Sajátos szurkolói gesztusok, amelyekkel az ellenfélből soha nem lesz ellenség
A szurkolói gesztusok bearanyozzák a labdarúgást és a sportot, szépségéhez és értelméhez legalább annyira hozzátartoznak ma már, mint a gólok. A katari világbajnokság sem maradt ki belőle, de előtte nézzünk néhány példát az emberség hol együtt érző, hol kreatív megnyilvánulásaira a lelátón.
Tavasszal Cristiano Ronaldo párja, Georgina Rodríguez fiúikreket várt, ám egyik gyermekük elhunyt a szülés után. A tragédia híre bejárta a világsajtót és másnap, amikor a Manchester United akkori portugál gólfelelőse kihagyta a liverpooli rangadót, a vendéglátók drukkerei CR7-nek üzentek a 7. perctől. A tapsvihar közben ezúttal kivételesen neki, egy ősi ellenfélnek szólt a Pool ikonikus himnusza, a „You'll Never Walk Alone”.
Maradjunk még Angliánál és egy szintén legendás klubnál, amely a nyolcvanas elején még európai élcsapatnak számított, azóta viszont a nagyok árnyékába keresi önmagát. Az Ispwich Town szurkolói három éve harmadosztályú meccsen biztosították az ellenfél egyik játékosát, Billy Kee-t, hogy nincs egyedül a bajban. Az egész országon átutazva Accringtonban feszítették ki neki az erről szóló feliratot, Kee ugyanis súlyos depresszió miatt sorra hagyta ki a meccseket, ekkor sem lépett pályára.
2018-ban nemcsak két rivális klub, de két nemzet is találkozott, amikor az Ajax a BL-ben az SL Benficát fogadta. A hollandok ifjú támadója, Abdelhak Nouri esetében ekkortájt az is csodának számított, hogy él, hiszen 2017 nyarán, huszonegy évesen összeesett egy edzőmeccsen. Újraélesztették, de súlyos agykárosodást szenvedett. Amszterdamban a lisszaboni szurkolók „Maradj erős, Nouri” felirattal biztosították a játékost és a családját, hogy vele vannak.
Nemcsak nehézségek esetén kínál azonban a sport lehetőséget az összetartozás kinyilvánítására, a szurkolói kreativitás pedig nem ismer határokat. Szintén a BL-ben történt például, hogy az FC Köbenhavn fanatikusai a Sevilla táborát ingyen sörrel fogadták.
Kiránduljunk egy kicsit a kézilabda területére és Olaszországba. Az ötletesség a lelátón egész más formában nyilvánult meg egy olasz–magyar Eb-selejtezőn, így aztán a himnuszok alatt a magyar zászlóból pillanatokon belül olasz lett, a színösszetétel azonosságát kihasználva.
A magyar–olasz barátság első számú nagykövete napjainkban kétségkívül Marco Rossi, aki szövetségi kapitányként bravúros eredmények sorozatát érte el legjobbjainkkal a mai futballbirodalmak ellen. A két nemzet válogatottjának összecsapásán ezt ismerték el a magyar szurkolók, és a gesztusuk el is jutott a szakemberhez.
Mint írta:
„Hétfőn este, az olasz himnusz alatt a stadionban jelen lévő összes szurkoló kivétel nélkül, annak ritmusára tapsolt és énekelt. Azt gondoltam, hogy ez egy egyszerű gesztus volt részükről az udvariasság jegyében és az Olaszország (Magyarországon nagyon kedvelt ország) iránti tiszteletből.
Aztán a sajtószobában megtudtam, hogy az irántam és Cosimo iránti tiszteletüket szerették volna megmutatni ezzel. Amennyiben ez valóban így volt, akkor ez kivételes és rendkívüli dolog!
Mindenesetre mind Cosimo, mind én – az eredmény ellenére – örökre a szívünkben fogjuk őrizni ezeket a pillanatokat.
Köszönjük, Magyarország, köszönjük, magyarok!”
E felsorolás persze nem lehet teljes, és minden remény szerint a jövőben újabb és újabb táborok ápolják majd a hagyományt, amelynek köszönhetően a labdarúgás és a sport nem elválaszt, inkább összeköt városrészeket, városokat, nemzeteket, térségeket, kontinenseket.
Katarban egészen egyedi megnyilvánulásként egy szaúdi Robert Lewandowski-rajongó megünnepelte a lengyel gólvágó találatát akkor is, ha történetesen a honfitársainak lőtte. A szaúdi mez alatt Lewandowski-mez rejtőzött, egészen a szemfüles gólig, az örömtánc keretében pedig meg is mutatta ezt a szenvedélyes futballrajongó. A csatár pedig viszonzásul később egy aláírt mezt ajándékozott neki, egy öleléssel összekötve.
Kiemelt kép: Miguel Pereira/Getty Images
Szerző
