Sosem látott luxemburgi futballremények

Luxemburg labdarúgó-válogatottja az 1934-es világbajnokság, illetve az 1964-es Európa-bajnokság óta minden selejtező-sorozaton részt vett, ám még soha nem járt sikerrel. Övék az a nemzeti együttes, amely mindkét sorozatban a legtöbb selejtezőt vívta anélkül, hogy valaha is sikerült volna kijutnia egy nagy tornára.

A legközelebb a kijutáshoz az 1964-es Európa-bajnokság selejtezői során kerültek, amikor is nem kellett részt venniük az előselejtezőn, majd Hollandiával mérkőzve „Dávid legyőzte Góliátot”, ahogy a holland lapok fogalmaztak akkoriban. Az amszterdami 1–1 után a visszavágóra Rotterdamban került sor, ahol pályaválasztóként 2–1-re a „vörös oroszlánok” győztek. Ez után, a négyes döntőbe jutásért Dánia ellen játszhattak párharcot, ahol előbb 3–3-as, majd 2–2-es döntetlent játszottak a felek, végül egy harmadik mérkőzésen, semleges pályán nyertek a dánok, és így ők vehettek részt a spanyolországi tornán.

Amióta átalakult a kvalifikáció és csoportokra bontva harcolnak a kijutáért a nemzetek, azóta az 1996-os selejtezősorozat volt az egyetlen, ahol egynél több győzelmet aratott a luxemburgi együttes. Akkor Málta ellen nyertek oda-vissza, ráadásul egy Csehország elleni siker is összejött. Ekkora datálható a legutóbbi alkalom, amikor két tétmeccset nyert meg a válogatott egymás után.

Ezt sikerült megismételni most, 28 év elteltével, ugyanis Liechtenstein után Bosznia és Hercegovina ellen is diadalmaskodtak Luc Holtz fiai. Ráadásul most mindössze négy fordulón van túl a csapat, és ha a miniállam ellen egy újabb sikert be tudnak gyűjteni, akkor már be is állítják a saját rekord pontszámukat.

A legutóbbi világbajnoki kvalifikáció során érték el a mindenkori legjobb eredményüket, három győzelemmel. Persze kilenc ponttal messze lemaradtak a kijutó szerb, portugál páros mögött, de nem is volt elvárás a részvétel kiharcolása. Most, a 2024-es Eb-részvételért zajló versengés során sem az, ám a fejlődő együttesben az egyre nagyobb lehetőséget és felelősséget kapó fiatalok megmutatják, hogy jelentős potenciál rejlik bennük, és a 24 csapatosra emelt létszám, illetve a Nemzetek Ligáján keresztül lebonyolított pótselejtező mégis esélyt adhat nekik erre.

A rutinos játékosok adnak egy gerincet a csapatnak, hiszen a kapuban ott van Anthony Moris (33, Royale Union Saint-Gilloise), a védelemben Maxime Chanot (33, New York City FC) és Laurent Jans (30, Waldhof Mannheim) adja a stabilitást, míg a középpálya vezére a 33 éves Lars Krogh Gerson (Kongsvinger IL). A meghatározó játékosok sorát ezután már a „prime” korban lévők jelentik, mint Christopher Martins Pereira (26, Szpartak Moszkva), Gerson Rodrigues (28, Dinamo Kijev), Marvin Martins (25, Austria Wien), Dirk Carlson (25, St. Pölten), illetve Danel Sinani (25, Norwich City).

Mögöttük aztán ott vannak azok a húszas éveik elején járó fiatalok, akik már nem csak a nemzeti csapatban próbálnak alapemberek lenni. Leandro Barreiro (23) az 1. FSV Mainz középpályáján stabil kezdő, Mathias Olesen (22) próbál több játékidők kiharcolni magának az 1. FC Kölnben, Seid Korac (21) idén minden meccsen kezdett a Degerfors csapatában, Timothy Martin (23) a belga másodosztályban véd, a Royal Excelsior Virtonban, Alessio Curci (21) most épp új csapatot keres, de eddig ő is Mainzban pallérozódott.

És ne feledkezzünk meg egy ennél is ifjabb generációról sem, nekik még el kell érniük az áttörést a következő éveken, hogy berobbanjanak.

1. Yvandro Borges Sanches (19) a válogatottban már több meccse van, mint a Borussia Mönchengladbach első csapatában, de az ifjúságra alapozó „csikóknál” most jöhet el az ő ideje.
2. Timothé Rupil (20) a Mainz tartalékjai közt zárt kivételes idényt, így jöhet számára az előrelépés, akár az első csapatban, de egy kölcsön esetében is.
3. Rayan Berberi (19) a Standard Liege másodosztályú fiataljainál remekel, s nem lenne meglepetés, ha az új edzőnél felkerülne a felnőtt keretbe.
4. Tiago Pereira Cardoso (17) a Borussia Mönchengladbach akadémiájának egyik nagy tehetsége, ráadásul a nagyon fiatal kapus egyszerre két korosztályban védi a kaput.
5. David Jonathans (19) a Bayern München akadémiáján nevelkedik, s az új szezonban már a második csapatban fog szerepelni, ha nem kerül kölcsönben magasabb szintre.
6. James Alves Rodrigues (19) a Venezia FC Primavera együttesének egyik tehetsége, aki akár már a következő szezonra előléphet az első csapatba.
7. Sofiane Ikene (18) január óta az 1. FC Nürnberg utánpótlásában szerepel, s várja a lehetőséget a felnőttek közti bemutatkozásra.
8. Eldin Dzogovic (20) már bemutatkozott a másodosztályban is az 1. FC Magdeburg színeiben, de a negyedosztályú tartalékoknál alapember, ráadásul kiugró számokat produkált.
9. Fabio Lohei (18) egyelőre csak az FC Metz B csapatában tud stabilan perceket kapni, de korából adódóan még ezután jöhet majd el az ő ideje.
10. Miguel Goncalves (18) a portugál Gil Vicente akadémiájára került át az előző nyáron, ahonnét jó úton halad a felnőttek felé, hogy ott is debütálhasson.

Természetesen nem lesz ebből a generációból sem világverő alakulat, de ha visszaemlékszünk 2021-re, amikor az Európa-bajnokságon figyelemmel követhettük Észak-Macedónia szereplését, az is igazi futballromantikus sztori volt, s valami hasonlóra készülnek most a luxemburgiak is. A nemzeti szövetség ügyesen keresi meg – az UEFA szabályai alapján – a családi kötelék által számukra elérhető labdarúgókat, hogy a csapat fejlődése töretlen maradjon. Szép jövő áll előttük és előbb-utóbb ott lesznek majd az egyik kontinensviadalon, mert a kitűzött cél ez, s elérhető közelségbe került már most is.

Kiemelt kép: Fédération Luxembourgeoise de Football