Solomon a lehet a Spurs titkos fegyvere?

Egy rendkívül gyors, kiválóan cselező, kapura veszélyes szélsővel gazdagodott az Ange Postecoglouval ismét az első négy hely valamelyikére pályázó Tottenham Hotspur, ráadásul ingyen. Az izraeli támadó kölcsönszerződése lejárt a Fulhamnél, és bár donyecki megállapodása fél évig még a Sahtarhoz kötötte volna, miután a FIFA májusban úgy döntött, az előttünk álló szezonra ismételten felfüggeszthetik szerződésüket az ukrajnai légiósok, Solomon gyakorlatilag szabadon választhatott.

Ő pedig a Spurs mellett döntött, már csak azért is, mert a klub az észak-londoni zsidó közösséghez fűződő történelmi viszonya miatt is igen népszerű Izraelben, mások mellett Solomon is az egyik szimpatizánsaként nőtt fel. (Ha már itt tartunk: ahogyan Szon Hung Min miatt igen jelentős a Tottenham-stadionban a dél-koreai futballturizmus, Solomon leigazolásával úgy nőhet jelentősen az Izraelből érkezők száma. De hogy sosem tapasztalt mennyiségben lesz magyar a Liverpool-meccsein, az is garantált.) És ugyan a Sahtar igyekezett meghosszabbítani szerződését, az izraeli túl jól érezte magát Londonban, és túlságosan is élénken élt benne az ukrajnai bombatámadások emléke.

„Robbanások és sziréna zajára ébredtem. Mintha csak egy mozifilmbe csöppentem volna.”

Tavaly február 24-ét idézte fel utóbb Solomon, azt a napot, amikor Oroszország háborút indított Ukrajna ellen.

„Mindenki pánikba esett, sokan nem tudták, mitévők legyenek, én viszont tudtam, hogy azonnal el kell hagynom Ukrajnát.”

Úgyhogy összepakolta a holmiját, és 17 órányi autózás után elérte a lengyel határt. Ott aztán több, mint tíz órát kellett rostokolnia a dermesztő hidegben, és várni a menekítőeszközt.

„Ételből és italból is kifogytam, venni nem tudtam semmit. Tízezrek tolongtak a határon, családok, anyák, apák, síró babák, és mert a tömeg egy métert sem haladt, tudtam, nem tehetek semmit. Végül izraeli diplomaták segítségével sikerült átjutnom a határon. Ha ők nem jönnek, nem tudom, mi történik. A szívem ma is azokkal van, akik Ukrajnában maradtak.”

Pedig nagy reményekkel igazolt a Sahtarba 2019-ben, hatmillió euróért.

 „19 éves voltam, el akartam hagyni az izraeli bajnokságot, fejlődni akartam, nagy meccseken játszani az európai kupaporondon.”

Az álmai pedig megvalósultak: 2019 őszén a San Siróban az Atalanta elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen a ráadásban szerzett győztes gólt, egy évvel később a Real Madrid ellen előbb az idegenbeli győzelem alkalmával (3–2) talált be, majd a két héttel később lejátszott visszavágón szintén (2–0).

A Fulhamnél töltött időszak nem alakult ugyanilyen szerencsésen: egy nappal a nyitóforduló, a Liverpool elleni bajnokit követően, egy edzőmérkőzésen olyan súlyosan megsérült a térde, hogy műteni kellett – öt hónapra kidőlt. Kevéssel a visszatérése után azonban négy egymást követő bajnokin, plusz egy FA-kupa-meccsen is betalált, elég sok csapat érdeklődését felkeltve. De maradt Londonban.

„Minden gyerek a Premier League-ről álmodik. Én ötéves korom óta focizom, és a szüleim úgy is lelkesen támogattak, ha tanáremberekként ugyanolyan fontosnak tartották a tanulást. De ha akkor, vagy kamaszkoromban valaki azt mondja nekem, 23 évesen a Tottenhamben futballozom, nem biztos, hogy elhiszem.”

Pedig odajutott, erényeinek hála, amelyekről fehérbe öltözése után maga is szót ejtett:

„Szeretek cselezni, szeretem szórakoztatni a szurkolókat, gólokkal és gólpasszokkal segíteni a csapatomat. Ha egy futballistát megkérdeznek arról, mi jelenti számára a legjobb érzést, ő a gólszerzés örömét fogja mondani. Amit viszont nehéz szavakkal lefesteni. Még mindig fiatal vagyok, tudok ennél sokkal jobban is játszani, ezt akarom a Tottenhamben bebizonyítani.”

A csapatválasztása, ahogy a Fulhambe szerződése is, ismételten tudatos volt. Tavaly nyáron felkért egy elemzőcéget arra, állapítsa meg, a játékstílusának melyik klub lenne a leginkább megfelelő. A Marco Silvával támadófocit játszó Fulhammel nem tett rossz lóra, bár így, hogy a sérülésére ráment a fél idénye, nem kaphattunk róla valós képet: ki tudja, mire jut a Craven Cottage-on, ha mindvégig egészséges. A megítélése így is remek, a Spursön kívül az RB Leipzig és az FC Barcelona ugyancsak mutatott iránta érdeklődést, persze megszokhatta már, hogy valamelyik európai nagycsapat körülötte legyeskedik: 2017-ben, még a Maccabi Petah Tikva játékosaként kis híján elkötelezte magát a Manchester Cityhez, a Sahtar labdarúgójaként pedig az Arsenal és az Atalanta figyelmét keltette fel.

Izraelben mindig tudták persze, hogy sokra viheti. Mármint futballban. Kilenc-tízéves koráig ugyanis testnevelő tanár édesapja (az édesanyja is az) bátorítására a teniszt, a kosárlabdát és atlétikát is kipróbálta, de 15 éves korára mindenki ismerte már futballberkekben. Akkor is kicsi volt, robbanékonyságával, bámulatos labdakezelésével, cselezőkészségével mégis kiemelkedett.

Erényeit a Fulhamben kevésszer mutathatta meg, leginkább sérülése, valamint a másodvirágzását élő Willian miatt. A brazil mögött csak a kispadra szorult, bár onnan beszállva is sikerült neki a már említett príma gólszériát bemutatnia. Amúgy Arjen Robbenhez hasonlóan: a szélről húzott befelé, majd kilőtte a hosszú sarkot. Esetében is mindenki tudta, ezt fogja csinálni, mégsem tudták megállítani. A Spursben sem akárki lesz előtte Szon személyében, de kétségkívül nőnek Solomonnal a variációs lehetőségek. Annál is inkább, mert az izraeli elég intelligens és játékügyes ahhoz, hogy más poszton, vagy egy másfajta felállásban is megállja a helyét. Ne feledjük, 23 éves, egyetlen (csonka) PL-szezon van mindössze mögötte, szóval garantáltan fejlődni fog, ez is lenne Postecoglou dolga Észak-Londonban: a lehető legtöbbet kihozni futballistáiból, elérni, hogy képességeik legjavát nyújtsák, amitől jócskán elmaradtak Antonio Conte második idényében. Harry Kane-en (és talán Pierre-Emile Höjbjerg-en, valamint sérüléséig Rodrigo Bentancuron) kívül mindenki alulteljesített. Sokan botrányosan.

Ha Solomon elmúlt évi teljesítményét összevetjük poszttársaival az öt topligából, az derül ki, a perc/gólmutatója egészen kiváló (140 percenként talált be a PL-ben), noha fele annyi kapuralövéssel próbálkozik, mint az átlag. A passzpontossága ugyancsak kiemelkedő (89 százalék volt a PL-ben), és meccsenkénti átlagban majd mindenkinél jobb a sikerrel megvívott egy az egy elleni játékszituációkban. A szereléseket és megelőző szereléseket tekintve ugyancsak az élboly tagja, ami fontos lehet a Postecoglou-féle játékban, amelynek egyik lényegi eleme, hogy csapata az ellenfél térfelén tartsa a labdát, azt akarja megszállni, letámadással és visszatámadással minél korábban (magasabban) megfojtani a rivális labdakihozatalát.

A legnagyobb kérdés mégis az, mennyi lehetőséget kap Manor Solomon. Ha Harry Kane távozik, és Richarlison lesz az új center, nőnek a pályára lépési esélyei, ha marad a házi gólkirály, Richarlison pedig a vonal mellé kényszerül, több lesz a közvetlen konkurens. Persze alighanem rajta múlik csak, mire viszi. A képességei alapján márpedig lehet a Spurs (nem is olyan) titkos fegyvere.

Kiemelt kép: Tottenham Hotspur