Rosta István: „Mindig a végletekben gondolkodunk, most hirtelen minden rossz lett”
A férfi Eb döntője előtt a svédek 8 meccsen 58 átlövésnél tartottak, a mieink a három csoportmeccsünkön összehoztak 54-et – hívta fel rá a figyelmünket Rosta István, az esemény szakkommentátora, aki szerint ezzel együtt nagy hiba lenne kétévente irányt váltanunk. Mint honlapunknak elmondta, két éve a franciák és a dánok sem tették meg, pedig szintén kiestek a csoportkörben. Amíg viszont nem játszik magyar szélső a BL-ben, addig szerinte a világversenyeken se várjunk e poszttól magas szintű teljesítményt.
„Mi magyarok mindig a végletekben gondolkodunk, most hirtelen minden rossz lett. És mindenki kiragad valamit az egészből, amit hibáztat az Eb szereplésért, de nagyon kevés olyan elemzést láttam, ami globálisan szemléli a történteket, és az egészet nézi. A többség azt szereti kritizálni, amivel nem ő foglalkozik, így hol az utánpótlásképzés, hol az edzőképzés, hol a menedzserek, hol az akadémiai rendszer kerül középpontba ” – véli Rosta István, akit a hazai férfi Európa-bajnokság szakkommentátoraként kérdeztünk a sportág fejlődéséről és korai kiesésünkről.
Stratégia
Tegyük hozzá, véleményünk szerint minden téren van bőven tennivaló, de most figyeljünk a volt válogatott beálló, a jelenlegi gyöngyösi utánpótlásigazgató szavaira, amelyek nagyon összecsengenek Prukner László mestertanár egyik korábbi TF-es előadásával a magyar futball problémájáról: „Kapkodunk, próbálunk mindig utánozni valamit, és semminek sem hagyunk kifutási időt. A hollandok sem tegnap kezdték építeni az Eb meglepetéscsapatát, belső hármasuk tagjai a PSG-ben és a Bundesligában játszanak. Szisztematikusan építkeznek, akárcsak korábban a holland női vonal, amely 2019-re a világbajnoki címig jutott. Egyik nemzet sem követte el azt a hibát, hogy két év után máris elment a másik irányba.
A két évvel ezelőtti Európa-bajnokságon a dánok és a franciák is kiestek a csoportkörben, de nem adták fel a stratégiájukat, mentek tovább a megkezdett úton, és másfél évvel később ők játszották az olimpiai döntőt.
Az sem véletlen, hogy koronavírus ide vagy oda, a mostani Eb első négy csapata a tavalyi vb-n is a legjobb négy csapat volt.”
Gondolkodási sebesség
Ami a játék változását illeti, Rosta úgy látja, a dinamika egészen felértékelődött, de a vágtagyorsaságnál is fontosabb lett a gondolkodás sebessége. Azok kerültek előnybe, akik rövid idő alatt hoznak meg jó döntéseket, kulcsfontosságúak lettek az értelmi képességek, hogy mikor mit kell tenni az eredmény, az ellenfél és a saját játékunk függvényében.
„A férfi és a női válogatottunknál is megfigyelhető, hogy egy-egy szituációra lassabban reagálnak a játékosok, és rossz döntéseket hoznak.
A férfi Eb-n a hollandok és az izlandiak elleni elrontott végjátékban is ez ütközött ki. A női világbajnokságon a magyar–német meccsen több mint 20 technikai hibát követtek el a játékosaink, és a férfi Eb magyar–holland nyitómeccse is rengeteg hibát hozott, ami egyrészt azt jelenti, fejben nincs rendben valami, de ez a technikai alapképzésen – vagyis az utánpótlás-nevelésen –, és a kellő tapasztalaton is múlik. Utóbbihoz kell mondjuk a Bundesliga vagy francia élvonal a férfiaknál. A magyar bajnokság a szélsőinket nem készíti fel egy világversenyre, amíg nem lesz újra a BL-ben magyar szélsőjátékos, addig ez hiányposzt lesz. A női mezőnyt világszinten uraló hat válogatott tagjai is elképesztő tapasztalatot halmoztak fel, miközben egy-egy fiatalt mindig beépítenek.”
Dinamika
A szakkommentátor úgy látja, az Eb sikercsapatainál a dinamika a védekező lábmunkában is látványosan megmutatkozott. Kiemelte a franciák elleni izlandi védekezést, illetve a végül aranyat szerző svédeket, akik a kapujuk előtt, a hatos és a kilences vonal között olyan átlómozgásokat végeztek, hogy úgy tűnt, mintha mindig többen lennének. Keményen, de minden alattomosság nélkül védekeztek, a karjukat sem nyújtották ki, a csapatteljesítményüknek köszönhetik a győzelmet, pedig egyénileg a dánok és a franciák is jobbak. Amiben mi még le vagyunk maradva, az véleménye szerint a visszarendeződés, hiszen annál, hogy „fuss vissza”, ma már sokkal több kell. A szélső Pedro Rodríguez egyik gólja után például az üres helyét nem tudta hátul feltölteni a védelmünk egy tolódással.
Cselezés
Napjaink egyik legérdekesebb szakmai kérdése az átlövések jövője. A 20. században az átlövés a kézilabdázás esszenciájának számított, de még egy évtizede is úgy beszéltünk róla, mint az első számú gólszerzési megoldásról. Ez a magyarországi Eb alapján már nem igaz.
„A svédektől a döntőig lejátszott nyolc meccsen 58 átlövést láttunk, mi a három csoportmeccsünkön összehoztunk 54-et. A dán Mathias Gidsel, aki jelenleg a világ legjobb jobbátlövőjének számít, az első hat meccsén egy lövést hibázott el, de csak háromszor próbálkozott a kilencesen kívülről. A hollandok legeredményesebb játékosa, Kay Smits is sokkal veszélyesebb, ha cselez, bár az átlövései is erősek. Mivel a ziccerek 80-90 százaléka bemegy, az átlövéseknél pedig már 50 százalékot is jónak mondunk, a topcsapatok következetesen mennek a hatosvonalhoz gólhelyzetért.”
Üres kapu
Rosta István végül visszatért az elmúlt évtized talán legnagyobb újítására, a hét a hat elleni játékra, amelynek feltételeit – és az ellene való védekezés lehetőségeit – az Eb előtt honlapunknak részletezte. Az Európa-bajnokság alapján látszik, az élcsapatok védelme már felkészült erre a támadótaktikára, ez mutatkozik meg a gyors középkezdéseknél, de a svéd kapus, Andreas Palicka egészpályás góljainál is.
Szerző
