Senkinek sem kell már a balkáni Messi

2014 májusában jelentette be az FC Barcelona, hogy sikerült szerződtetnie Európa egyik legnagyobb tehetségét, a Dinamo Zagreb középpályását, Alen Halilovicot. A Balkán Messijének is nevezett csodagyerek addigra állandó helyet harcolt ki magának a horvát kirakatcsapatban (62 fellépés) és már egy bő fél éve a válogatottnál is számítottak a játékára. A szőke tinédzser sztárklubok sorát utasította vissza, hogy a Barcelonában szerepelhessen, és készen állt arra, hogy játékával ámulatba ejtse Spanyolországot és egész Európát is.

Sokan azt hitték, hamar az első csapat tagja lesz, miután a Barcelona B-vel meggyőző teljesítményt nyújtott a Segunda División, azaz a spanyol másodosztály küzdelmeiben. Az első csapatban 2015 januárjában debütált, csereként beállva egy 4-0-ra megnyert, Elche CF elleni kupamérkőzésen.

Alen apja, Sejad, maga is profi labdarúgó volt és a szükségesnél talán jobban belefolyt fia menedzselésébe. Ez végül törést okozott a futballista és a katalán klub kapcsolatában, mert a játékos környezete, élen az apukával több játéklehetőséget szorgalmazott volna az első csapatnál. Emiatt hiúsult meg korábban a játékos Tottenham Hotspurbe való igazolása is, mert az angolok az akadémiai csapatukhoz igazolták volna le a középpályást, de a kapzsi szülő szerződésben garantált meccsszámot akart kiharcolni neki az első csapatnál.

„A Barcánál minden balul sült el, mert az apa beleavatkozott a fia karrierjébe” – mesélte egykor Lovre Nikolac, a Croatian Footy Twitter-oldal létrehozója, újságíró. „Külön egyéni edzőt vettek fel Alen mellé és ez nem tetszett a Barcelonának. Sejad ráadásul nagyon sokszor hangsúlyozta, hogy a fia van olyan jó, hogy az első csapatban játsszon.”

Miután az első csapatban továbbra sem kapott játéklehetőséget, Halilovic 2015 nyarán a több játéklehetőség reményében az élvonal újoncához, a Sporting Gijónhoz szerződött kölcsönbe. Édesapja természetesen kifogásolta ezt a döntést, annyira hitt abban, hogy fiának a Barcelona első csapatával kellene maradnia, noha a klub épp akkor nyert BL-t és a középpályán olyan klasszisok játszottak, mint Andrés Iniesta, Xavi, vagy Sergio Busquets, ráadásul rajtuk kívül is bevetésre várt még Ivan Rakitic, vagy a saját nevelésű fiatalok közül Sergi Roberto vagy éppen Rafinha.

A horvát válogatottban 16 évesen és 101 naposan debütált 2013-ban (Forrás: Bleacher Report)

A fiatal középpályás mindenesetre jól döntött, amikor a Gijónhoz szerződött, ugyanis öt góljával karrierje legeredményesebb külföldi szezonját produkálta és bennmaradáshoz segítette a kiscsapatot. Teljesítményére több klub is felfigyelt, 2016 nyarán közel került ahhoz, hogy a Valenciához szerződjön, de megint közbeszólt az édesapa és vállalhatatlan anyagi kondíciókat (állítólag 50 százalékos jutalékot) kért fia aláírásáért. Szerencsére egy másik érdeklődővel, a Hamburggal könnyebben mentek a tárgyalások, így a horvát csodagyerek 5,5 millió euró ellenében a Bundesliga-dinoszauruszhoz szerződött. Kezdetben jó döntésnek tűnt a váltás, Bruno Labbadia egy gyors, mozgékony, offenzív felfogású csapat kulcsembereként számított Halilovicra, de hiába debütált góllal, a csapat összességében rosszul kezdte az idényt, Labbadiát menesztették, a helyére érkező Markus Gisdol egy védekezőbb felfogású csapatot épített, immár a horvát tehetség nélkül.

Olyannyira nem számítottak rá a németországi kikötővárosban, hogy végül hat lejátszott bajnokival a lábában, 2017 januárjában másfél évre kölcsönadták a spanyol Las Palmasnak. A Kanári-szigeteken másfél év alatt közel 40 mérkőzés összejött neki, de nem kellett hosszabb távon sem ott, sem Hamburgban. Nagy meglepetésre, 2018 nyarán az AC Milan kínált neki szerződést és lehetőséget arra, hogy újra a megfelelő vágányra terelje karrierjét.

A Hamburgnál góllal nyitott, mégsem maradhatott sokáig (Fotó: Thomas Eisenhuth/Getty Images)

Nem túlzás azt állítani, hogy nem sikerült. Ahogyan a Barcelonánál, úgy a Milannál sem játszott egyetlen bajnoki mérkőzést sem, és fél év jegelést követően előbb a belga Standard Liege, majd a holland SC Heerenveen kölcsönjátékosa lett. Mivel az Eredivisie küzdelmeit a koronavírus miatt 2020 tavaszán felfüggesztették, Halilovic 2020 áprilisában visszatért Milánóba, ahol októberben bontották fel a szerződését.

A koronavírus-járvány a legtöbb csapatnál azt jelentette, hogy racionalizálták a gazdálkodást, és nem igazoltak játékosokat fölöslegesen a kispadra vagy a lelátóra. Ez a szemlélet, valamint pályafutása addigi viszontagságai alaposan megnehezítették hősünk dolgát a csapatkeresésben 2020 őszén, magasan jegyzett európai élvonalból nem is volt megfelelő ajánlata, így az angol The Championshipben szereplő Birmingham City ajánlatát fogadta el. Az Aitor Karanka által dirigált együttesben végül a szezon végéig 17 mérkőzésen lépett pályára és egy gólt szerzett, de hiába ajánlottak neki hosszabbítási lehetőséget, ő több pénzt próbált kicsikarni magának azzal, hogy azt állította, Dubajból és Kínából vannak ajánlatai. Nem is csoda, hogy nem tudtak megegyezni.

A 2021–22-es évadban is az angol másodosztályban szerepelt, méghozzá a Readingnél, ahová egy szerb edző, Veljko Paunovics hívta. A korábbi U20-as világbajnokságot nyert szakembernél még játszogatott is Halilovic, de a februárban őt váltó Paul Ince-nél egyértelművé vált, hogy nincs jövője a klubnál. Végül 11 mérkőzéssel a háta mögött hagyta el a kék-fehéreket.

Az elmúlt nyáron a még mindig csak 26 esztendős középpályás hazatért, a HNK Rijeka alkalmazásába szegődött. Bár sokat vártak tőle, képtelen volt kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani és a csapat húzóemberévé válni, ezért néhány héttel ezelőtt, mindössze nyolc pályára lépést követően felbontották a szerződését. A hírek szerint a görög Arisz Szaloniki szerette volna a közelmúltban leigazolni, de nem tudtak megegyezni.

A most futó idényben nyolc mérkőzést játszott a Rijekában (Fotó: nk-rijeka.hr)

Halilovic hazája válogatottjában 2013-as debütálása óta még kilenc, összesen tehát tíz alkalommal szerepelt. Az ország futballjának legújabb kori tündökléséből, a 2018-as világbajnoki ezüst- és 2022-es bronzéremből tehát egyaránt kimaradt, noha amikor évekkel ezelőtt berobbant a köztudatba, szinte biztos volt, hogy egybeforr a neve a horvát labdarúgással. Ehhez képest manapság csapat nélkül tengődik és az sem biztos már, hogy látjuk még bármilyen szinten futballozni.

Kiemelt fotó: The Tilehurst End