itt az első futamon való kiesést követően a második versenyen – rutinos csapattársát, Max Biaggit leszorítva a dobogóról – harmadikként végzett.

Első évében nem sikerült pódiumra állnia Super Sicnek, legközelebb Portugáliában volt hozzá, amikor hat századmásodperccel maradt el a bronzérmes Andrea Doviziosótól. Nehézséget okozott számára az idény eleji szepangi teszten elszenvedett bukása, melyben a bukósisakja is erőteljesen rongálódott. Simoncelli méretei egyébként sok galibát okoztak a tervezőknek, valamint saját magának is. 183 centiméterrel a legmagasabb versenyző volt a kategóriában, a 800 köbcentis gépek pedig nem feküdtek a paramétereinek, és kisebb átalakításokat kellett végezni, hogy komfortosabban érezze magát a Hondán.

Valentino Rossival közeli barátságot ápoltak (motocyclingnews.com)

2011-ben már gyári gépet kapott a japán márkától, amellyel sokkal versenyképesebb tudott lenni. Az idényt rögtön az ötödik helyen kezdte Katarban, majd vezető helyről esett ki Jerezben. Franciaországban viszont újra a kritikák kereszttüzébe került, mivel a második helyért csatázva kilökte Dani Pedrosát, akinek eltört a kulcscsontja. Simoncellit megbüntették, így csak az ötödik helyen zárt Le Mans-ban. A futamot követően elmondta, hogy nem fékezett később, mint ami normális, illetve hagyott elég helyet Pedrosának, azt viszont belátta, ha eredményesebb akar lenni, akkor változtatnia kell a stílusán. A következő futamot Barcelonában rendezték, ahol versenyigazgatósági elbeszélgetésen vett részt a hétvége előtt, majd pályafutása első királykategóriás rajtelsőségét szerezte meg – ezt aztán Assenben megismételte.

Először Csehországban tudott dobogóra állni, Stoner és Dovizioso mögött harmadik lett, majd egy háromfutamos sorozatot követően – negyedikként zárt Misanóban, Aragónban és Motegiben egyaránt – Ausztráliában a második helyen intették le. Ez maradt Simoncelli pályafutásának legjobb MotoGP-eredménye, pedig nagyon várta már 2012-t. Amellett, hogy teljes mértékű gyári támogatást kapott a Hondától, a 800-asról 1000 köbcentiméteres gépekre váltott a kategória – ezzel kevesebb hátrányt szenvedett volna el a méretei miatt. Az élet azonban kegyetlen fordulatot hozott az évad utolsó előtti, malajziai versenyén.

A végzetes győzni akarás

A motorversenyzők stílusait elnézve talán Marc Márquezhez áll a legközelebb Simoncelli. Az agresszivitás mellett egy olyan vele született tehetség volt az olaszban, mellyel rengeteg bukást meg tudott akadályozni. Amikor a motor elejében elmegy a tapadás, akkor elúszik a gép eleje, majd kicsúszik a versenyző. Ugyanakkor a térddel, illetve könyökkel való kompenzálással elérhető a tapadó felület aszfaltra hozása, mellyel újra kontrollálható a motor, tehát nincs bukás.

Valami hasonló játszódhatott le Marco Simoncelliben a Maláj Nagydíj második körében, amikor a 11-es kanyarban elment a motor elejének tapadása. Azonban a kavicságy helyett a pályán kötött ki Simoncelli, mert újra betapadt az első abroncs, ugyanakkor mivel alacsony tempójú kanyarban történt az eset, így szinte lehetetlen volt „talpra állítani” a Gresini Hondát. A pálya közepére csúszó Simoncellit két társa nem tudta kikerülni, Colin Edwards a testét, míg mentora, Valentino Rossi a fejét találta el. Ennek következtében Simoncelli sisakja kettétört, Edwardsot pedig katapultálta a motorja – az amerikainak mindkét válla megsérült. Rossi tovább tudott hajtani a pálya mellett, a 12-es kanyarban visszanézett, ekkor tudta meg, mennyire nagy a baj. Simoncelli mozdulatlanul feküdt a pálya közepén, a futamot piros zászlóval megszakították. Az olasz motorost azonnal a pálya melletti kórházba szállították, ám nem sikerült megmenteni az életét. Marco Simoncelli belehalt a súlyos fej-, nyak-, és mellkasi sérüléseibe, mindössze 24 évesen távozott az élők sorából. A futamot nem indították újra, a szezonzáró valenciai versenyen Simoncelli tiszteletére tett meg a komplett mezőny egy kört a pályán. Super Sic 58-as Gresini Hondáját az 1993-as világbajnok Kevin Schwantz vezette.

Rossi a következő sepangi versenyen megemlékezett elhunyt barátjáról. (Forrás: autoevolution.com)

Aki már akkor akadémista volt, amikor az akadémia nem létezett

A fenti sort Valentino Rossi nyilatkozta Simoncelliről, aki az első mentoráltja volt a Doktornak. Rossit nagyon lesújtotta a haláleset, ezután döntött úgy, hogy létrehozza a VR46 akadémiát, amelynek keretein belül fiatal versenyzők karrierjét egyengeti. Azóta olyan motorosok jutottak el a világbajnoki mezőnybe, mint Pecco Bagnaia, Franco Morbidelli vagy Rossi féltestvére, Luca Marini.

Simoncelli halálát követően a hazai pályának számító misanói aszfaltcsíkot átnevezték Misano World Circuit Marco Simoncellire, amely azóta is otthont ad a gyorsaságimotoros-világbajnokság San Marinó-i Nagydíjának. Az elhunyt versenyző édesapja, Paolo pedig létrehozta csapatát, mely a Sic58 Squadra Corse nevet viseli, és olyan versenyzőket pártfogol, mint Szuzuki Tacuki vagy Niccoló Antonelli.

Super Sic jó úton haladt afelé, hogy a királykategória következő szupersztárja legyen, de ez nem adatott meg neki. Mosolyát és bohókás kinézetét viszont soha nem felejtik el a rajongók.

Kiemelt kép: motorsportrepors.com