Sportolj a szíveddel – jótékony célú kilométerek

A saját utam

Gyógypedagógusként és önkéntesként mind a mindennapi munkám, mind a szabadidős tevékenységeim során rendszeresen foglalkozom súlyosan beteg, illetve fogyatékos emberekkel. Úgy érzem, hogy kiváltságos vagyok a tekintetben, hogy zenélhetek, sportolhatok, valamint cikkeket és néha verseket, prózai műveket írhatok. Tudniillik a hátrányos helyzetű embertársaimmal töltött idő során ráébredtem, hogy ennek a lehetősége, a megfelelő képességek birtoklása nem jár alanyi jogon mindenkinek, hanem kiváltság. Ezért az imént felsorolt három terület (zene, sport, írás) hangsúlyozottan jelen van a segítő tevékenységeimben. Úgy érzem, számomra morális kötelesség, mi több, csodálatos lehetőség a súlyosan beteg, illetve fogyatékos embertársainkat részesíteni az említett kiváltságból kapott képességeim gyümölcseiben.

Ezt az életfilozófiámat alapul véve kezdtem el tíz éve jótékonysági célból sportolni. Akkoriban egy nehéz életszakaszban voltam és a lelki terhek feldolgozásának egyik eszközéül a sportot választottam. Lefutottam életem első maratoniját, átúsztam a Balatont, teljesítettem egy 124 km-es teljesítménytúrát. A sport új célokat adott nekem és többlet tartalommal töltötte meg az egyébként addig sem unalmas életemet. A környezetem elismerő szavai, illetve a tudat, hogy a fizikai és mentális határaimat feszegetve értem el a külvilág szerint megsüvegelendő teljesítményeket, nagyban segítettek megbirkózni a már említett lelki terhekkel.

Egy idő után viszont úgy éreztem, hogy a sportolásom az akkori formájában valójában egy szinte kizárólag öncélú történet. Ezért sokat gondolkodtam, hogyan lehetne összeegyeztetni a hátrányos helyzetű személyek szolgálatával. Elkezdtem nyomozni az interneten, és megismertem egy számomra új, az életemnek azóta fontos részévé vált világot,

jótékonysági sportolást.

Egy tág fogalomról van szó, amelybe a véleményem szerint beletartozik minden olyan sporttevékenység, amelyet valaki nem csak önmagáért, hanem valamilyen karitatív célból is végez. Az egy évtizednyi tapasztalataim alapján a következő módokon lehet a sportot valamilyen jótékony ügy szolgálatába állítani:

Megosztani a mozgás örömét a fogyatékossággal élőkkel

Egy mozgásában akadályozott személy is részesülhet a sportversenyek hangulatából és a célba érés semmihez sem hasonlítható öröméből. Csakúgy, mint az ép sportolókat, a célkapuban őket is emlékérem és vastaps várja, a sikerélmény valamennyi alkalommal üdítően hat a későbbi, gyakran szomorú periódusokat is tartalmazó hétköznapjaikra is. Több sportágban is lehet űzni ezt a „műfajt” – a megfelelő feltételek biztosítása esetén.

Ami például a három, triatlont alkotó sportágat illeti, az úszásban speciális csónak, a kerékpárban egy tandem modell vagy egy erre a célra kialakított ülés, a futásban pedig futókocsi segítségével vehet részt mozgássérült társunk az edzéseken vagy versenyeken.

Vak vagy gyengén látó személyek is versenyezhetnek, egy elkötelezett segítő és valamilyen segédeszköz (futók esetében például a látássérült sportolót és ép társát összekötő öv) szükséges a mindkét fél számára páratlan élményhez.

Autista vagy értelmi fogyatékos sportolók esetében is gyakran önkéntesek szükségesek a biztonságos és sikeres versenyzéshez.

Ahogy a Magyar Nemzet Online-ban is írtam, a segítők részéről elengedhetetlen a megfelelő mentális és fizikai felkészülés. A bevállalt távot „fél gőzzel” is tudni kell teljesíteni, hiszen önmagunkon kívül a támogatott személy minden rezdülésére is figyelni kell, és ha szükséges, azonnal kell tudni reagálni – legyen szó etetésről, itatásról, öltöztetésről vagy éppen motiválásról. Vagyis ebben az esetben az ép sportoló nem készülhet el az erejével a verseny közben azzal vigasztalva magát, hogy a szurkolók tapsa majd valahogy bejuttatja a célba, hiszen minden tekintetben felelősséggel tartozik a fogyatékossággal élő társáért is. Megéri azonban beleállni a kihívásba: mindkettőjük számára egy varázslattal érnek fel a közös sportolással töltött percek, órák.

Sportolás figyelemfelhívás céljából

Részt lehet venni a versenyeken úgy is, hogy valaki a támogatandó szervezettel vagy személlyel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókkal feliratozott felszerelésben sportol. A futórendezvényeken például gyakorta látni valamilyen alapítvány „színeiben” versenyző egyéneket vagy csoportokat. Ebben az esetben akár sokezer embert (sportolók, szervezők, közönség) is elérhet a jótékony üzenet, a közösségi médiában való megosztásokkal pedig a vártnál nagyobb tömegek is láthatják, ki(k)ért történt a vállalás teljesítése.

Adománygyűjtő kilométerek

Arra is van lehetőség, hogy a sportoló a megtett kilométereit áruba bocsássa valamilyen nemes ügyért, legyen szó akár futásról, kerékpárról, úszásról vagy például evezésről. Vannak, akik egységárat határoznak meg a kilométerekhez, mások pedig a tetszőleges összegért történő vásárlás lehetőségét ajánlják fel attól függően, milyen sportágról és mekkora távról van szó. A befolyó összeg a támogatandó személy vagy szervezet számlájára kerül. A fizetés az információkat tartalmazó felülettől függően történet online módon, banki átutalással, de akár postai úton, csekkel is.

Az adománygyűjtő sportoló számára ez egy összetett vállalás, hiszen az edzések és a versenyek mellett a kreativitását is latba kell vetnie – a legkülönfélébb módokon szólítja meg a potenciális adományozókat. A „marketing lehetőségek” tárháza gyakorlatilag végtelen: például posztolás a közösségi platformokon megkapó képekkel vagy videókkal (a kísérő szöveg lehet tréfás, érzelmes vagy éppen ízlésesen provokatív is); e-mailek írása rokonoknak, barátoknak; médiaszereplések; jótékonysági házibuli szervezése, ahol a belépődíj egy kilométer ára.

A bevállalt kampány általában egy előre meghatározott időszakot ölel fel, ami alatt az edzésekről, illetve a versenyekről való folyamatos megjelenésekkel érdemes fokozni az érdeklődést a felvállalt ügy iránt.

Sportesemény, ahol a regisztrációs díj az adomány

Vannak olyan versenyek vagy közösségi események is, amelyeken a részvételért fizetendő díj az adomány. A jótékony sportoló és a szurkolóik ezen felül gyakran még egyéb módon (például egy adománygyűjtő urnába dobott összeggel) is támogathatják a rendezvény célját. Sokszor kísérőprogramok (pl. gyerekprogramok) is színesítik az ilyen alkalmakat, amelyeken a sportolók számára elengedhetetlenül szükséges frissítőket legtöbbször felajánlások biztosítják.

Jótékonysági sportolás – virtuálisan

Ez a támogatási forma tulajdonképpen az előző adománygyűjtési módszer testvérének tekinthető, hiszen ebben az esetben is jótékony célra megy a regisztrációs díj. Viszont a bevállalt táv teljesítése nem a klasszikus versenykörülmények között történik, hanem egy megadott időszakban bárhol, bármikor kivitelezhető. A jótékonysági sportolás ezen formája különösen a Covid-járvány kitörése óta, a versenyeket érintő korlátozások miatt lett elterjedt.

A fenti ismertetés a teljesség igénye nélkül íródott, már csak azért is, mert a lista elkészítésekor a személyes tapasztalataimra támaszkodtam. Ha valaki kedvet kapna valamilyen karitatív cél sportolás általi segítésére, arra biztatnám, hogy – például az internet segítségével – keressen olyan támogatandó személyt vagy szervezetet, amely egy ilyen lehetőséget felkínál. Esetleg találjon ki új módszereket, hiszen a szeretet, mint olyan, végtelenül kreatív.

Borítókép: Barakonyi Szabolcs/Index