Scaloni és az argentin valóság: véget értek a mézeshetek a világbajnoki címvédőnél

Lionel Scaloni a 2018-as világbajnokság után vette át az argentin válogatott irányítását, és a 2021-es Copa Américán hozzásegítette a nemzeti csapatot az akkor 28 éven át tartó trófea nélküli sorozat megtöréséhez. A Maracanában aratott győzelemmel nem akármilyen menetelés kezdődött, hiszen az argentinok azóta is minden egyes tornát megnyertek: 2022-ben elhódították a harmadik világbajnoki címüket és bezsebelték az Interkontinentális Szuperkupát az akkori Európa-bajnoki-címvédő olasz válogatott legyőzésével, 2024-ben pedig sikerrel védték meg címüket a dél-amerikai kontinensviadalon. Mégis, a sikerek kovácsa, a tőle megszokott higgadtsággal és földhözragadtsággal kezeli a dicsőséget.

A földön járás művészete

Az egykori „zongoracipelő” hátvéd, Scaloni nem folytatta a korábbi argentin szövetségi kapitányok hangzatos kijelentéseit, sokkal inkább a kemény munkában, az ellenfelek, a tornák tiszteletében és reális értékelésében hisz. A 47 éves szakember vezetésével az argentinok eddig 94 mérkőzésből 67-et megnyertek, Scaloni azonban a világbajnoki cím megnyerése ellenére is mindig két lábbal a földön maradt.

„Világbajnoknak lenni fontos és szép elismerés, de ezzel semmi nem ér véget. Mindig azt próbáljuk sulykolni a játékosoknak, hogy ugyanúgy a munkájukat végzik, mint azelőtt, semmivel nem lettek többek. Én magam sem fogom egyetlen edzőnél sem felsőbbrendűnek érezni magam, mert világbajnok vagyok, és másnak sem szabad így éreznie. Ez része annak, amit hiszünk és gondolunk. Az életem nem változott ebből a szempontból, természetesen többen felismernek, megállítanak az utcákon, de a gondolkodásom változatlan, mert fenntartom az egyensúlyt, ami szerintem elengedhetetlen, hogy tovább folytassuk az eredményes szereplést. Örülök, hogy az embereknek örömet okoztunk, de attól még nem változtunk meg” – vélekedett a szakember egy, a legutóbbi vb-selejtező sorozat alatt adott interjúban.

Scaloni számára a vb-aranyérem nem egy végállomás, hanem egy állapot, amelyben a munka etikája mit sem változhat. Ez a fajta mentális stabilitás talán a tréner legnagyobb fegyvere. Egy olyan országban, ahol a futball vallás, és a győzelem könnyen elbizakodottsághoz vezethet, a kapitány aktívan küzd az ego eluralkodása ellen. Számára a világbajnoki cím nem egy emelvény, amiről lenézhet másokra, hanem egy felelősség, amit alázattal kell viselni. Az „egyensúly” nála nemcsak egy szó, hanem a stratégia része: ha a játékosok látják, hogy a vezérük két lábbal áll a földön, ők sem fogják elveszíteni a kapcsolatot a valósággal.

Felszabadítás a nyomás alól

Még a 2023-as rövid motivációs válsága után is – amikor fontolgatta a lemondását – erősebben tért vissza, és 4–1-es brazilok elleni győzelemmel vezette ki csapatát a 2026-os vb-re, melyet követően ugyancsak szerényen vonta le a tanulságokat:

„Azt szeretném, hogy az emberek kiélvezzék ezeket a pillanatokat. Nem tudjuk, meddig fog tartani, de egyszer minden véget ér. Reméljük, minél tovább kitart, de addig is élvezzük, ahogy ezek a srácok játszanak” – fogalmazott regnálása egyik legnagyobb győzelme után.

Szavaival Scaloni itt a „carpe diem” filozófiáját hirdette. Tisztában van a futball kérészéletűségével és azzal, hogy egyetlen aranygeneráció tündöklése sem tart örökké. Ez a megközelítés leveszi a felesleges terhet a játékosok válláról, a realitások talaján tartja a szurkolói elvárásokat és inkább a tiszta játékörömre helyezi a fókuszt.

Figyelmeztetés a „mézeshetek” után

Ugyanakkor az argentin válogatott – jórészt a helyi labdarúgó-szövetség inkompetens munkájának köszönhetően – a 2022-es világbajnoki döntő óta egyetlen mérkőzést sem játszott európai válogatott ellen. A március végére, Dohába tervezett Finalissima a közel-keleti háborús helyzet miatt elmaradt az Európa-bajnok spanyolok ellen, és nem sikerült európai válogatott ellen felkészülési meccseket lebonyolítani. (A nyári világbajnokság előtt, az Egyesült Államokban Izland ellen lépnek pályára.) A legutóbbi, márciusi FIFA-játéknapokon Argentína két, jóval szerényebb képességű afrikai válogatottat, Mauritániát és Zambiát fogadta a La Bombonerában, de a nyögvenyelős első találkozó után Scaloni kénytelen volt hangot adni elégedetlenségének:

„Azt hiszem, túl sokan vannak a 26 fős listán, és a teljesítmény alapján kell majd csökkentenünk a létszámot. Ha valakinek nem elegendő a teljesítménye, akkor intézkedni fogok. A legutóbbi meccs talán egy figyelmeztetés volt. A világbajnoki keret teljesen objektív lesz, és csak a formában lévő játékosokon alapul majd.”

Federico Bueno argentin újságíró értesülései szerint Scaloni a színfalak mögött azt mondta a játékosoknak: „Rendben srácok, vége a mézesheteknek. Nagyszerű, hogy világbajnokok vagyunk, de a következő vb-re is csúcsformában kell lennetek.”

Scaloni szavai értő fülekre találtak, ugyanis a második meccsen az argentinok sokkal élesebben játszottak és kiütéses győzelmet arattak. Elmondhatjuk, hogy a közelgő világbajnokság előtt Scaloninál a kedvesség helyét átvette a kíméletlen szakmai objektivitás. A szövetségi kapitány teljesen egyértelmű üzenetet küldött: a múltbeli érdemek senki számára nem garantálják a vb-meghívót. A szakember alapvetően képes érzelmi közösséget vállalni a játékosaival, de amint a szakmai munka forog kockán, azonnal visszavált a pragmatikus, szigorú vezető szerepébe.

A vb-címvédő tehát nem a babérjain ülve utazik a világbajnokságra. Lionel Scaloni sikeresen alakította át a katari eufóriát egyfajta „pozitív feszültséggé”, az elmúlt hét év pedig tökéletesen bebizonyította, hogy a csapat ereje nem kizárólag Lionel Messi zsenialitásában, hanem a kapitány által megkövetelt alázatban és szakmai szigorban rejlik. Hamarosan kiderül, hogy ez mire lesz elég, de az biztos, hogy a mézesheteknek vége, a munka oroszlánrésze pedig most kezdődik a címvédő számára.

Borítókép: planetsport.com