Rosszul játszva nyert fontos meccset a Szeged, ami óriási erény – elemzés
Az első öt Bajnokok Ligája-forduló alatt láttuk már a Szegedet jól kézilabdázva veszíteni Kielben, még jobban játszva pontot szerezni Kielcében, szárnyalva győzni az Aalborg ellen, atomjaira hullva kikapni Trondheimben, és vállalható módon alulmaradni a PSG-vel szemben. De rosszul játszva győzni – ráadásul éppen a továbbjutás szempontjából legnagyobb rivális ellen –, ez eddig hiányzott az amúgy nagyon változatos sorozatból.
Támadás
E sportágban is régóta úgy tartják, nagyon erős egy olyan együttes, amely önmagát keresve is meg tud nyerni egy ilyen fontos összecsapást, a Pick Szegeddel pedig éppen ez történt az RK Zagreb vendégjátéka során (27–26).
Kárpáti Krisztián csapata az ütős kezdés után legalább fél óráig kereste önmagát, a játékát, a helyes megoldásokat. Lassúnak, körülményesnek, kiszámíthatónak tűnt, olyannak, mintha az alapozási időszak közepén járna, és hirtelen egy BL-meccsen találná magát. Alaposan belerondított a látványba Borut Mackovsek első félidei piros lapja is, a második félidő derekán pedig úgy vette vissza a vezetést a Szeged, hogy továbbra is rossz döntések sorozatát hozta: előkészítés nélkül lövöldöztek az átlövői, erőltették a beállóban Bánhidi Bence megtalálását. Végül Matej Gabert találták meg ezen a poszton, ő pedig fontos pillanatokban tudott higgadt megoldásokat választani.
Védekezés
Az első félidőben kapott tizenöt gól nem katasztrofális, de nem is kevés, különösen úgy, hogy Mikler Roland a szünet előtt kezdett belejönni, közel 30 százalékosra feltornázva a hatékonyságát. Meglepő döntés volt ekkor lecserélni Emil Imsgardra, és nem jött be, következhetett a visszacsere, de addigra Mikler megint elveszítette a fonalat. A hajrában ismét Imsgard próbálkozhatott, ebből se lett semmi – magyarán nem a kapusok csereberélésében kereshetjük a győzelem kulcsát.
A második félidőben így is mindössze tizenegy gólra futotta a horvátoktól: ahogy masszívabbá vált a szegedi védelem, úgy merült ki a zágrábi támadógépezet. Hol a gondolat hiányzott, hol technikai hibának köszönhetően került át a labda a házigazdához.
A meccs embere
Még tíz perccel a vége előtt is úgy gondoltuk, ezúttal ki sem osztjuk ezt a címet, de Miguel Martins végül csak kiérdemelte. Sok hibával játszva is remek százalékkal kezdte lőni a gólokat, és adott néhány zseniális kulcspasszt. Az utolsó szegedi támadásnál, amikor már nem volt hátra fél perc sem, ugyan kihagyta ziccerben a meccslabdát, de a Zagreb az ellentámadásra már végképp belefásult a helyzetek keresésébe.
A meccs jelenete
Ez nem Mario Sostaric meccse volt, de nem is lehetett az, hiszen a jobb saroknál alig lehetett találkozni a labdával. Amikor végre arra ment, abban sem volt sok köszönet: az első félidő végén, háromgólos hátrányban egy rossz passzt szedett össze valahogy a Pick szlovén válogatott szélsője a büntetőterület fölött, az alapvonalnál. Majd a lehetetlen szögből cunderrel a kapus lábai között varázsolta a kapuba a labdát.
Kiemelt fotó: EHF
Szerző
