Skótok, akik meghódítanák a Serie A-t

1961-ben Denis Law még nem volt akkora ünnepelt futballsztár, mint amire emlékezhetnek rá az emberek. Egy jól sikerült szezon után, amit a Manchester Cityben töltött, ő is belevágott az olasz kalandba, mint sokan, akik azt hitték, hogy a jobb fizetés és a jóval kedvezőbb időjárás majd ellensúlyozzák a kellemetlen játékstílus okozta nehézségeket. A Torino FC-nél töltött idénye abszolút nem volt élvezetes, sőt inkább problémákkal teli, de így is tíz bajnoki gól fűződött a 21 éves támadó nevéhez, aki az első skót labdarúgó volt a Serie A-ban.

Húsz esztendő telt el, mire jött a következő skót, Joe Jordan személyében. 1981-ben a Manchester Unitednál kevés lehetőséget kapó támadó az AC Milan ajánlatára mondott igen. Az élvonalba frissen feljutó Rossoneri nem tudott megragadni, és a skót csatár sem tudott remekelni. Visszatérve a Serie B-ben újabb bajnoki címet zsebeltek be a milánóiak, Jordan pedig tíz gólig jutott, hat előkészítés mellett, így igencsak kivette a részét a sikerből. Erre felfigyelt a Hellas Verona is, amely szerződtette, de a támadó ott sem felelt meg az elvárásoknak, így egy idény után visszatért a szigetországba.

1984 nyarán így egy skót elhagyta Olaszországot, egy másik pedig érkezett. Graeme Souness ötszörös angol bajnokként, háromszoros BEK-győztesként tette át székhelyét Liverpoolból Genovába, hogy az UC Sampdoria játékosa legyen. A középmezőnybe tartozó gárda ötödik lett, mellé pedig a Coppa Italiát is elhódította, amiben főszerepet vállalt a skót középpályás. A második év sokkal gyengébbre sikerült egyénileg és csapatszinten is, az idény végén a hazatérés mellett döntött Souness.

Graeme Souness szép emlékeket hagyott maga mögött Genovában (Fotó: Getty Images)

A régmúlt emlékeinek felidézése ennyiből állt, mert egészen 2019-ig nem volt újabb skót labdarúgó az olasz élvonalban. Viszont ekkor ismét érdeklődést mutattak a Serie A klubjai a Premiership-játékosok iránt. Francesco Strozzi, a Bologna FC korábbi scoutja beszélt a Sky Sports over Zoomnak arról, hogy miért is furcsállta ezt, mikor 2018 végén megkapta az állását:

„Amikor 2018-ban Bolognába érkeztem, nagyon sokat foglalkoztak az északi bajnokságok felderítésével, így Dániával, Finnországgal, Svédországgal, Norvégiával és természetesen Skóciával is. Az első gondolatom a skót futballról az, hogy a bajnokságuk egy hihetetlenül alulértékelt liga. Véleményem szerint nem kap elegendő figyelmet a világ számos felderítője részéről. A skót futball gyors, dinamikus és fizikális, így azoknak az olasz kluboknak, amelyek megpróbálnak olyan fiatal játékosokat találni, akik megfelelnek ezeknek a követelmények, úgy gondolom, hogy ez egy jó bajnokság, amelyet figyelni kell, mert ár-érték arányban olcsón találhatók nagy tehetségek.”

2020 nyarán, mikor a koronavírus gazdaságilag csaknem teljesen ellehetetlenítette az olasz labdarúgást, a klubok még inkább rákényszerültek arra, hogy olcsón próbáljanak meg fiatal tehetségeket szerződtetni. Ekkor csapott le a Bologna FC Aaron Hickey-re, akit mindössze 1,7 millió euróért tudtak megszerezni a Heart of Midlothian FC kötelékéből. Az akkor 18 éves szélsővédő remekül teljesített első idényében, amely során a balhátvéd poszton játszott legtöbb esetben, de a háromvédős szerkezet bal oldali belsővédőjeként is feltűnt, s olykor még a jobb oldalon is láthatták őt robogni a meccseit követők. A kiváló fizikai adottságai és technikai tulajdonságai mellett még egy dolog fontos szerepet játszott esetében, mégpedig a közelmúlt skót sikertörténete, Andrew Robertson pályafutása. Strozzi úgy jellemezte Hickey-t, hogy ő lehet a következő Robertson, aki szintén ismeretlen játékosként robbant be a Dundee Unitednél, majd remekelt a Hull Citynél is, s miközben a „tigrisek” kiestek az angol élvonalból, őt a Liverpool szerződtette, s mostanra BL-győztes és angol bajnoknak mondhatja magát.

„Véleményem szerint Hickey Robertsonhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Gyors, agilis, de mégis fizikális játékos, aki szinte megállás nélkül tud futni a pálya bal oldalán. Segíti a csapatát mind a támadó, mind a védekező szakaszban, méghozzá igen magas szintet képviselve. Ezek a fő jellemzői és ezek késztették a Brentfordot arra, hogy klubrekordot jelentő összegért a Premier League-be csábítsa.”

Hickey két szezon alatt az egyik legjobb balhátvédje lett a Serie A-nak (Fotó: Mario Carlini/Iguana Press/Getty Images)

Azonban nem Hickey volt az első skót a modern kori futballban, aki Olaszországba szerződött, hanem Liam Henderson. A középpályás a Celtic FC akadémiáján pallérozódott, ám a bajnoki címeket sorba nyerő glasgow-i együttesnél nem tudott a felnőttcsapatnál helyet kiharcolni magának. Volt egy kis norvég kalandja, amikor a Rosenborggal kupát nyert, majd remek másodosztályú szezonja a Hibernian FC színeiben, ahol társaival kiharcolta a feljutást. Visszatért a Celtichez, de ott nem kapott elég időt, végül csalódottan, 120 ezer euróért igazolt az SSC Barihoz 2018 januárjában.

Henderson egy remek félszezonnal kezdett Olaszországban, amivel hozzásegítette csapatát egy rájátszást érő helyhez, majd nyáron lecsapott rá az élvonalból éppen kiesett Hellas Verona. Itt sem vallott szégyent, kivette a részét a feljutásból, ám a Serie A-ra kinevezett Ivan Juric már nem számolt vele. A másodosztályú Empolihoz került kölcsönbe, amellyel ismét playoffot jelentő helyen végzett. A jól sikerült időszak okán az US Lecce 600 ezer euróért szerződtette. Noha a déliekkel is csak a rájátszás jött össze, a feljutás már nem, de az élvonalba jutó Empoli kifizetett érte másfél millió eurót. Az előző Serie A-szezonban Henderson mind a 38 bajnokin játszott a Gli Azzurri színeiben és alapemberré nőtte ki magát.

Idén nyáron újabb két skót labdarúgó tette át székhelyét Olaszországba, hogy meghódítsák Itáliát. Lewis Ferguson a Bologna FC játékosa lett 3,5 millió euróért, míg Josh Doig a Hellas Veronanál írt alá négy évre, miután 3,6 milliót fizettek ért. Hickey sikere ihletet adott skót játékostársainak, hogy nagy dolgokat lehet véghezvinni a Serie A-ban, köztük Fergusonnak és Doignak, akik mindketten kikérték a tanácsát, mielőtt Olaszországba költöztek volna.

Henderson igencsak kinőtte magát Olaszországban (Fotó: Matteo Ciambelli/DeFodi Images via Getty Images)

Malky Mackay, a Skót Labdarúgó-szövetség korábbi igazgatótanácsi tagja elismerően jegyezte meg, hogy a skót fiatal játékosok iránt növekvő érdeklődést az országos szinten bevezetett új, a modern elvárásoknak megfelelő fiatalképzési programnak tulajdonítják, amelyet 2012-ben azzal a céllal vezettek be, hogy maximalizálják a skót labdarúgásban rejlő lehetőségeket, ami végső soron a nemzeti csapat javára válhat majd.

„Európában nem sok ország csinál ehhez hasonló a programot, és ez az egyik olyan dolog, amiről folyamatosan kérdeznek az UEFA-nál. Az elmúlt néhány évben a részlegre fordított munka mennyisége kifizetődő eredményeket mutat, mert az igazán tehetséges fiatalok időben megkapják az esélyt az élvonalbeli kluboknál, s ezáltal felkeltik a figyelmet. Kezdetben Angliából, de mostanra Európából is egyre több felderítő érkezik Skóciába, s az olyan nagyszerű történetek, mint Hickey-é csak további pozitív visszajelzést adnak nekünk is, illetve a külföldi csapatoknak is, hogy megéri a skót játékosok között keresgélni.”

Hogy ki lesz a következő, azt egyelőre nem lehet megmondani, de azt több helyen is lehozták, hogy januárban az Udinese a Celtic FC 22 éves hátvédjére, Stephen Welshre tett ajánlatot, ám végül nem tudtak megegyezni a felek, míg a Bologna többször is megpróbálta leigazolni a 18 éves Calvin Ramsay-t az Aberdeenből, aki végül 6,5 millió fontért Liverpoolba igazolt. Az egyre jobban látszik, hogy van kereslet Olaszországban is a skót tehetségekre, s ha még páran be tudják járni a Hickey-féle utat, akkor egyre több olasz megfigyelő fogja látogatni a Premiership mérkőzéseit.