Silvio Gazzaniga és az ő világbajnoki trófeája

Az olasz szobrász, Silvio Gazzaniga nagyon sokat köszönhet Brazília labdarúgó-válogatottjának. A helyzet ugyanis az, hogy 1930 és 1970 között a világbajnokságokon résztvevő nemzeti együttesek a dicsőség mellett a győzelem görög istennőjét, Nikét ábrázoló vándorserleg elnyeréséért futballoztak, amelyet a győztes négy évig birtokolhatott. (A trófea a nevét a FIFA-t 1921 és 1954 között irányító francia sportvezetőről, Jules Rimet-ről kapta.)

A szabály akkoriban pedig úgy szólt, az a csapat, amely először nyer három vb-aranyat, örökre magáénak tudhatja a serleget.

És mivel Brazília 1958 és 1962 után 1970-ben is világbajnokságot nyert, hazavihette a Jules Rimet-trófeát. (Érdekesség, hogy a serleget a dél-amerikai ország labdarúgó-szövetségének székházában őrizték 1983-ig, amikor ismeretlen tettesek ellopták, és azóta sem került elő.) Ezt követően, 1971. április 5-én a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség pályázatot írt ki egy új kupa elkészítésére.

None

Zárt ajtók mögött

Az ekkor az ötvenedik életévét taposó olasz művész, Silvio Gazzaniga –, aki már fiatal korától kezdve a formatervezésnek, a festészetnek és a szobrászatnak szentelte életét –, magára zárta milánói műhelyének ajtaját, s nekilátott a munkának. Előbb vázlatot készített, de mivel tudta, milyen nehéz egy egyszerű tervet értékelni, legyártott egy félig végleges, háromdimenziós modellt, amelyet később gipszből meg is formázott. Az alkotási folyamatról, a világbajnoki trófea szimbolikus tartalmáról Gazzaniga hosszabban is mesélt honlapján.

„A sportos harmónia egyetemes szimbólumának elkészítéséhez két alapvető képből merítettem ihletet: a diadalmas sportolóból és a világmindenségből. Az erőfeszítés formálható ábrázolását akartam elérni, amely egyszerre képes kifejezni a harmóniát, a józanságot és a békét. Az alaknak egyszerre kellett egyenes vonalúnak és dinamikusnak lennie.

Azért, hogy felhívja a figyelmet a főszereplőre, a labdarúgóra, egy emberre, akit a győzelem óriássá változtatott, anélkül, hogy az emberfeletti szerepét felvenné”

– mondta.

Az olasz szobrász műve két olyan játékost ábrázol, akik a győzelem diadalmas örömében felnyújtják karjaikat. A fölöttük lévő gömb egyszerre jelenti a világot és a labdát. A trófea két ellentétes oldala közötti durva anyag a labdarúgás lendületét, energiáját és keménységét, valamint a sport iránti intenzív elkötelezettséget szimbolizálja. Az alkotás – ahogy azt a művész írja – magában hordozza a dinamizmust, az erőt, a cselekvés gyorsaságát, a sportot és az érzelmi erőfeszítést, valamint azt az ujjongást, amikor az ember a világ tetején találja magát.

„Aki egy ilyen nehéz és rangos versenyt megnyer, a győzelem pillanatában óriássá válik, és a díjnak, a kupának mindezt ki kell fejeznie. (...) Ha valaha újra kellene csinálnom, semmit sem változtatnék rajta. Az a tény, hogy a trófea a legnagyobb elismeréssel állt ellen az időnek és az új divatnak, arról tanúskodik, hogy olyan esztétikai és szimbolikus elvek inspiráltak, amelyek általánosan érthetőek” 

– teszi hozzá Gazzaniga.

None

Igazából egy kávés csésze is lehetne...

Ha nem is ennyire kifinomultan, de a trófea szimbolikus jelentőségét emelte ki a nyugat-német válogatott kapusa, Sepp Maier is. Amikor ugyanis 2017-ben, Gazzaniga halála után egy évvel Maiert a Goal.com megkérdezte, mit gondol az olasz szobrász művéről, azzal kezdte mondandóját, hogy a Jules Rimet-trófea szebb volt, mint a jelenlegi. Ráadásul annyi másolat van belőle, hogy már mindenkinek van egy.

„Ha megnyered, az egészen különleges. Ez a legfontosabb dolog egy labdarúgó pályafutása során. De egy kávés csészét is felemelnék, ha az lenne a trófea.

Minden a szimbolikus jellegről szól, nem igazán számít, hogy milyen trófeát emelsz fel”

– mondta az 1974-ben világbajnokságot nyerő Sepp Maier.

Míg Vicente Del Bosque, a spanyol válogatottal 2010-ben vb-t nyerő szakember arról beszélt, hogy amikor először volt a kezében a trófea, úgy érezte, hogy hosszú évek után végre sikerült teljesíteniük a küldetésüket.

„Nagyon nehéz lesz egy másik spanyol csapatnak megnyernie ezt a trófeát. Mindannyian büszkék vagyunk, miután sok évtized után először sikerült elkerülnünk a negyeddöntős kárhozatot, és első spanyol együttesként diadalmaskodnunk” – mondta.

Még van rajta hely

A 36 cm magas és 4,97 kg súlyú, 18 karátos aranyból készült trófea talapzatába a „FIFA világbajnokság” feliratot vésték. Minden alkalommal rákerül az épp aktuális vb-győztes ország neve a saját nyelvén, illetve az aktuális évszám.

Tizenhét bajnok neve fér rá, ez azt jelenti, hogy 2038-ban telik be a hely.

A győztesek egyébként csak egy ötvenezer dollár értékű másolatot vihetnek haza. Az eredeti alkotást a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség zürichi székházában őrzik.