Spanyolországban lett világhírű a legjobb mexikói labdarúgó
Minden idők legjobb mexikói labdarúgójaként máig az 1980-as években Spanyolországban játszó Hugo Sánchezt tartják számon. Az egykori kiváló képességű csatár az Atlético Madridban és a Real Madridban egyaránt sikeres volt, számtalan nagyszerű találatot szerzett és 1990-ben elhódította a kontinens legeredményesebb játékosának járó európai Aranycipőt. Ezen kívül megfordult több amerikai csapatnál és kipróbálta magát Ausztriában is.
A Real Madrid korszakos meghatározó játékosa, Hugo Sánchez zseniális képességei és karizmatikus egyénisége révén minden idők legjobb mexikói labdarúgója, akinek még mindig jelentős befolyása van hazája futball-életében, de Madridban szintúgy nagy becsben tartják a nevét.
Hazája született tehetsége
Hugo Sánchez Márquez mindössze 17 éves volt, amikor részt vett a Pánamerikai Játékokon, és a szélvészgyors csatár aranyérmet szerzett a mexikói válogatott tagjaként. A mexikóvárosi Pumas UNAM utánpótlásában nevelkedett, és a felnőttek közti bemutatkozása alkalmával az 1976-1977-es szezonban azonnal hozzásegítette a csapatot története első bajnoki címéhez. Az első két idényében együttesen 18 gólig jutott, aztán az 1978-1979-es kiírás alkalmával 28 találattal lett a bajnokság gólkirálya. A rákövetkező szezonban már 30 gólt szerzett. Ezt követően a mexikói bajnoki szünetben két idényben kölcsönben kipróbálta magát az NASL-ben szereplő San Diego Sockers színeiben, ahol egyáltalán nem vallott szégyent. Visszatérését követően egy újabb bajnoki címet nyert a „pumákkal”, emellett 1980-ban a CONCACAF Bajnokok Kupáját, 1981-ben pedig a Copa Interamericanát is elhódították. Nevelőcsapatában öt év alatt 200 mérkőzésen 104 találatot szorgoskodott össze.
Sánchez három világbajnokságon vett részt, de különleges módon, sosem egymást követő tornákon (1978, 1986, 1994), mivel a közbeeső vb-kre nem jutottak ki. Balszerencsés módon a három vb-n csak egyetlen gólt szerzett. 35 évesen az 1993-as Copa Américán az elődöntőben lőtt góljával még fontos szereplője volt a döntőig menetelő mexikói válogatottnak, azonban a fináléban képtelenek voltak legyőzni az akkoriban kimagaslóan teljesítő argentinokat.
A játék minden helyzetből gólra törő, a kapu előterében mindkét lábával és fejjel egyaránt veszélyes Sánchez zsenialitására hamar felfigyeltek az európai csapatok.
(Forrás: Sports Brief)Mindkét madridi gigásznál gólkirály lett
Az Arsenal érdeklődése ellenére Sánchez inkább dél felé vette az irányt, és 1981-ben az Atlético Madrid játékosa lett. Az első szezonjában „csak” 12 gólt jegyzett, aztán viszont egyre inkább belelendült a gólgyártásba és több ízben lett a „matracosok” legjobbja. Az első spanyol gólkirályi címét az 1984-1985-ös szezonban hódította el, amikor megnyerték a Király-kupát és másodikok lettek a bajnokságban.
Négy szezon elteltével az Atlético szurkolóinak bánatára átigazolt az ősi rivális Real Madridhoz. A Bernabéuban 50 ezren fogadták a bemutatásán. A mexikói a „blancók” sztárcsapatában olyan klasszisokkal játszhatott együtt, mint Emilio Butragueno, Manuel Sanchis, Martín Vázquez és Miguel Pardeza.
Összesen öt alkalommal lett a spanyol élvonal legeredményesebb játékosa, melyre korábban csak Alfredo Di Stéfano és Quini volt képes – Lionel Messi később hat alkalommal lett a legjobb. Az egy szezon alatti 38 góljával beállította Telmo Zara 1951-es csúcsát, azóta Cristiano Ronaldo futott egy 40 gólos idényt (2010-2011).
1990-ben megkapta az európai bajnokságok legjobb góllövőjének járó Aranycipőt, miután az akkori idényben minden sorozatot figyelembe véve 45 meccsen 42 alkalommal talált be.
A Real játékosaként zsinórban ötször ünnepelhetett spanyol bajnoki címet. Továbbá három alkalommal hódította el a királyiakkal a spanyol Szuperkupát, 1986-ban az UEFA-kupát, 1989-ben pedig a Király-kupát emelhették a magasba.
Az utolsó szezonjában sorozatos sérülések hátráltatták, kevesebb lehetőséghez jutott a Real Madrinál, így 1992-ben hazatért. A fővárosi Club Américával megnyerte a CONCACAF Bajnokok Kupáját. Ezután még egyszer szerencsét próbált Madridban és a Rayo Vallecano soraiban is bizonyította rátermettségét, az 1993-1994-es bajnoki szezonban 16 alkalommal talált be.
Aktív pályafutása legvégén az osztrák Linznél másodosztályú bajnok lett, majd játszott a Dallas Burn színeiben az MLS-ben. Utolsó állomáshelye hazájában az Atlético Celaya volt, ahol korábbi realos barátai közül Butraguenóval és Michellel focizott együtt.
Kapitányi szerepvállalásai
Visszavonulása után edzőként is tevékenykedett, 2004-ben a mexikói bajnokság történetének első edzője lett, aki egy évben két bajnoki címet nyert csapata, a Pumas UNAM kispadján. Számos mexikói klubcsapat mellett országos legendaként több ízben vezette a mexikói válogatottat. Sánchez 2000-ben beugróként három meccsen ülhetett le a kispadra, majd 2006 és 2008 között már 25 meccs jutott neki. Második regnálása alatt az El Tri 2007-ben második lett az Arany-kupán és harmadik a Copa Américán, azonban később a gyengébb eredmények miatt menesztették. Sokszor élesen bírálta elődjét, a 2006-os vb-n a csapatot nyolcaddöntőbe vezető Ricardo La Volpét, akivel akkoriban állandó rivalizálást folytattak onnantól kezdve, hogy 2002-ben őt nevezték ki a posztra ugyancsak jelentkező Sánchez ellenében.
Bár azóta többször nem irányította a válogatottat, a mexikói közvélemény – és bizonyára a szövetség munkatársai is – adnak a véleményére, így azóta általában olyan trénereket neveznek ki, akik Sánchez támogatását is élvezik.
Második hazájában, Spanyolországban az Almería edzője volt, melyet a 2008-2009-es idényben bent tartott az élvonalban. Utoljára 2012-ben a Pachuca kispadján tűnt fel, azóta időnként televíziós szakértőként láthatjuk, de a helyi sajtóban gyakran bedobják a visszatérésének lehetőségét egy-egy éppen gyengélkedő nevesebb csapatnál, erre azonban mindeddig nem került sor.
(Forrás: El Futbolero US)Emlékezete
Madridban mindkét csapatnál bálványozzák, még ha az Atléticónál a távozása miatt némelyek neheztelnek is rá. Sánchez fénykorában a Vicente Calderónban és a Bernabéuban egyaránt hétről hétre elkápráztatta a publikumot zseniális megoldásaival. Védjegyévé vált az előre szaltós gólöröm, amelyet tornász testvére tiszteletére honosított meg.
1997. május 29-én a Real Madrid búcsúmeccset szervezett a tiszteletére, melyen Sánchez három góljával győzték le 4–1-re a PSG-t a Bernabéuban.
Sánchez szerepvállalása megelőzte a spanyol válogatott legnagyobb sikereit, így az 1990-es évek elején előszeretettel emlegették őt a legjobbak közt. Természetesen máig a Real Madrid történetének legjobb játékosai közt tartják számon. Annak ellenére szerződött a Realhoz, hogy tudta, nehéz dolga lesz egyáltalán bekerülni is a sztárokkal teletűzdelt csapatba, azonban szívóssága, hite és akaratereje révén a habfehéreknél is bizonyított és a legjobbak közé emelkedett.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt fotó: Transfermarkt
Szerző
