Súlyos edzői hibák miatt mondott csődöt a bajnokság egyik legjobb védelme

Az összecsapást a Ferencváros kezdte aktívabban, támadólag lépett fel, ennek ellenére az MTK szerezte meg a vezetést a 12. percben Bognár István révén, aki Sigér Dávid súlyos hibáját használta ki. Ugyanakkor a mérkőzés a megszokott mederben folyt tovább, a Ferencváros birtokolta többet a labdát és kénye, kedve szerint jutott el az MTK támadó harmadába.

Az előző, Kecskemét elleni mérkőzésről szóló elemzésemben is kiemeltem, hogy a Ferencvárost egyik csapatnak sem tanácsos közel engednie a saját kapujához, mert olyan helyzetkialakítási és befejezési (Varga Barnabás) potenciállal bírnak a zöld-fehérek, amelynek következtében szinte biztosan gólt fognak szerezni. Ezt elkerülendően megemlítettem, hogy a Fradit távol kell tartani a kaputól. Nos, Horváth Dávid Szabó Istvánnal és Mátyus Jánossal ellentétesen tett erre egy kísérletet. Csapata a mérkőzés jelentős részében közepes vagy közép-magas blokkban próbálta meggátolni a Fradi támadásépítéseit, de Dejan Sztankovics remek meccsterve miatt ez egyáltalán nem valósult meg.

Mohamed Abu Fani ezúttal nem Sigér mellett kapott szerepet a duplahatosban, hanem nyolcasként szerepelt a baloldali félterületben, míg Ali Ben Romdan a jobb oldali nyolcas pozícióját töltötte fel (a meccs egyes periódusaiban pedig ők ketten helyet cseréltek). Ez amiatt volt fontos, mert Kata Mihály Abu Fanira figyelt, míg Kosznovszky Márk Ben Romdanra, így Sigér sokszor üresen maradt. Ennek a problémának a kiköszörülésére egy lehetséges megoldás lett volna Khaly Thiam, aki felléphetett volna Sigérre, de akkor nem maradt volna plusz egy ember az MTK védelme előtt. További problémákat jelentett, hogy a Fradi két nyolcasa rendszerint nagyon szélesen helyezkedett, így azokban a szituációkban, amikor Kristoffer Zachariassen vagy Marquinhos tartotta a szélességet, nem tudott kilépni rájuk Nemanja Antonov vagy Kovács Mátyás, így Katának vagy Kosznovszkynak kellett, ám gyakran ez is kevés volt, mert így már nem volt, aki felvegye Cebrail Makreckist vagy Cristian Ramírezt, és így 3v2 szituációk keletkeztek a szélességi területekben.

(A kép forrása: M4 Sport)

A fenti szituációban a vonal mellett egyszerre helyezkedik Marquinhos és Makreckis, emiatt odatolódik Kosznovszky (narancssárgával kiemelve), hogy segítsen Antonovnak, de Ben Romdan is megjelenik, akitől eléggé messze helyezkedik Thiam. A képen még felbukkan Bognár is, de az ő feladata elsődlegesen az volt, hogy Henry Wingóra figyeljen és mivel magasan kellett helyezkednie, nem az ő feladata volt ezekben az esetekben mélyen visszalépkedni. Az ábrán már Romdannál a labda, akire kilép Thiam, ám a tunéziai így is könnyedén tudja továbbpasszolni a labdát Sigérnek, aki szintén üres, viszont megtámadja Kata, így Abu Fanira nem maradt már senki, az izraeli pedig így zavartalanul építhette a támadást.

A labda megérkezett Abu Fanihoz, a Fradi pedig ismételten megérkezett az MTK védőharmadába, méghozzá annak köszönhetően, hogy a félpálya magasságában a jobb oldalvonal mellett létszámfölényes helyzetet tudott létrehozni, majd a konstans eltolódásokat kihasználva a bal oldalon tudott a támadóharmadba belépni. A képen továbbá az is látható, hogy Kata próbál odaérni az izraelire úgy, hogy a fenti képen még Sigérre próbált nyomást helyezni. Az egész mérkőzésre jellemző volt, hogy a komplett MTK középpálya „úton van”, ez pedig – a Sztankovics által megnövelt távolságok miatt – különösen kiszolgáltatottá tette Kata Mihályékat (A kép forrása: M4 Sport)

(A kép forrása: M4 Sport)

Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz az Unibetre, 100%-os befizetési bónuszt és 60 ingyenes pörgetést kapsz ajándékba!

Két perccel később megismétlődik az előző szituáció. Ezúttal is Kosznovszky lép ki Makreckisre, Thiam ismételten bizonytalanul lép fel Sigérre, akinek nem elég, hogy bőven van ideje, könnyedén meg is tudja játszani Romdant, akire egyetlen kék-fehér mezes sem ügyelt, mivel létszámfölényben volt a Fradi.

(A kép forrása: M4 Sport)

Romdan átveszi a labdát és megindul Demjén Patrik kapuja felé, majd kipasszolja a labdát a szélre Marquinhosnak. Mindkét szituáció beadással zárult, ami nem jelent jót, ha Varga Barnabás érkezik a tizenhatoson belül.

És még számtalan képet kiemelhetnénk, ahol a fenti jelenetek ismétlődnek meg. Kétségtelenül ez volt a mérkőzés kulcsa. A Ferencváros nagyon hatékonyan jutott el az MTK tizenhatosáig, ahol nagy mennyiségben alakított ki helyzeteket (20 lövés). Az MTK támadójátékában is voltak szép momentumok, tetszetős labdakihozatalok, képesek voltak birtokolni a labdát, igaz, a Fradi nagy nyomást nem helyezett rájuk, néhány kisebb helyzetig is eljutottak, de kérdés nem férhetett a Ferencváros győzelméhez, mivel a labda elleni játékban teljességgel súlytalanok voltak. E tekintetben az már csak a ráadás volt, amit a második bekapott gól előtt elkövettek.

(A kép forrása: M4 Sport)

Magasan letámad az MTK, ezúttal egy az egy ellen. Dibusz Dénes – Ederson Moraeshez hasonlóan – a lábát a labdára teszi, és ezzel provokálja az ellenfelet, hogy megtámadja. Az MTK balszerencséjére Bognár István meg is támadta Dibuszt (nem tudni, hogy edzői utasítás volt, hogy a kapusig menjen a letámadás vagy Bognár maga döntött így, de óriási hiba volt) ezzel szabadon hagyva Sigért, így a Ferencváros egy háromemberes kombinációnak köszönhetően átrohanhatott az MTK-n, a támadás végén pedig gól lett a lapos labdakihozatal jutalma.

Dibusz az egész NB I talán leginkább nyomástűrő játékosának, Abu Faninak passzolt, akinek nem is volt annyira nehéz dolga, mivel Kata finoman fogalmazva nem merítette ki a szabályok adta lehetőségeket. Ráadásul Sigér teljesen üresen volt, így nagyobb meglepetés lett volna, ha Abu Fani a nyomás hatására elrontja a magyar középpályásnak szánt átadását (A kép forrása: M4 Sport)

Az egyik ilyen lehetőség az lett volna, hogy Horváth Dávid formációt vált, átáll 5–3–2-ről arra az 5–4–1-re, amit alkalmazott már a szezonban, ezáltal pedig az FTC nem tudott volna létszámfölényt teremteni a szélső háromszögeivel. Működőképes lehetett volna egy 5–3–1–1 is, ahol Németh vagy Bognár folyamatosan visszalépett volna Sigér Dávidra. Illetve az sem lett volna egy elvetélt ötlet, hogy egy az egy ellen letámadnak anélkül, hogy Dibusz Dénesre nyomást helyeznének. Mindegyik esetben nagyon érdekes lett volna, hogy a ferencvárosi játékosok és Sztankovics miként reagált volna. A Kecskemét elleni mérkőzésen többször is megfigyelhető volt, ahogyan egy nem várt taktikai elem miatt Sigér kifut az edzőhöz, hogy segítséget kérjen tőle. Ezen a találkozón is izgalmas lett volna, ha reagálniuk kellett volna az MTK taktikai változtatásaira.

Összességében a Ferencváros 6–1-es győzelmében talán az a legfélelmetesebb az ellenfelekre nézve, hogy a többi csapat ellen az MTK labda elleni játéka kimagaslónak számított, alig kaptak gólt és kimondottan jól funkcionált a Horváth Dávid által kidolgozott szisztéma. Az igaz, Sztankovics láthatóan készült az MTK elleni meccsre, ami busásan meg is térült, a kék-fehérek trénere viszont lehetett volna élesebb vagy bátrabb, mert azzal, hogy az egész mérkőzésen képtelen volt reagálni a BL-győztes mester taktikájára, egészen kiszolgáltatott helyzetbe sodorta a csapatát.

Kiemelt fotó: mtkbudapest.hu