„Shane Tusup nagyszerű motivátor, mindig számíthatok rá” – Interjú Hahn Jánossal

– Azt tudod, hogy az elmúlt szezonokban hányszor sikerült az NB I gólkirályának húsz gól fölé kapaszkodnia?

– Említették, hogy csak egyszer, emiatt még becsesebb a cím.

– És ha még azt a két tizenegyest is berúgod… 

– Akkor közel lennék a huszonöthöz, de a világért sem szeretnék egy ilyen szezon után panaszkodni. Nyilván bosszantottak akkor a kimaradt büntetők, ahogy az egy-két elpuskázott helyzet is, túl kell lépni rajtuk.

– Jövőre a huszonöt gól a cél?

– Ez már így is egy extrém idény volt, egyelőre csak azt tudom mondani, hogy szeretnék újra nagyon sok gólt szerezni, és a klubomat minél jobb helyezéshez segíteni.

– Továbbra is a Paks lesz az?

– Sok most még a kérdőjel, egyelőre a válogatottra koncentrálok, igyekszem beverekedni magam a szűk keretbe.

– Mégis, merre kalandoznál, ha egyedül rajtad múlna?

– Nagyon szeretek Pakson futballozni, nagyon jó a közösség, Bognár György irányításával támadó szellemben játszik a csapat, itthon nem vágyom máshova. Külföldön egy hasonló felfogású együttesben szívesen kipróbálnám magam.

– Néhány kiló izmot azért magadra kéne ahhoz pakolni, nem?

– Gyuri bá’ nem forszírozza, szerinte így is dinamikus, gyors, párharcerős vagyok. Ettől függetlenül heti egyszer Shane Tusuppal dolgozom, ő edzésprogramot is ad, és mert a technikát sikerült vele elsajátítanom, egyedül is el tudom végezni a gyakorlatokat. Nem csak a kondíciómat igyekszik javítani, a fizikai mellett a lelki felkészítés is hangsúlyos, nagyszerű motivátor. Futballszakmai szempontból Bognár György tökéletes mentor, Shane az említettek mellett sokat segít a regenerációban, a pihenőidő kialakításában, meg tudjuk beszélni a velem történteket, azokat a helyzeteket is, amikor valami nem sikerül.

Így dolgozik együtt Hahn János és Shane Tusup:

– Lélekbúvár is egyben?

– Nem pszichológusom, de mindig számíthatok rá, rendre a pozitívumokat keresi, lelket önt belém, ha csüggednék, testben és lélekben is erősebbnek érzem magam általa.

– Sokszor volt szükség hasonló támogatásra karrieredben?

– Fiatalon lelkizős voltam. Ha nem úgy alakult a meccs, ahogy szerettem volna, tudtam rágódni rajta, idővel megtanultam, el kell engedni, egy-egy rosszabb teljesítmény után is muszáj előre tekinteni.

– Nem csak hogy lelkis, gyerekként ha minden igaz majrés is voltál, már ha a test test elleni küzdelemről volt szó. Pedig aki a cselgáncs fővárosából származik…

– Azért Pakson sem kötelező mindenkinek küzdősportot űznie, egyébként meg nem a párharcoktól, a fizikai kontaktustól tartottam, egyszerűen csak bátortalan voltam az általános iskolai éveim elején. A suliban ugyanúgy, mint a futballpályán. Valamiért féltem az újtól.

Az új helyzettől, az új közegtől, de a pályán akkor is odatettem magam, belementem a párharcokba, nem adtam fel egyetlen meccset sem soha. Idővel szerencsére kinőttem ezt a fajta elfogódottságot.

– A futballban ráadásul a csapattársakra is számíthatsz, a teniszben csak magadra – serdülőkorodig a kettőt párhuzamosan űzted.

– Igen, de a futball, mint csapatsport sokkal közelebb állt a szívemhez. Szerettem teniszezni is, a versenyzés viszont nem vonzott, nem is igen jártam versenyekre, a focimeccsek, a bajnokik sokkal inkább megragadtak. Nekem sokkal jobban tetszett, hogy vannak társaim, akikre számíthatok, a teniszben egyedül vagy, csak magadra számíthatsz, sokaknak persze biztos éppen ezért való. Nekem nem, én csapatembernek tartom magam, aki kész áldozatot hozni a többiekért. 

– A korábban teniszező, majd edzővé váló édesapád könnyen megbékélt azzal, hogy fia nem az ő útját követi?

– Igen, neki teljesen mindegy volt, a futballt vagy a teniszt választom-e.

– Ha az utóbbi mellett döntesz, lehet, ma Fucsovics Mártonnal versengsz, és nem a csatárriválisokkal.

– Azt azért nem gondolnám… 

– A válogatottban Szalai Ádám és Nikolics Nemanja a fő konkurens, de ugye bőven túl vannak már a harmincon, az utódjelöltek pedig nem tolonganak. Lehet ez neked esély?

– Talán igen, bár előbb be kellene mutatkoznom címeres mezben, azután pedig megpróbálni bentragadni a csapatban. A modern futballban sokan nem is használnak tipikus centert, a támadók rengeteg elmozgással, a helyüket változtatva játszanak, a válogatottban ugyanakkor van hely középcsatárnak, Szalai Ádám és Nikolics Nemanja pedig rendre szállítja a gólokat. Ha én léphetnék egyszer a helyükbe, annak nyilvánvalóan nagyon örülnék. 

– Arra van magyarázat, miért most, huszonöt-huszonhat évesen produkáltál olyan szezont, ami válogatott meghívót ért?

– Egyértelműen Bognár Györgynek köszönhető. Próbáltam én azelőtt is ontani a gólokat, de a legjobb idényemben is csak kilencig jutottam. Bognár Györgynél száz százalékig a támadásokra kellett koncentrálnom, a csapatjátékunkat is a támadószellem határozta meg, ezért is termelhettünk hetvenhat gólt, a legtöbbet az élvonalban.

Nekem is megvan a szerepem ebben a rendszerben, fontos, hogy védekezésnél se helyezkedjek mélyen, ugyancsak begyakoroljuk, hogy hova, mikor induljak be, ez a szisztéma nagyon kedvez a csatároknak, sok gólt lehet szerezni.

– Kérdés, a védők és a kapusok mennyire örülnek annak, hogy a rendszer hátulütőjeként azért kapjátok is a gólokat rendesen.

– Amíg nyerünk, nincs vele bajuk, az a feladat, hogy mi lőjünk többet.

– Mennyire ösztönös, veleszületett egy csatár gólerőssége?

– Talán a legfontosabb, hogy a reakcióidő legyen gyors, ebben próbálok fejlődni. Igyekszem előbb odaérni, mint a védő, ebben a szezonban azért rendre résen voltam, gyorsabban reagáltam, így sok helyzetet sikerült értékesítenem.

– Amúgy „inzaghisan”.

– Igen, bár azért én az a csatár vagyok, aki szeret visszalépni, sokat játékban lenni, sok elmozgással, kényszerítőkkel futballozni.

[su_note note_color="#149412"]

Nem csak rúg, dob is

Hahn János nem csak a futball szerelmese, más sportágaknak is nagy rajongója, meglehet, a magyar csatárok közt a legjobb dartsjátékos.

„Ezt nem tudom, de valóban sokat dobálok otthon és a klubban is, olykor rendezünk egy kisebb bajnokságot. Hogy a száznyolcvanat megdobtam-e már? Igen, sikerült többször is, azért fél-egy év kellett ahhoz, hogy megdobjam az elsőt. Öt éve kezdtem el játszani, decemberben, a világbajnokság idején az én dobókedvem is nő. Kosárra is szeretek dobálni, Papp Kristóffal szoktunk. Az NBA-t sűrűbben nézném, ha kedvezőbb időpontban lennének a meccsek, kedvencek így is vannak. James Harden, és miatta a Brooklyn, valamint LeBron James. Hardenben nagyon bírom a lazaságát, hogy ennyire kevés alázattal is ennyire jó, szeretem a zseniket. LeBron pályafutása pedig egész egyszerűen fantasztikus.”

[/su_note]

– Talán csatároknál szokás a leginkább hangsúlyozni az önbizalom jelentőségét. Hogy ha az buzog a játékosban, sokkal jobb arányban váltja gólra a helyzeteit. Hány százalékban múlik az önbizalmon egy csatár eredményessége?

– Nehéz százalékban kifejezni. A jó meccsek növelik az önbizalmat, egyre bátrabban játszol, meg mered csinálni a cselt, több jó megoldásra vagy képes. Az edzői bizalom legalább ilyen fontos, ha az megvan, erősebbé válsz. 

– Mennyire könnyű az önbizalmat elveszíteni? Elég hozzá egy-két kihagyott helyzet, vagy két-három gyengébb meccs?

– Nekem ha van két-három rosszabb meccsem, a negyediknek biztosan úgy vágok neki, hogy mindenkinek bebizonyítom, még mindig jó vagyok. A kihagyott tizenegyes bosszant, az elrontott ziccer szintén, de nem szabad sokat agyalni rajta. A huszonkét gól jó, mégis, muszáj telhetetlennek lenni, és mindig többre vágyni, én is próbálok még eredményesebb lenni.

– Nem mindig voltál pedig center.

– Gyerekkoromban támadó középpályást és szélsőt játszottam, az első osztályban már többnyire középcsatárt. De több poszton is bevethetnek, amit az egyik erényemnek gondolok. 

– Volt, akit utánoztál gyerekként, akire hasonlítani akartál?

– Nem, de Lionel Messi mindig elvarázsolt. A 2002-es futball-vb az első emlékem hétéves koromból, a braziloknak szurkoltam, Roberto Carlos fogott meg, elsősorban az iszonyatos lövőereje miatt, az nagyon imponált. 

– Akkor vagy akár később megfogalmaztál magadban vágyat, hogy te mire akarod vinni?

– Mindig is célom volt a gólkirályság, valamint hogy csapatszinten is szerezzek legalább egy címet, de persze a nemzetközi porondon is meg akartam mutatni magam. Minden gyermek álma a válogatott mez. De mindig lesznek újabb célok, nem szabad megelégedni.  

– A válogatottság hamarosan valóra válhat. Ha valaki egy éve azt mondja neked, a Rossi-csapattal készülhetsz az Eb-szereplésre, hogyan reagálsz?

– Meglepődöm. Korábban is akadtak jó periódusaim, a válogatottbeli szerepléshez viszont kiegyensúlyozottan jó teljesítményt kell nyújtani. Ezen vagyok, próbálok ezután is minél eredményesebben futballozni. És fejlődni, mert tudom, a nemzetközi szinthez a játék minden elemében előbbre kell lépnem.

[su_note note_color="#c4c4bd"]

Olvasói kérdések

B. Viktor: Először is gratulálok a csapatnak és a saját teljesítményedhez! Remélem, nagyon sokszor látunk meggypiros mezben játszani. Szeretném megkérdezni, hogy a Fradi hívására igent mondanál-e, illetve, hogy egy kontrafutballt játszó csapatban, más formációban mennyire tudnál hatékony lenni?

– Régebben kontrafutballt játszottunk, szerintem hatékony lehetenék úgy is, bár biztos nem ennyire. Ami a Fradit illeti, a legsikeresebb magyar klub, nemzetközi szinten is megállja ráadásul a helyét, megtisztelő lenne a megkeresés.

B. Gergely: Miben látod az előrelépést, miben fejlődtél, hogy idén sikerült gólkirályi címet szerezned a korábbi évekhez képest?

– Egyértelműen Bognár György kellett hozzá, és az a támadófutball, amit megalkotott. Mentálisan kiegyensúlyozott maradtam, azaz ha volt egy rosszabb meccsem, hamar átlendültem rajta, az egyes kapu előtti szituációkban pedig kellően éles voltam.

K. Ferenc: Mik a prioritásaid egy esetleges csapatváltás esetén? Most, hogy megérezted a Bognár-féle örömfocit, elmennél olyan klubba, ami szakmailag előrelépés lenne számodra, de jóval kötöttebb lenne a szerepköröd? Futballoztál te már védekező szellemű Paksban is, így vélhetően ez utóbbi sem lenne idegen számodra.

– Klubváltás esetén biztosan azt is figyelembe venném, mennyire játszik támadófutballt a csapat. Nem baj, ha kötöttebben kell játszanom, ha több feladatot kapok, annak megfelelni is kihívás. Ahogy kihívás lenne Pakson még egy ilyen idényt produkálni. De ha történetesen eladna a klub külföldre, abban is a kihívás vonzana.[/su_note]