Sébastien Haller rákbetegségének és felépülésének története, az ő szavaival

Van azért abban valami sorsszerű, hogy Sébastian Haller első dortmundi gólját épp a rákbetegség világnapján szerezte. Február 4-én. Azután, hogy sikeresen legyőzte ezt az iszonyatosan alattomos kórt. Fél évbe tellett neki. Ünnepelnivalóan gyors visszatérés.

A Dortmund 2022 nyarán, több mint 30 millió euróért igazolta le az Ajaxban 66 fellépésen 47 gólt szerző centert. Bámulatos javulás, ahhoz képest legalábbis feltétlenül, hogy korábbi klubjában, a West Hamben töltött másfél szezonja kínlódással telt – de mennyire más értelmet nyer a kifejezés a tavaly történtek tükrében, ugyebár. Ha a londoni karriert szenvedésnek tituláljuk – 54 meccsen 14 gól, az első szezonban hét bajnoki találat 56 kísérletből, a társakat is csak 65 százalékos pontossággal sikerült megjátszania, röviden: nem igazán találta a helyét az amúgy is gyengélkedő, edzőváltáson áteső együttesben –, mit mondjunk arról a tortúráról, amit az elmúlt hat-hét hónapban élt át a 28 éves, elefántcsontparti válogatott játékos?

2022. július 18-án, kevesebb mint két héttel Dortmundba szerződése után kénytelen volt idő előtt befejezni az edzést, mert annyira rosszul érezte magát. Előbb hasfájásra gyanakodott, esetleg sérvre, a lefolytatott vizsgálatok azonban hamar megállapították, egy tumorral kell megküzdenie, ami a heréjét támadta meg.

„Az első napomtól fogva erre a gólra vártam – mondta akkor a Sky Sports kamerái előtt. – Amikor betaláltam, azt éreztem, felrobban a stadion. Boldog vagyok, de hosszú még az út. Végig kell járjuk, remélem azonban, sok gól kíséri majd.” Szimbolikus nyilatkozat, elvégre ha valaki, a Párizsban született futballista tudja a legjobban, mennyire hosszú utat járt be már eddig is. 

„Elsőre nem szembesültem azzal, hogy ez rák – osztotta meg történetét a BBC sportoldalával egy nappal a Dortmund-Chelsea BL-csata előtt. – Azt mondták, van egy tumor. És mert nincs orvosi képesítésem, nem tudtam, mit jelent ez pontosan. Úgyhogy rákérdeztem az orosnál: akkor ez rák? Igen, felelte. Nyugodtan kimondhatja, nem félek a kifejezéstől, válaszoltam neki. Ettől még hamar rádöbbensz, ez egy elég komoly dolog, hogy akkor innentől fogva sok minden megváltozik. Az urológus sokat segített azonban abban, hogy ne ijedjek meg. Azt mondta, tökéletesen fel tudok épülni. Én meg garanciának vettem a szavait.”

Hátra volt azonban még egy drámai kör: a diagnózisról értesítenie kellett az épp vakációzó feleségét, három gyermekét, szüleit. A feleségét hívta először.

„Egyenesnek kellett lennem, nem volt idő köntörfalazni, már csak azért sem, mert vártak rám a továbi kivizsgálások, neki meg a három gyerekkel kellett foglalkoznia. Úgyhogy a közepébe vágtam. Ülj le, kérlek, mondtam a telefonban. Valami nagyon fontosat kell elmondanom. És elmondtam. Ha házas vagy, mindent meg kell osztanod a másikkal, tabuk nélkül.”

Haller amúgy sem kezelte tabuként betegségét, illetve a felépülés fázisait. Közösségi oldalán rendre megosztott fotókat, a műtét után ugyanúgy, mint kopaszon – a kemoterápiás kezelések az ő hajhagymáit sem kímélték.  

„A képek megmutatták, épp milyen stádiumban vagyok. Ha egyedül élek, vagy csak a feleségemmel, lehet, másképp cselekszem, a gyerekeim miatt nem éreztethettem azonban azt, rossz állapotban vagyok. Mert nekik akkor is szükségük van rád. Úgyhogy minden kín ellenére azt kell nekik mutatnod, minden rendben van. Mert persze, hogy lesznek rossz pillanataid, de nem ez a leggyötrelmesebb rész. Még csak nem is az, hogy a betegséget fejben is kezelni tudd, hanem hogy minden figyelem rád irányul, mindenki neked akar jót, és közben senki nem foglalkozik a közvetlen családtagokkal, akiknek ugyanolyan nehéz, mint neked. És ez baj. Mert nekik kell megélniük, ahogy eltorzul az arcod, hogy egyszer csak másként festesz – ezt a helyzetet volt a legnehezebb kezelni. Ettől pedig csak stresszesebbnek érzed magad, mert aggódsz miattuk.”

Nem csak a családtagjai érzései, a Dortmund miatt is aggódott Haller, jóllehet a Borussia miatt kellett volna a legkevésbé.

„De hát nem tudtam kiverni a fejemből, hogy a klub vett egy játékost elég sok pénzért, erre két hét után kiesik, úgy, hogy senkinek fogalma sincs arról, mikor futballozhat újra. Micsoda egy pocsék üzlet. Már csak ezért is vissza akartam térni, hogy visszaadjak valamit a belém fektetett bizalomból és támogatásból. A betegségem alatt is nagyon sokat segített a Borussia. De mindig tudtam, hogy sikerülni fog, hogy hamarosan visszatérek a pályára. Sok múlik a hozzáálláson. És ha a második műtét után nehezebb is volt, tudtam, hogy sikerrel járok.”

Igaza lett. Januárban minden akadály elhárult az elől, hogy visszatérjen az öltözőbe – Marbellára kellett ehhez elutazni, és csatlakozni az ott edzőtáborozó fekete-sárgákhoz. Január 10-én pedig az első dortmundi mérkőzését is megvívhatta, a Fortuna Düsseldorf elleni felkészülési találkozón az utolsó percekre beszállva.

Azóta pedig ugye bajnokin is feliratkozott a góllövők közé. De hát tudta, hogy sikerülni fog. És éppen ez, az elszántság, hit, akarat Sébastian Haller egyik legfontosabb üzenete. A másik magáról a betegségről szól.

„A rák kapcsán az lenne a leglényegesebb, hogy megértsük, ez bárkivel megeshet, nem szabad azt gondolni, hogy ez csak másokkal történhet meg, velem nem. Hét hónappal ezelőtt én is azok közé tartoztam, akiket nem érintett meg a betegség. Egészséges voltam, fitt, jól ment a sorom. Három hónap alatt azonban elég súlyos stádiumába jutott a tumor. Szerencsére időben kiderült a baj. Úgyhogy muszáj kontrollra járni. Nincs abban semmi szégyellnivaló. És nem csak magunk miatt kell az egészségünkre odafigyelni. A szeretteink, a családtagjaink, a barátaink miatt is. Mert ha baj van, azt ők legalább annyira megszenvedik, mint mi magunk.”

Kiemelt kép: sportnewsafrica.com