Ryan Gravenberch liverpooli újjászületése

A Liverpoolnál 2023 nyara nagyjából-egészében arról szólt, a klub honnan akaszt le egy echte, játszani is tudó, intelligens, mégis kőkemény hatost, aki az al-Ittihadba igazoló Fabinhót (no meg helyettesét, az ugyancsak Szaúd-Arábiába távozó Jordan Hendersont) megfelelően tudja pótolni. Augusztus elején úgy tűnt, a klubvezetés megtalálta a lehető legalkalmasabb jelöltet. Augusztus 11-én arról szóltak legalábbis a hírek, hogy brit átigazolási rekordot jelentő 111 millió font ellenében szerződtetik Moisés Caicedót a Brightonból, minthogy a vételárról megegyezett a két klub. Egy nap sem telt el azonban, és változott a képlet: a Chelsea néhány millióval rálicitált, 115 millióban egyezett meg az Albionnal, miután pedig az ecuadori középpályásnak gyerekkori álma volt egy nap magára ölteni kedvenc klubja, a Chelsea mezét, a Brightonból induló járat Caicedóval a fedélzeten Liverpool helyett csak Londonig közlekedett.

Róla tehát lemaradt Jürgen Klopp együttese, de sebaj, gondolhatták az Anfielden, van B verzió, egy másik szupertehetség, a 21 éves Caicedónál is fiatalabb Roméo Lavia személyében, aki az élvonaltól búcsúzó Southamptont igyekszik hátrahagyni. A Liverpool három ajánlattal is jelentkezett, a Soton azonban mindet visszautasította, mire fel Klopp figyelme inkább Caicedo felé fordult. Amikor lemaradtak a dél-amerikairól, újra Lavia került célkeresztbe, a 19 éves belgának azonban nem tetszett, hogy miközben ő türelmesen várt a Liverpoolra, az másnak kezdte el csapni a szelet. Ezzel szemben szerinte a Chelsea mindvégig kitartott mellette, ezért sem sajnált Caicedo után még érte is leszurkolni 53+5 millió fontot. A Southampton ugyan elfogadta végül a Liverpool majd 60 milliós ajánlatát, a Chelsea közbelépése és Lavia akarata meggátolta az üzletet.

A „2–0-s vereségért” később a bajnokságban (az őszi 1–1 után 4–1) és a ligakupa döntőjében is visszavágott a Liverpool, hanem a nyáron továbbra is hatos nélkül kóválygott, mígnem amolyan vészmegoldásként 16 millióért szerződtette a VfB Stuttgartból Endo Vatarut.

Nem tűnt épp világmegváltó gondolatnak, a japán azonban egyre inkább megszokta a Premier League tempóját, követelményrendszerét, és egész jól helytállt. Vele a csapatban volt egészen a hajráig versenyben az aranyért a Liverpool, de lemaradt, Arne Slot érkezésével a japán pedig kimaradt.

A holland más típusú hatost képzel el magának, még labdabiztosabb, jobban passzoló, nyomás alatt nem elbizonytalanodó, a meccs tempóját kontrolláló, alkalmasint a labdával megindulni is képes védekező középpályást, amilyet ezen a nyáron is bőszen hajkurászott a klub, és már-már úgy tűnt, megtalálja az ideális alanyt az újdonsült Európa-bajnok Martín Zubimendi alakjában. A 60 millió eurós kivásárlási ára sem tűnt kifizethetetlennek, ahhoz azonban, hogy a Liverpool érdemben is léphessen, a baszk középpályásnak kellett volna távozási szándékáról a klubot értesíteni. Nem tette, inkább maradt. A Liverpool meg kénytelen volt házon belül megoldani a védekező középpályás posztját. Az első három forduló alapján úgy tűnik, sikerült.

270 percnyi futballt persze nem lehet szignifikáns mennyiségnek nevezni, és az abban tapasztaltakat egy egész szezonra kivetíteni, amit azonban eddig Ryan Gravenberch, a Liverpool újdonsült hatosa mutatott, legalábbis ígéretes. Úgy is, hogy olyan nagyon nem tesztelték még, pedig a két gyengus ellenfél (Ipswich Town, Brentford) után a Manchester Unitednek az lett volna a dolga. De az a meccs is sima volt, a holland pedig jelezte, megbirkózik a hatos posztjával. Láthatóan nem idegenkedik attól, ha háttal a mezőnynek kell átvenni, megtartani, illetve megjátszani a labdát, jó koordinációs képességével és gyors lábmunkával, testcselekkel meg tudja verni a rátámadó ellenfelet, képes szűk területen, presszing alatt is megoldani az egyes játékhelyzeteket, ezek márpedig alapkövetelmények Slot hatosainál. És sokkal fontosabb ismérvek annál, minthogy kőkemény szereléseket produkáljanak, még ha az sem árt olykor. Gravenberch nem is az a tipikus labdaszerző, de képes rá, sokszor intelligenciáját használva: a megelőző szereléseket tekintve az első ötben van a PL-ben. A leglátványosabb labdalopással az Old Traffordon jelentkezett az első félidő 35. percében, amikor Casemiro passzát fülelte le, és amelyből aztán a Liverpool első gólja született – elindítva a vörös lavinát.

A Brentford ellen 92 százalékos pontossággal passzolt a Liverpool, klubrekordot felállítva, ebben márpedig a holland középpályásnak is fontos szerep jutott. 93,4 százalékban mentek jó helyre az átadásai, bár a United ellen csökkent a hatékonysága: 84 százalékra, ami érdekesebb, hogy miközben a 15 közepesen hosszú, 14-28 méteres labdájából 14 megtalálta a társat, a rövid passzainak csak a 79 százaléka (29-ből 23). De a középpályások közt az egész mezőnyben az övé az egyik legtöbb átadás. A londoniak ellen nem csak a passzhatékonyságával tűnt ki: három sikeres szerelésével, kilenc labdaszerzésével a legjobbnak bizonyult a mezőnyben.

Ugyancsak erénye, hogy gyorsan játszik, nem túl sok labdaérintéssel, képes lefordulni az emberéről, amikor az ellenfél támadó- és középpályássora közt veszi fel a labdát.

A vizsgaidőszak azért majd csak októberben kezdődik a számára, és november végéig tart, amikor a Liverpool sorrendben a Crystal Palace (idegenben), a Chelsea (otthon), az Arsenal (i), a Brighton (o), az Aston Villa (o), a Southampton (i) és a Manchester City (o) ellen futballozik, eközben pedig négyszer a Bajnokok Ligájában is színre lép. Szép kis menet lesz…

A szezonstart mindenesetre biztató, és úgy fest, nem hiába küzdött érte tavaly Jürgen Klopp. Az átigazolási időszak utolsó napján érkezett meg az Anfieldre (illetve a Kirkbyben lévő edzőközpontba), Andy Robertson pedig a maga éles humorával megjegyezte:

„Végre egy jó holland játékos!”

Virgil van Dijk biztos kiosztott neki egy taslit, Klopp pedig megosztott egy rossz hírt:

„Az idő nem lesz olyan jó, mint Münchenben.”

Aztán hamar hozzátette:

„Minden más viszont szuper!”

És lehet, hogy csak az utolsó pillanatban kaparintotta meg a Liverpool a holland középpályás aláírását, de a klub fő játékosmegfigyelője, Barry Hunter már áprilisban meglátogatta a fia karrierjét egyengető idősebb Ryan Gravenberchet. S mert ifjabb Ryannek elege lett már addigra a müncheni kispadozásból, egyértelműen jelezte, örömmel igazolna Liverpoolba. Ettől még Münchenben úgy gondolkodtak, Gravenberch nem eladó. Egészen augusztus végéig tartotta magát ehhez a Bayern, akkor döntött úgy, egy boldogtalan játékos helyett inkább a 34 millió fontot választja.

„Az a baj, hogy a mi 4–2–3–1-es játékrendszerünkben nem nagyon van klasszikus nyolcas

– magyarázta mellőzésének okait Tuchel. –

A Liverpool 4–3–3-as szisztémájában sokkal több lehetőséget látott magának. Ryan igazi box-to-box középpályás.”

Kloppnak meg az kellett, plusz Gravenberch univerzalitása, hogy tud hatosban is játszani, amit már az Ajaxban is bizonyított. Amszterdamban igen hamar felfigyeltek a különleges tehetségére: 16 éves és 130 napos volt, amikor Erik ten Hag 2018-ban az Eredivisie-ben a pályára vezényelte, ő lett ezzel a klub történetének legfiatalabb bajnokin pályára lépő játékosa (Clarence Seedorf rekordját adta át múltnak). Mire 20 éves lett, már több, mint 100 fellépésnél járt az Ajax mezében, ez azért felbecsülhetetlen tapasztalat.

A müncheni idénye, és az első angliai évada nem úgy alakult, ahogy tervezte. De a két meglehetősen szegényes szezon után – a Bayernben mindössze három bajnokin kezdett, és 559 pernyi játékidő jutott neki, míg az első liverpooli idényében 12-szer kezdhetett 1117 percet a gyepen töltve – az idei Ryan Gravenberch újjászületését jelentheti.

Kiemelt fotó: News Images LTD / Alamy Stock Photo