Rossz széria ide vagy oda, megpezsdült az élet Augsburgban

Az utóbbi szezonokban igazából egy dolog számított biztosnak Augsburgban, méghozzá az, hogy a kiesés elől kell menekülni. Ennek tudható be nagyrészt az is, hogy az utóbbi három évben négy edző is ült kispadon. Legutóbb a korábbi sikeredző, Markus Weinzierl tartotta bent a gárdát, ám ezek után májusban kissé viharos körülmények között távozott – Klaus Hofmann elnökkel karöltve. A hirtelen magára maradó sportigazgató, Stefan Reuter ezek után elhatározta, hogy végre állandóságot hoz a csapatba. Sokakat ért meglepetésként, hogy az élvonalbeli tapasztalat nélküli Enrico Maassent nevezte ki három évre, aki legutóbb a Borussia Dortmund második csapatát irányította.

Már a szerződés időtartama is azt engedte következtetni, hogy az új edzővel egy hosszú távú projektet szeretne elindítani a klub.

Az augsburgi bemutatkozásakor is gyorsan nyilvánvalóvá tette a céljait. Egy világos játékfilozófia kidolgozását célozta meg, amihez a csapat tartja magát, és amivel a szurkolók is azonosulni tudnak. Pontosan ez az állandóság hiányzott a múltban Augsburgból a folyamatos edzőváltások nyomán.

Határozott játékstílus

Már az első mérkőzéseken is látszódott, hogy ez az Augsburg más lesz a korábban megszokottól. Az intenzív, magas letámadás szokatlan volt azok után, hogy korábban inkább a mély védekezésben hittek. Az új, markáns játékstílus viszont nem azonnal párosult eredményekkel, és e miatt elég szenvedősen indult a szezon. Öt mérkőzés után négy vereséggel állt a csapat, a Hertha BSC elleni hazai vereség után pedig már a szurkolók is kifütyülték az együttest. Bár ekkor még nem sokan gondolták volna, de ez a vereség fordulópontot jelentett a szezonban. Florian Niederlechner, az együttest három éve erősítő csatár elképesztőnek titulálta ezt a fordulatot. Maassen a háromvédős rendszerről egy 4-4-2-s alapfelállásra váltott, amihez manapság is előszeretettel nyúlnak vissza szakvezetők az egyszerűsége és az egyértelmű feladatkörök miatt. Az edző azért is tette ezt meg, mert így elöl még direktebbé tudta tenni csapata játékát.

Az Augsburg jellemzően négy csatárral áll fel, középen Niederlechnerrel és a nyáron érkező Mergim Berishával, aki korábban a Red Bull Salzburgnál nevelkedett, így mondhatni a vérében van a letámadás. Hozzájuk csatlakozik a két szélről az Augsburgban magára találó Ermedin Demirovic és Ruben Vargas. A négy támadó általában egymáshoz közel helyezkedik a centrumban és várja a jellemzően hátulról felívelt labdákat. Bizony nem sokat szokott pepecselni az együttes a támadásépítéseknél, amit két adat is jól megmutat.

De ezt ők tudatosan vállalják fel. A támadásépítéseknél rendszerint maximum három passz után jön egy felívelés, ahol a centrumban való szűk jelenléttel a második labdák (lepattanók) begyűjtésére koncentrálnak, amikből aztán a villámgyorsan végigvitt támadások dominálnak. Labda nélkül is hasonlóan rámenős a csapat. Az emberorientált, magas letámadás ellen bizony észnél kell lenniük az ellenfeleknek és rendkívül magabiztos passzjáték szükségeltetik, ha át akarják ezt játszani. Rendszerint a Carlos Gruezo, Elvis Rexhbecaj középpályás duó is egészen az ellenfél tizenhatosáig lép fel, a védősor pedig ennek megfelelően szintén fellép az ellenfél térfelére, hogy szűkítse a területet.

Az RB Leipzig is alaposan megszenvedett az augsburgi letámadással. A lipcseiek sikertelenül próbálták laposan kihozni a labdát, hiszen mindegyik játékos nyomában ott loholt egy ellenfél. Amint a kapus, Janis Blaswich (21) kitette a labdát Josko Gvardiolnak (32) azonnal tovább fokozódott az augsburgi presszing. A horvát védő Niederlechner (7) nyomása alatt kénytelen volt előre ívelni. Látható, hogy a védők is a félpályánál helyezkedtek

A feljavuló játéknak meg is lett az eredménye. A gyenge rajt után sorozatban három győzelem következett, benne a Bayern München elleni 1–0-s sikerrel, a címvédőnek ez a szezonbeli egyetlen veresége minden sorozatot figyelembe véve. Azon a meccsen sem szakított Maassen az alapvető elképzelésével, ugyanazzal az agresszivitással és határozottsággal léptek fel, mint más csapatok ellen, az akkor mélyponton lévő münchenieknek pedig nem is igazán volt az ínyükre ez a játékstílus. Pár héttel később a Német Kupában is összejött a bajor rangadó, és bár a Bayern ezúttal 5–2-re nyert, egyáltalán nem volt sima a mérkőzés. A vereség és a kupabúcsú ellenére a szurkolók vastapssal éltették a csapatot, és Maaßen is többnyire elégedetten nyilatkozott a mérkőzés után. A semleges szurkolók számára is egészen szimpatikus módon szólalt meg.

„Ha így játszunk, akkor alkalomadtán nagy veréseket is kapunk, viszont emellett sok mérkőzést meg is nyerünk majd.”

A Bayern Münchennek szemmel láthatóan nem ízlett ez az agresszivitás, Julian Nagelsmann, a müncheniek trénere nem is igazán díjazta ezt a fajta hozzáállást. A vélemények itt is megoszlanak, hiszen Marco Rose, az RB Leipzig szakvezetője inkább dicsérő szavakkal illette az augsburgiakat egy drámai, végül 3–3-ra végződő mérkőzés után, ahol az Augsburg már 3–0-ra is vezetett.

„Agresszív, intenzíven futballozó ellenféllel játszottunk. Ez kellemetlen stílus minden csapat számára, amely ellenük játszik. Örülök, hogy Augsburgban olyan futballt játszanak, amivel lehet azonosulni, amiben erő, lendület és tűz van.”

Annak ellenére, hogy a csapat a legutóbbi négy bajnokin nyeretlen maradt, a szurkolók többnyire elégedettek voltak a csapattal. A játékkal és főleg a mentalitással tehát nincs probléma, viszont talán éppen most kellene valamiféle kompromisszumot kötnie Maassennek és a csapatnak, mert az agresszív játékstílusnak bizony vannak hátulütői is, és ezek egyre inkább kezdenek kiütközni.

Konfliktusok a játékvezetőkkel

Az agresszív játékstílus értelemszerűen sok szabálytalanságot is magában hordoz, ezt pedig nyilvánvalóan a játékvezetők is próbálják szankcionálni. Az Augsburgnál ez idén elég markánsan jön ki, hiszen az eddigi 12 bajnokin begyűjtött 39 sárga lappal magasan listavezetők a vonatkozó rangsorban, mi több, a szezon e fázisában ennél több sárga lapja még egy csapatnak sem volt a liga történetében. Maassen szerint a játékvezetők szándékosan próbálják meg sárga lapokkal megfékezni a csapatát, miután fel vannak készülve az általuk képviselt stílusra. Az edző viszont nem látja úgy, hogy a szabálytalanságok szempontjából durván játszanának.

„Próbálunk nagyon önkritikusak lenni, és mindent egybevetve nem gondolom, hogy túl keményen játszanánk.”

Azt viszont már Maassen sem tagadta, hogy talán egy-két esetben visszább vehetnének egy kicsit, főleg akkor, amikor jól állnak. Az RB Leipzig ellen 3–0-s vezetésnél úgy nyomtak tovább, mint a mérkőzés elején, a brazil balhátvéd, Iago pedig második sárga lappal a kiállítás sorsára is jutott. Ennek meg is fizették az árát, az utolsó 20 percben végül döntetlenre mentette az ellenfél a találkozót. Már csak azért is érdemes jobban vigyázni a figyelmeztetésekkel, mert a feltűnően sok a sérült, mellettük pedig a sorozatos eltiltásokat nem feltétlenül fogja elbírni a keret.

A kispadot sem kell félteni, ha reklamálásról van szó. Maassen és a szintén a kispadon ülő Reuter sportigazgató is előszeretettel szokta kérdőre vonni a negyedik játékvezetőt egy-egy vitás döntés után. Néhányan azzal vádolják őket, hogy tudatosan visznek feszültséget a mérkőzésekbe. Viszont őket is megvédve azt azért hozzá kell tenni, hogy már többször is előfordult, hogy a játékvezetők, illetve a VAR-szisztéma tévedései az Augsburgot sújtották. Például az előző hétvégén, a Stuttgart elleni drámai, 2–1-es idegenbeli vereség alkalmával egy elmaradt tizenegyes korbácsolta fel a kedélyeket.

A fegyelmezettség terén javulásra lesz szükség (Forrás: Silly Season)

Az Augsburgnak tegnap sem jött össze a pontszerzés, hazai pályán kaptak ki az Eintracht Frankfurttól 2–1-re. A szezonban többedszer fordult elő, hogy nagyon hamar megszerezték a vezetést (ezúttal Berisha révén az első percben), ám végül a vendégek a 13. és a 64. percben is betaláltak, és győztek. Pozitívum, hogy sárga lapot ezúttal senki sem kapott, az viszont már nem annyira, hogy ez volt az ötödik nyeretlen bajnoki meccse Maassen alakulatának, bár a 13. helyet azért egyelőre tartják a tabellán, és ez egyáltalán nem rossz.

Összegzés

Kijelenthető, hogy Enrico Maassen edzői kinevezése új lendületet hozott az addig elég langyos augsburgi közegbe. Az általa képviselt rámenős, agresszív játékstílus sokaknak nincs ínyére, de a gárdának kölcsönöz egy könnyen felismerhető, markáns ismertetőjegyet, ami az utóbbi években igencsak hiányzott a bajor csapatnál. Érdekes lesz majd nézni, hogy képesek lesznek-e finomítani a felfogásukon Maassenék, hiszen leginkább ez lehet majd a jövőbeli tartósabb sikerek záloga. Egyet viszont már mindenképpen elért az új szakvezető: a szurkolóknak újra érdemes kilátogatni a WWK Arénába.

Kiemelt fotó: Eurosport