Senki sem hitt már a Szegedben, de a Szeged hitt magában a Barcelona ellen
Mikler Roland és Bodó Richárd a tavalyi győztes után az idei ellen is nagy formát mutatott a kézilabda Bajnokok Ligájában, egy olyan meccsen, amelyen háromnegyed órán át semmi sem mutatott arra, hogy a Szegednek pontszerzési esélye lesz. Barcelonában a félidei eredménynél csak néhány statisztika és a játék képe volt ijesztőbb, ehhez képest...
Ilyen szinten ritkán érezhetjük azt, hogy egy kézilabdameccs az első másodpercekben eldől, de ahogyan a Barcelona két-három passz után átrohant a Szeged – elvileg – rendezett védelmén, az egy másfél évvel ezelőtti borzasztó emléket idézett, a válogatott által már feledtetett Dánia–Magyarország vb-negyeddöntőt. Annyiban lehetett jobb érzésünk, hogy ezúttal minimális mennyiségű magyar játékosnak kellett szenvednie a pályán, más szempontból persze ez egyáltalán nem öröm.
Barca: lazán és gyorsan
Egészen ijesztő volt az a sebesség és könnyedség, ahogyan például a 18 (!) éves spanyol Petar Cikusa egy-egyezett a szegediek jobb oldalán és közepén; bő területek nyíltak meg előtte, miután a vendégeknek nagy erőket kellett a másik oldalra csoportosítani, a félelmetes Barca-balkezesek (Dika Mem is társai) elé.
Amikor lassítottak a katalánok, a Szeged szorosabbá tette a meccset, további ziccerekig jutott. De az egyik fél méterrel fölé ment, a másik telibe találta Gonzalo Pérez de Vargas jobb felsőnél hagyott kezét; demoralizáló jelenetek sorával taszította magát egyre mélyebbre a tiszai gárda.
Szeged: lenullázva és kishitűen
A 20–12-es félidei eredményél is ijesztőbbek voltak a további statisztikák: a spanyol kapus 30 perc alatt tíz védés mutatott be, mezőnytársai majdnem ennyi gólt szereztek gyors ellentámadásból, szemben a szegedi nullával. Kishitűség érződött az egész első játékrészben, senki sem hitt abban, hogy ebből még bármi más lehet, a Barca sem, mi sem. De a Szeged mégis hitt magában. Még akkor is, amikor bő negyedórával a találkozó vége előtt kilenccel vezetett a BL-címvédője.
És mégis esélyt teremtve
Ami az igazi öröm, hogy Mario Sostaricon kívül két magyar kézilabdázót lehet kiemelni, Mikler Rolandot és Bodó Richárdot, akik már a tavalyi BL-győztes Magbeburg legyőzésekor is nagy formát mutattak. Bodó az első félidőben is azon kevesek közé tartozott, akik jól mozogtak a pályán, a „hosszú oldalon” minimális játékideje alatt kétszer is betalált. Végül az átlövőknél kiválónak számító, 75 százalékos hatékonysággal hat gólig jutott, és igazat kell adnunk neki, amikor a távirati irodának azt mondta:
„Úgy érzem, a Barcelonát egy-két szituációban kisegítették.”
A rendezett hazai védelemnek ugyanis faultgyanús mozdulatok sorát nézték el, amit persze játékvezetői felfogásnak is tekinthetünk. Az ellenoldallal sokáig nehéz lett volna összehasonlítani, hiszen a meccs felét, kétharmadát jellemző hatalmas sebességkülönbség miatt a vendégvédelemnek faultolni sem maradt esélye.
A Szeged az utolsó percekre mégis egyenlítési esélyt teremtett magának, kihasználva a Barca lazítását, amely után a hazaiak már nem tudtak visszakapcsolni. Az első félidő után a 31–30-as végeredmény óriási fegyvertény, de az elmúlt négy szezon alapján is, amelyben háromszor megnyerte a Bajnokok Ligáját az ellenfél.
Mikler Roland, aki szeptember 20-án 40 éves lett, ezúttal is közelített az 50 százalékhoz, miután a második félidőre beállt Tobias Thulin helyett. A mérkőzés után igazi csapatemberként így fogalmazott:
„Nem igazán ez a legoptimálisabb, amikor egy kapus be tud jönni. Ilyenkor csodát kell tenni, ami sajnos most nem sikerült, de a második félidőben a csapat megmutatta karakterét, és ez nagyon fontos.”
Kiemelt fotó: Barca
Szerző
