Spalletti cseréi bejöttek, de csak az utolsó percben vezettek eredményre

Spalletti cseréi bejöttek, de csak az utolsó percben vezettek eredményre

2024. jún. 26.

Az Európa-bajnokság B csoportjában komoly verseny folyt a továbbjutásért a csoportelső Spanyolország mögött. Olaszország és Horvátország egymás ellen vívhattak meg a nyolcaddöntőbe kerülésért, és sokáig úgy nézett ki, hogy a horvátok hozzák a kulcsfontosságú győzelmet, de ezúttal is a mérkőzés legvégén kaptak gólt. Nézzük meg, hogy taktikailag mi jellemezte a mérkőzést, miért volt megérdemelt az olasz egyenlítés.


Mindkét csapat csalódást keltő mérkőzésen volt túl. A horvátok a spanyolok elleni 3–0-s vereség után Albánia ellen hiába fordítottak, végül csak egy ponttal gazdagodtak, így az olaszok ellen győzelmi kényszerben léptek pályára. Az olaszok az Albánia elleni 2–1-es siker után egy olyan mérkőzésen kaptak ki 1–0-ra a spanyoloktól, ami az ellenfél hatékonyabb helyzetkihasználásával simán lehetett volna sokkal nagyobb különbségű vereség is. Luciano Spalletti csapatának tehát volt mit bizonyítania a nagyon gyengén sikerült spanyolok elleni mérkőzés után.


Nem volt meglepő, hogy Spalletti és Zlatko Dalic is több helyen változtatott a kezdőcsapaton az előző mérkőzéshez képest. A horvátok ezúttal igazi center nélkül kezdtek, az első sort Andrej Kramaric, az eddig stabil cserének számító, Mario Pasalic és az albánok ellen biztatóan beszálló Luka Sucic alkották. A középpályán maradt a megbonthatatlan Marcelo Brozovic–Luka Modric–Mateo Kovacic trió, de a védelemben komoly módosítások történtek. A rutinos Ivan Perisic kikerült a védelemből, a helyére a bal szélre kilépő Josko Gvardiol helyett pedig Marin Pongracic került be középre Josip Sutalo párjaként. A jobbhátvéd Josip Juranovic helyett ezúttal Josip Stanisic volt, aki eleinte elsősorban védekezőbb feladatkört töltött be. Dalic csapata nem akart fejjel a falnak rohanni, inkább a második félidőben akarta eldönteni a mérkőzést.


A másik oldalon Spalletti nem csak személycseréket eszközölt, hanem formációt is váltott, ezúttal háromvédős rendszerben küldte pályára csapatát. A védelembe Matteo Darmian került be Alessandro Bastoni és Riccardo Calafiori mellé, a két szélen pedig Giovanni Di Lorenzo és Federico Dimarco biztosították a szélességet. A középpályán maradt a Nicolo Barella–Jorginho kettős, elöl viszont Lorenzo Pellegrini körül a komplett támadóharmad kicserélődött. A római irányító előtt ezúttal Mateo Retegui és Giacomo Raspadori kezdtek.

 

Horvát passzivitás, stabil olasz védekezés

Abból a szempontból nem volt meglepetés, hogy a horvátok ragadták magukhoz a kezdeményezést, hogy elsősorban nekik kellett a győzelem. Az olaszok eléggé átadták a területet az első félidő első felében, egy mély 5-3-2-es blokkba rendeződtek, amelyben Pellegrini lépett vissza a középpályára Barella és Jorginho mellé, míg elől Retegui és Raspadori várták a horvát védőket a felezővonalnál. Ezzel az olaszok dominálni tudták a pálya közepét, Modricék jellemzően kiszorultak a pálya szélére, a beadásokat pedig a megerősített olasz védelem többnyire kivágta. A negyedik percben Modric lövése után kellett nagyot védenie Gianluigi Donnarummának, de ezen kívül nem igazán volt dolga az olasz kapusnak az első 45 percben. Nem működtek Kramaric és Sucic visszalépései sem a jobb félterületben, hiszen az olasz védelmi blokk nagyon kompaktan helyezkedett, nem volt terület a védelmi vonalak között.


Az sem volt igazán előnyös támadásban, hogy a védelem két szélén, Gvardiol és Stanisic leginkább a védekezésre összpontosítottak, nagyon ritkán léptek fel, így egysíkúvá, vontatottá váltak a horvát akciók.


A félidő közepén a horvátok megpróbálták feljebb tolni a letámadásukat. Elöl a három támadó egy az egyben támadta le a három olasz védőt, de ennek nem lett haszna, sőt: az olaszok váltak veszélyesebbé az ebben a szakaszban kissé szétszakadó horvát csapat ellen. Barellának és Jorginhónak több területe lett középen, könnyebben tudták forgatni a labdákat a széleken felfutó Di Lorenzónak és Dimarcónak. Velük a horvát támadók nem tudtak egyből visszajönni, a négy védő pedig teljesen le volt kötve középen a három olasz támadó által, így a széleken hatalmas területük volt a kitett labdák átvételére és beadására. Alakult is ki ezekből a szituációkból pár ígéretes lehetőség. A legközelebb a gólhoz az egyik szöglet után Bastoni járt, akiről egy beadás után teljesen megfeledkeztek a horvát védők.


A középpályán Jorginho 96, Barella pedig 95 százalékos passzpontossággal zárták a mérkőzést, emellett pedig a védekezésből is jelentősen kivették a részüket, Jorginho például ötből négy sikeres szerelést mutatott be. A támadók közül Retegui hasznossága emelhető ki, aki állandó jelenlétet biztosított a horvát védők gyűrűjében és igyekezett keresztmozgásokat kezdeményezni Pellegrinivel és Raspadorival. Nagy szerepük volt abban, hogy az olaszok dominálták a középpályát.

 

Budimir beállása javított a horvát támadójátékon

0–0-s állásnál a szünetben mindkét szövetségi kapitány módosított: Spalletti Davide Frattesit hozta be Pellegrini helyére, Dalic pedig Ante Budimir beállításával próbált életet lehelni csapata támadójátékba. A CA Osasuna csatára Pasalicot váltotta és foglalta el centerposztot, így Kramaric kiléphetett a neki jobban fekvő bal szélre. A változtatásoknak hamar pozitív hatásuk volt, a horvátok fölénybe kerültek a második félidő elején.


A nyomás már az 52. percben meghozta az eredményét, hiszen Kramaric beadási kísérletébe a csereként beálló Frattesi kézzel ért bele a tizenhatoson belül. A megítélt büntetőt azonban Modric kihagyta, de a horvátok ott maradtak az olasz kapunál. Pár másodperccel később a védők gyűrűjében jól helyezkedő Budimir fejesét védte nagy bravúrral az előtte a büntetőt is hárító Donnarumma, de a kipattanóra már ő sem tudott odaérni. Modricnak végül csak összejött a gól, amivel Horvátország megszerezte a vezetést.


Érdemes még megemlíteni Brozovic szerepét is, ugyanis rengeteg elmozgással próbált opciót kínálni a társaknak.


A mélységből keresztbe történő futásaival időnként tudtak területet nyerni a horvátok, ez történt a büntető előtt is. Brozovic volt az, aki a bal szélre keresztbe kifutva érkezett Stanisic indítására, majd ezután jött az a beadás, ami a kezezéshez vezetett.


Spalletti az 57. percben Federico Chiesa behozatalával próbálta felrázni csapatát. A Juventus támadója Dimarco helyére érkezett és a jobbszélső posztját vette át. Így Di Lorenzo belépett a védelem közepére Bastoni és Calafiori mellé, a bal oldalra pedig Darmian ment ki. Chiesa érezhetően felpezsdítette az olasz támadójátékot, mindkét szélen felbukkant és próbált egy az egy elleni helyzetekbe kerülni az egyre inkább visszahúzódó horvátok ellen. A 70. percben Dalic Perisic és Luka Ivanusec behozatalával próbálta még inkább stabilizálni csapatát. Az olasz rohamok ebben a fázisban kissé vesztettek is az intenzitásukból, sőt a horvátok tudtak pár ígéretes kontrát vezetni. A 75. percben Gianluca Scamacca érkezett Raspadori helyére, így az Atalanta támadója és Retegui személyében immáron már két csatárral rohamoztak Spallettiék. Scamacca aktívan szállt be a mérkőzésbe, sokat kérte a labdát a védőktől.


A 81. percben Spalletti még egy kettős cserére szánta el magát. A Juventus fiatal középpályása, Nicolo Fagioli érkezett Jorginho helyére, illetve ekkor állt be a később hőssé váló Mattia Zaccagni is Darmian helyére. Zaccagni behozatalával a bal szélen folyó támadások kaptak új lendületet. A nyolcperces hosszabbításban már teljesen beszorultak a horvátok. Spalletti cseréi sikeresen pezsdítették fel az olasz támadójátékot. Scamacca állandó elmozgásaival középen, míg Chiesa és Zaccagni a szélekről jelentett állandó veszélyt. Kulcsfontosságú volt, hogy a védősorból immáron Calafiori is egyre bátrabban lépett fel a bal féleterületben, és éppen ez volt az, ami előkészítette az egyenlítő gólt. Calafiori megindulására egyáltalán nem számítottak a horvátok, így egészen a tizenhatosig vezethette a labdát. Miután rá koncentrálva beszűkült az ellenfél védelme, Zaccagni maradt szabadon a bal szélen, aki ezt kihasználva gyönyörűen csavarta a labdát Dominik Livakovic kapujába.

 

Összegzés

Bár a gyenge első félidő után a horvátok sikeresen tudtak ritmust váltani, összességében megérdemelt volt az olasz egyenlítés. Modric vezető gólja után Spalletti jól nyúlt bele a mérkőzésbe, támadóbbá tudta varázsolni csapatát, amely a mérkőzés legvégére már teljesen a kapuja elé szorította az ellenfelet. A horvátok az Albánia elleni döntetlen után egy újabb hajrában kapott gól miatt búslakodhattak, ami a vesztüket jelentette. Sokáig úgy nézett ki, hogy Dalic csapata sorsdöntő helyzetben megint képes a győzelemre, de a legvégén kapitulált.

Kiemelt fotó: Getty Images

Szerző

Lázók Gergely

Lázók Gergely

Lázók Gergely

Tanár szakos egyetemi hallgató vagyok, aki német szakosként a német és az osztrák futballról igyekszik áttekintést nyújtani az olvasóknak. Elsősorban a futball taktikai részében szeretek elmélyülni, de igyekszem más műfajokban is megnyilvánulni. Hiszem, hogy létezik objektív sportújságírás és én maximálisan igyekszem is eszerint tevékenykedni.