Sosem nyert nagy címeket, a kiscsapatok királya volt – legendás edzőjét gyászolja az olasz labdarúgás

Carlo Mazzone az 1968 és 2006 között tartó edzői pályafutása alatt több megdönthetetlennek tűnő rekordot állított fel. Rendszerint kisebb csapatokat irányított, azt vallotta, hogy a feljutásért vagy éppen az életben maradásért küzdő csapatoknál közelebb érzi magát a szurkolókhoz. „A technika a gazdagok, a taktika a szegények kenyere” – szögezte le egykoron.

Megdönthetetlen rekordok

Mazzone a Serie A-ban 792 mérkőzésen ülhetett le a kispadra, mellyel az olasz első osztályú bajnokság rekordere. A rangsorban Nereo Rocco (787), Giovanni Trapattoni (689) és Nils Liedholm (644) követi, az aktív trénerek közül az olasz válogatott élére frissen kinevezett Luciano Spalletti 559 mérkőzéssel a hetedik. Nem valószínű, hogy belátható időn belül bárki veszélyes legyen a rekordjára.

Pályafutása során 11 különböző csapatot irányított, melyek 459 mérkőzést nyertek meg vele 436 döntetlen és 403 vereség mellett. Mindenkori győzelmi mutatója 35,36 százalékos. Mazzone a leghosszabb időt az Ascolinál töltötte, két periódusban összesen 12 évet dolgozott a klubnál, összesen 410 mérkőzésen irányította a csapatot.

Legemlékezetesebb szerepvállalásai

A római születésű Mazzonét különleges kötelék fűzte Ascoli Picenóhoz. Edzői szerepvállalásait megelőzően aktív játékosként az utolsó csapata is a marchei alakulat volt, melynél kilenc évet töltött. Bármerre is sodorta az élet, folyamatosan fenntartotta az ottani házát. Miután lezárta edzői pályafutását, a városban telepedett le, itt hunyt el és a temetését is a helyi Szent Ferenc templomban tartották. Mazzone annak idején a harmadosztályból vezette a Serie A-ig az Ascolit, a klub történetének első, 1974-es élvonalbeli feljutásával ajándékozta meg a várost.

A Fiorentina edzőjeként érte el legjobb első osztályú eredményét, az 1976–1977-es szezonban harmadik lett a csapattal, amellyel két évvel korábban a Coppa Anglo-Italianót is megnyerte.

A legtöbb alkalommal a Bologna FC hívta és alkalmazta, ahol három időszakban dolgozott, ám csak egyszer töltött el egynél több szezont (akkor is csupán kettőt). A Rossoblúval 1998-ban megnyerte az Intertotó-kupát, mellyel kvalifikált a csapat az UEFA-kupába. Ott egészen a legjobb négyig meneteltek, és csak idegenben szerzett gólokkal maradtak alul az Olympique Marseille elleni elődöntőben. Ugyanakkor pályafutása egyetlen kiesése is a Bolognához köthető, a 2004–2005-ös szezonban osztályozón maradtak alul a Parmával szemben.

A Leccével 1988-ban a másodosztály megnyerésével jutott fel az élvonalba, míg a Cagliarit az 1992–1993-as idényben elért hatodik helyezéssel kivezette a nemzetközi porondra. A Bresciát 2001-ben 40 év után ő tudta először benntartani a Serie A-ban, addig minden egyes feljutást követően azonnal búcsúzott a klub. Mazzone irányításával azonban a lombardiai csapat újoncként kilencedik lett, mellyel bejutott az Intertotó-kupába, ahol egészen a döntőig menetelt. Utolsó szerepvállalása alkalmával 2006 februárjában a Livorno kispadjára ült le, az idény végén a hatodik helyen zárt az együttessel.

Carlo Mazzone mérlege edzőként (Forrás: Wikipedia)

Egy felfokozott lombardiai derbi

Olaszországban leginkább azzal a jelenettel azonosítják Mazzonét, melyet egy 2001-es Brescia–Atalanta Serie A-mérkőzésen produkált. A két lombardiai ellenlábas felfokozott hangulatú összecsapásán az ellenfél szurkolói végig minősíthetetlen stílusban pocskondiázták a trénert és családját, aki a meccs alatt többször mutogatott, kiabált az ultrák felé. 1–3-as állásnál az őt nyugtatni próbáló asszisztensének azt mondta, hogy ha kiegyenlítenek, odamegy a bergamói szurkolókhoz és elégtételt fog venni a sérelmekért. A Brescia visszajött a meccsbe, a rendes játékidő lejárta után született egyenlítő gólt követően pedig az akkor 64 éves tréner az öklét rázva futott az ellenfél felbőszült szurkolói felé. A jelenet természetesen az újságok címlapjára is felkerült, most Mazzone halálakor pedig sok helyen felelevenítették.

(Forrás: La Gazzetta dello Sport)

Egykori játékosai emlékeznek rá

Mazzone nagyon játékosbarát volt, számtalan volt tanítványa emelte ki a tréner emberi oldalát. Felismerte a tehetségeket és jó szeme volt ahhoz, hogy megállapítsa, hogy melyik fiatal játékos miben jó, és nem félt abba az irányba terelni őket, amit elképzelt nekik.

Az AS Romát például nem sokkal Francesco Totti debütálását követően vette át. A későbbi klublegenda ugyan már az azt megelőző szezonban, Vujadin Boskov irányítása alatt bemutatkozott az első csapatnál, Mazzone szilárdította meg az akkor 17 éves fiatal helyét a felnőttek közt, és nála indult be igazán a pályafutása. „Mindig a szívemben vagy és ott is maradsz. Köszönök mindent, amit értem tett, mester” – emlékezett rá Totti.

A Bresciánál a fiatalon a helyét nehezen találó Andrea Pirlót Mazzone foglalkoztatta először mélységi irányítóként, amely poszton később világklasszissá vált.

„Annyi mindennel tartozom neked. Büszke vagyok rá, hogy megismerhettelek, és nálad nőttem fel emberként és labdarúgóként. Köszönök mindent még egyszer, Carletto”

– búcsúzott tőle a 2006-os világbajnok karmester.

Egy másik korszakos klasszis, Roberto Baggio az Intertől való távozása után 2000-ben a sok ajánlat ellenére általános meglepetésre a Bresciához szerződött. Az 1994-es világbajnokság tragikus hőse 33 évesen Mazzone mellett élete legjobb formájában futballozott, további négy csodálatos évig folytatta pályafutását. Baggio később élete legjobb döntésének minősítette a bresciai kalandot, Mazzonét pedig a vele valaha dolgozó legjobb edzőnek nevezte.

Carlo Mazzone és Roberto Baggio (Forrás: Gazzetta)

2001-ben Mazzone tudtán kívül került a csapathoz Josep Guardiola az FC Barcelonától, akit így üdvözölt: „Nem tudom ki vagy, nem tudom ki hozott ide, de piszkosul jó vagy, úgyhogy játszani fogsz.” Bár a katalán védekező középpályás doppingügye miatt mindössze 11 meccset játszott a Bresciában, a Manchester City sikeredzője mindig rendkívül pozitívan beszélt egykori mesteréről. Mazzone halálát követően egy őt ábrázoló pólóban jelent meg a City sajtótájékoztatóján.

„Szomorú nap ez számomra. Nagy ölelést küldök az egész családjának. Életem egy nehéz időszakában olyan volt, mintha az apám lett volna Olaszországban. Az olasz labdarúgás legendás alakja, akinek hatalmas hatása volt azokra az emberekre, akik ismerték őt. Mindannyian nagy tisztelői voltunk, játékosok, edzők, elnökök. Néhány éve kaptam ezt a pólót a barátaimtól, úgy éreztem, hogy ma itt az ideje, hogy felvegyem” – nyilatkozta a Newcastle United legyőzését követően.

„Mindig egyenesen beszélt, senkivel sem félt szembeszállni. Imádott kis csapatoknál dolgozni, és nagyobb örömöt szerzett neki, ha nyert egy meccset velük, mint ha egy nagycsapattal bajnokságot nyert volna”

– foglalta össze Guardiola a Mazzone-jelenséget.

Ugyancsak egy kedves történet a bresciai időkből, hogy az egyik edzésen egy kutya mászkált a pályán, Mazzone pedig kérte, hogy azonnal tüntessék el a játéktérről az állatot, majd amikor megtudta, hogy az eb Baggióé, csak annyit mondott: „Adjatok már egy kekszet ennek a szép jószágnak”.

Antonio Conte fiatalon a Lecce játékosaként dolgozott vele, ő is meleg szívvel gondolt vissza rá: „Kedves Carlo, köszönök mindent, amit értem tettél mind emberként, mind játékosként. Köszönöm mindazt, aki voltál. Sokat adtál a futballnak, a szurkolók és a játékosok, köztük az ellenfeleid is szerettek téged. Ez a legfontosabb scudetto, amit te megnyertél.”

A legutóbb a Tottenhamnél dolgozó edző felelevenítette az 1999–2000-es bajnokság utolsó fordulóját, amikor a Juventus színeiben a Mazzone által vezetett Perugiával csaptak össze: „Mindenki azzal vádolta, hogy le fogja adni azt a meccset, hogy a Juventus legyen a bajnok és ne a Lazio nyerjen, azonban végig fanatikusan hajtotta a csapatát. Amikor esőszünet volt a meccsen, folyamatosan ki-be járkált az öltöző és a játéktér közt, figyelte, hogyan változik az időjárás és közben egy pillanatig sem hagyta elkényelmesedni a csapatát. Végül legyőztek bennünket és elvesztettük a bajnoki címet…”

„Carlo Mazzone őszinte és értékes ember volt, a sport legegészségesebb értékeinek őrzője. Nagyszerű edző, akit mindenki szeretett, mindig közel állt az emberekhez. Osztozom családja és ismerősei fájdalmában” – írta közösségi oldalán Olaszország miniszterelnöke, Giorgia Meloni.

Mazzone egy emlékezetes interjújában frappánsan beszélt magáról. A riporter a „szegény emberek Giovanni Trapattonijának” nevezte őt, melyre a tréner úgy felelt, hogy „inkább Trapattoni a gazdagok Mazzonéja”.

Az edzőt 2002-ben az Aranykispad életműdíjjal jutalmazták, 2019-ben pedig beválasztották az olasz labdarúgás hírességek csarnokába.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője. Amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/azzurri.hu

Kiemelt fotó: Football Italia