Sterling és Núnez megküzdöttek a megváltásukért

„Raheem nagyon fontos nekünk. A kvalitásai és a tapasztalatai is jelentősek, immár pedig a gólokat és az asszisztokat is szállítja. Kellő szabadságérzettel futballozott, márpedig jól tudjuk, mire képes, ha megy neki a játék”

– dicsérte klasszisát Mauricio Pochettino azok után, hogy Sterling duplájával és a harmadik gól előkészítésével a Chelsea 3–0-ra legyőzte az újonc Luton Townt.

Naná, hogy tudjuk, mire képes a 82-szeres angol válogatott támadó, az a bibi, hogy azt eddig Londonban igen ritkán mutatta meg. Meglehet, kevésbé rajta múlt, elvégre az előző, kaotikus szezonban, amikor egy szezon alatt négy különböző tréner ült a Chelsea kispadján, egyetlen játékos sem tudta azt nyújtani, amit valójában tud. Sterling sem. Hogy mennyire más viszont az idei, Pochettino terelgette Sterling, arra az alábbi táblázat jó példával szolgál.

Sterling PL-számai a Chelsea-ben

A három idei bajnoki nyilván nem szignifikáns minta, azt viszont jól mutatja, milyen mélyről kellett visszakapaszkodnia a sokat kritizált angolnak, valamint hogy mennyire más irányt vett idén a Chelsea.

A sokkal több támadóharmadban szerzett labda jelzi, Pochettino a Tottenham Hotspurnél már meghonosított, magas letámadáson alapuló futballt igyekszik elültetni a Stamford Bridge-en, de hogy mennyire magasra tolja fel csapatát az argentin, azt Sterling jóval több, az ellenfél büntetőterületén belüli labdaérintése is kiválóan példázza. Az pedig, hogy jóval több csellel próbálkozik az angol szélső, arra utal, kezd visszatérni az önbizalma, ami nélkül ugye képtelenség magas szinten teljesíteni. Sokan gondolták úgy, azt a gólérzékenységet, amit a Manchester Cityben mutatott Sterling – 339 fellépésén 131 gól – csak Josep Guardiola volt képes kihozni belőle, de úgy fest, Pochettino is hasonlóan eredményesen képes rá hatni.

Sterling ettől még marad enigma, egy nehezen megfejthető rejtvény, elvégre még mindig vegyesen jellemzik a zseniális, illetve a megmagyarázhatatlanul suta megoldások, ezzel azonban együtt kell élniük a Chelsea híveinek. Az a kérdés, milyen arányban jelentkezik egyikkel és másikkal. Ha megy neki, ha az a bizonyos önbizalom az egekbe szökik, jóval több ragyogó megmozdulásának tapsolhatnak a hívek, és olyankor bizony retteghetnek tőle az ellenfelek. Ashley Williams, a Swansea City és az Everton korábbi walesi válogatott védője jegyezte meg Sterlingről, sokkal erősebb, mint azt bárki gondolná, hogy roppant nehéz tőle elvenni a labdát, és nem csak a villámléptei, rendkívül dinamikus játéka miatt, hanem mert igen masszív lábakon áll.

De hát Pochettino azért a legnagyobbak egyike, mert eléri, hogy játékosai tudásuk legjavát nyújtsák, és mi más lenne az edző (egyik) legfontosabb feladata.

Persze Sterling maga is sokat tett azért, hogy javuljon: változtatott az étrendjén, számos táplálkozásmódot kipróbált, még egy időre a vegánt is; amikor a tavasszal nem kapott meghívót a válogatottba, ő pihenés helyett is dolgozott, minden apró részletre ügyelve igyekezett visszatalálni manchesteri formájára, és megmutatni az elégedetlenkedőknek, nem csak a nagy pénzt akarja leakasztani a Stamford Bridge-en (heti 300 ezer fontot, vagyis 135 millió forintot), hanem bizonyítani, a legjobbak egyike lenni. A nyáron egyéni kardioedzéseket végzett, hogy a gyorsaságát tovább javítsa, mindezek hatottak, különösen tán az étrendváltoztatás. Mint elárulta, minden egyes bevitt ételről beszámol táplálkozási tanácsadójának, aki aztán elmondja, mit kellene csökkenteni, és miből többet fogyasztani.

Az első bajnokiján, a Liverpool ellen még kevésbé szárnyalt, akkor minden egyes rossz megoldását ugyanaz a morgás, rosszabb esetben a kíméletlen gúny kísérte, ami tavaly, hanem a West Ham United ellen elkezdett brillírozni: fantasztikus indulósebességével rendre faképnél hagyta védőit, tizenegyest harcolt ki (amit aztán Enzo Fernández kihagyott…), helyzeteket alakított ki, számos beadással jelentkezett, de ezt a produkciót is sikerült jócskán felülmúlnia a Luton Town ellen.

„Mindig is az a típus voltam, aki folyton analizál, hogy mit tettem rosszul, mit jól, min kellene javítani. Ismét a foci megszállottjává akarok válni, amikor semmi más nem érdekel, csak a futball, a nap 24 órájában”

– mondta Sterling a remek teljesítmény után, utalva arra is, micsoda egy viszontagságos évbe csöppent bele a Chelsea-ben. Ez azonban immár egy új Chelsea, és feltétlenül egy új Sterling – ahogyan talán Darwin Núnez is újjászületik.

A Liverpool centere a 77. percben állt be tíz emberrel küzdő csapatába, négy perccel később egyenlített, a ráadásban pedig a győzelmet is kicsikarta az övéinek. Ennél látványosabb feltámadást régen produkáltak – értsük ezt a Liverpoolra, vagy annak uruguayi csatárára. Utóbbi egy meglehetősen keserves első angliai idényen van túl: mindjárt a második fordulóban, a Crystal Palace ellen kiállították (három meccs kihagyás), birkózott a nyelvvel, sérülések is gyötörték, még inkább a helyzetkihasználás: 12-es xG-re szerzett kilenc gólt a Premier League-ben, egy klasszis csatárra pedig nem vet jó fényt, ha kevesebbszer talál be, mint a helyzetei minősége alapján kellene. (Csak jelzésértékkel: a St James’ Parkban született duplája 0,42-es xGvel bírt.)

De hát az első szezonját töltötte ugye az Anfielden – és nem képes mindenki úgy berobbanni, mint anno Mohamed Szalah –, 23 évesen igazolt oda, érezhetően olyan játékosként, akihez türelem szükségeltetik. Mert az egészen egyértelműnek tetszett, hogy nagyszerű képességekkel megáldott csatár – remek fizikum, gyorsaság, ruganyosság, jó ütemű érkezések a kapu elé, erőszakosság, jó rúgótechnika –, akinek persze sok mindenen dolgoznia kell még, de idővel a legkiválóbbak egyikévé válhat.

Csak hát a Premier League, no meg az Anfield eredménykényszerében épp abból, időből és türelemből van vajmi kevés, így aztán az új idény is úgy indult, ahogy nagyjából az előző zajlott: Núnez a kispadon kezd. A Chelsea ellen 24, a Bournemouth ellen négy percet kapott, a Newcastle elleni meccsen 13-at, plusz a ráadást. Ő pedig varázslatosan élt az utóbbival. A PL-érában nem akadt még arra példa, hogy egy liverpooli labdarúgó csereként előbb egyenlítsen, majd a győztes gólt is megszerezze, Núnez az úttörő.

„Kétségtelenül fel volt tüzelve”

– utalt Jürgen Klopp a rangadó után arra, uruguayi csatára bizony nem volt elégedett az újbóli csere szerepével, azzal, hogy Szalah, Luis Díaz, Cody Gakpo és Diogo Jota mögött csak az ötödik számú támadó. Ő az első háromban akar lenni, az első számú centerévé válni csapatának, erre utal, hogy Roberto Firmino nyári távozása után két kézzel kapott a kilences számú mez után.

Klopp persze jól tudja, lehet Núnez az, a topcenter, nyilván egészen más stílust képviselve, mint Firmino. De éppen ezért ült le vele nem egyszer az előző szezonban, hogy elmagyarázza neki, hosszú távú befektetést jelent a klubnak, nincs miért elszontyolodni, ha az első idény megpróbáltatásokkal teli is, az edzői stáb nagyra tartja, és komolyan számol vele. Ahhoz persze, mondták neki, a Liverpoolban oly fontos visszatámadásban javulnia kell, sokkal nagyobb munkakedvet mutatva. Núnez pedig nekidurálta magát a nyáron. Ha ennek jutalma az első két játéknapon nem is lett még meg, sőt a harmadikon sem a 13 percnyi játéklehetőséggel, Núnez élt a lehetőséggel. A vészmegoldásból hős lett.

„Lehet, hogy így kellett ennek lennie” – mondta Klopp. – „Lehet, ha kezd, nem ilyen dühös, és nem rámol be kettőt.”

Lehet. Ahogyan az is, hogy a második szezonja lesz Núneznek az igazi. Ahogyan történt az vele a Benficában is.