Sokk és szomorúság – Roy Hodgson az angol válogatottról és a Liverpoolról

Az edzői pályafutását 1976-ban a svéd Halmstads BK-nál kezdő angol szakvezető meglehetősen kacskaringós úton jutott el ahhoz, hogy hazájában is ismert és elismert szakvezető legyen. Sokszoros svéd bajnok edző lett a Malmővel, majd szerencsét próbált Svájcban, ahol a Neuchatel Xamax után egyenesen a válogatott kispadján találta magát. Az 1996-os angliai Eb-re kivezette a helvéteket, de a torna előtt elhagyta a nemzeti csapatot, hogy az Internazionale kispadjára üljön le. Milánóban végül két etapban dolgozott, mert közben hazatért a Blackburn Rovershez. Később Dániában is megfordult, nyert aranyérmet az FC Köbenhavnnel, majd volt az Egyesült Arab Emírségek és Finnország szövetségi kapitánya is. A Gera Zoltánt is soraiban tudó Fulhamet az Európa-liga döntőjébe vezette, innen pedig a Liverpool kispadjára ült át. Itt csak fél évet tölt el, januárban menesztették, a Vörösök a szezont már a klublegenda Kenny Dalglish vezetésével fejezték be. Hodgson 2012-ben Anglia szövetségi kapitánya lett, 2016-ig az is marad, később a Crystal Palace és a Watford edzője volt, jelenleg újra a Selhurst Parkban dolgozik.

Kezdetben a 2012-es Európa-bajnokságról beszélt, amelyen a későbbi döntős Olaszországgal szemben már a negyeddöntők során búcsúzni kényszerültek, egy drámai tizenegyespárbajban:

„Ha őszinte akarok lenni, el kell mondanom, hogy nem játszottunk túl jól. Kikaptunk a negyeddöntőben, ahol meglehetősen alárendelt szerepet játszottunk. Igazság szerint az is nagy szó, hogy azon a mérkőzésen eljutottunk a tizenegyesrúgásokig. Sajnos a továbbjutás már nem jött össze, mert rosszul teljesítettünk a büntetőknél, de az eredményeket tekintve ez a legjobb, amit elértem Anglia szövetségi kapitányaként.”

A 2012-es Európa-bajnokságon Olaszország állította meg Angliát a legjobb nyolc között (Forrás: Reuters)

Hodgson kitért a média által szinte démonizált tizenegyesrúgásokra is:

„Sajnos a média nagyon sokat foglalkozott ezzel a témával. Olyannyira, hogy szinte már féltünk tőle. Sokan eleve elkönyvelték, hogy nem nyerhetünk. Igaz, hogy nem rúgtuk jól a büntetőket, de sajnos másban sem voltunk elég jók azon a meccsen. Tudják, nagyon idegesít, amikor azt gondolják, hogy a kieső csapatok nem készültek fel megfelelően a mérkőzéseket követő tizenegyesekre. Mi gyakoroltuk, de sokszor inkább csak azért, hogy a média leszálljon rólunk. Igazából két dologra kell odafigyelned a tizenegyes előtt: tudd, hogy hová akarod lőni a labdát és mindezt magabiztosan hajtsd végre. Mi a meccsen akartunk jobbak lenni, de nem sikerült és az az igazság, hogy nem lett volna megérdemelt, ha aznap mi jutunk tovább, ugyanis Olaszország sokkal jobban teljesített nálunk.”

Hodgson ezután felidézte a négy évvel későbbi Európa-bajnokságot is. Mint ismert, az angolok akkor is korán búcsúztak, csoportkör után egyből, méghozzá az esélytelenebbnek tartott Izland elleni 2–1-es vereséggel.

„A 2016-os franciaországi torna más volt. Azt mondhatom, hogy életem legstresszesebb időszaka volt, mindenki a válogatottra figyelt, nagy volt a nyomás rajtunk. Vannak más sportágak is, amikben Anglia jó, de a futball az valami más, mint egy ragasztó, ami összeköti az embereket. A nemzeti válogatott teljesítménye kulcsfontosságú és ez nyomást gyakorol az edzőkre és a játékosokra, mert minden alkalommal, amikor kimegyünk egy mérkőzésre, rádöbbenünk, hogy egy egész nemzet figyel ránk. Ráadásul nem csak győzelmeket, hanem tornagyőzelmet vártak a szurkolóink. Én valójában már a búcsúra készültem, mert lejárt a szerződésem és éreztem, hogy csak úgy harcolhatom ki a hosszabbítást, ha valami nagy dolgot viszünk véghez. Ezzel együtt valósággal sokkolt a kiesésünk módja. Még mindig nagyon elszomorít az Izland elleni búcsúnk, mert azon a mérkőzésen sok dolgot elrontottunk. Nehéz akkor frissen értékelni a történéseket, de így, az időben kicsit eltávolodva, azt mondhatom, hogy ma már a játékosok is beismernék, hogy nem voltunk a legjobbak. A felkészülés alatt mindent elvégeztünk, semmi sem utalt arra, hogy ekkora kudarcot vallhatunk.”

Roy Hodgson szomorúan tekint vissza a 2016-os Eb-szereplésre (Forrás: Getty Images)

„Egy kicsit vicces, hogy akkoriban a selejtezők során majdnem mindig tökéletesen teljesítettünk, de a tornákra valamiért nem tudtuk átmenteni a formánkat. Lehetne a balszerencséről beszélni, de valami más az oka, hogy a fontos pillanatokban nem tudtuk kihozni magunkból a maximumot. Szerencsére ez másképp van, amióta Gareth Southgate átvette a válogatottat.”

Mindezek ellenére nagyon büszke rá, hogy az angol válogatottat vezethette, de a beszélgetés során kitért a Liverpoolban eltöltött idejére is. Mint ismert, a Fulhammel elért sikerei után 2010 nyarán a Liverpool nevezte ki menedzserének, de alig fél évvel a kinevezése után a gyenge eredmények miatt menesztették is. Így emlékszik vissza azokra az időkre:

„A Liverpool egy hatalmas klub, nagy megtiszteltetés irányítani. Elképzelhető, hogy nem a legjobb időpontban kaptam meg a lehetőséget, de mivel meglehetősen jól teljesítettem a Fulhammel, talán megérdemeltem. Sajnos a klub egy átmeneti időszakot élt meg, épp tulajdonosváltás zajlott, és bár hiába kaptunk garanciákat arról, hogy a stábommal mi dönthetünk a csapatról és az átigazolásokról, ez egy meglehetősen zaklatott időszak volt. Nehezen indult a szezon, nem igazán nyertünk mérkőzéseket és rövid idő alatt a középmezőnybe süllyedtünk, ez pedig minden menedzserre nézve veszélyes. Nem kaptam túl sok türelmet, de mint mondtam, ez egy zaklatott időszaka volt a klubnak, ráadásul a háttérben ott volt Kenny Dalglish, aki végül igazán jó munkát végzett, amikor átvette a csapatot.”

Roy Hodgson boldogan vette át a Liverpool irányítását 2010 júliusában (Forrás: PA)

Beismerte, hogy számított a kirúgására, de egy kicsit csalódott, amiért nem kapott több időt a Vörösök újjáépítésére:

„Igazság szerint az akkori menesztésem nem fájt annyira, mint a blackburni 1998-ban. Jóval nyugodtabban vettem tudomásul, egy kicsit fel is voltam készülve rá. A játékosokra egy rossz szavam sem lehet, mindent megtettek értem és a sikerekért. Talán ha kapok még egy átigazolási időszakot, és még egy kis időt a játékosokkal, javíthattam volna néhány dolgon, de ezt minden elbocsátott menedzser mondhatná, nem igaz?”

A 76 éves menedzser napjainkban a londoni Crystal Palace-t irányítja a Premier League-ben, ahová nyugdíjas éveit megszakítva tért vissza nemrég. A piros-kékek 21 lejátszott mérkőzés után ugyanennyi pontot gyűjtve a 15. helyen állnak a tabellán, és jó esély van rá, hogy a veterán szakvezető a szezon végén tényleg búcsúzik a labdarúgástól.

Kiemelt fotó: PA Wire