Súlyos sérülése után 31 évesen lett vezetőedző a sok helyen megfordult válogatott középpályás

Az a sérülés, amelyet Oscar Hiljemark 2020. november 22-én elszenvedett, azt jelentette, hogy a korábbi svéd válogatott játékosnak mindössze 28 esztendősen vissza kell vonulnia a tartós, súlyos fájdalmai miatt. Pedig egykoron micsoda karriert jósoltak neki. Tizenhat éves koráig szülővárosa csapatában, a Gislaveds IS-ben szerepelt, majd ezután válogathatott is a lehetőségek közül, mert a svéd élvonal csaknem összes klubja szerette volna szerződtetni. Végül az Elfsborgot választotta, ahol 18 esztendősen már alapembere lett a bajnoki címet nyerő együttesnek. Ő lett a szezon legjobb fiatalja, s már kopogtattak a klub ajtaján a topligás érdeklődők. Végül csak 2013 januárjában távozott, Hollandiába költözött, hogy a PSV-nél folytassa karrierjét. Szépen beilleszkedett és jó irányba is alakult az eindhoveni időszaka, ám egy kellemetlen sérülés (a kismedencei izomzatával volt probléma) miatt a második idénye első felét teljesen kihagyta, ezek után pedig már nem is igazán élvezte a bizalmat, igaz, legalább bajnokként zárta ezt az évadot.

2015 nyarán az U21-es válogatott csapatkapitányaként Európa-bajnok lett, majd bejelentették, hogy a Palermo játékosaként folytatja. Berobbant a Serie A-ba, a 2015-2016-os idényben minden mérkőzésen játszott, és óriási szerepe volt abban, hogy a klub élvonalbeli maradt. Az utolsó bajnokin az ő átadásából szerezte meg Franco Vázquez a győztes gólt a Verona ellen (3–2), és ez bennmaradást ért. A következő szezon első felében még 15 meccsen játszott, ám a folyamatos edzőváltások megpecsételték a sorsát, és 2017 januárjában kölcsönadták a Genoának, amely a nyáron véglegesítette őt, és egyből tovább is adta kölcsönbe a görög Panathinaikoszhoz. Ott csak egy fél évet töltött el, majd mivel a bérek kifizetése akadozott, visszatért Olaszországba. Nem sokkal ez után megsérült a csípője, lassan tért csak vissza a pályára, és mivel nem kapott sok játéklehetőséget, Oroszországba, a Dinamo Moszkvának adták kölcsön. A visszatérő fájdalmai miatt újabb műtéten esett át, majd 2020 októberében a dán első ligás Aalborghoz igazolt. Itt aztán mindössze 11 mérkőzés jutott számára, majd egy ártatlannak tűnő ütközés közben a csípője ismét megsérült, és ezek után Hiljemarknak már nem volt visszaút a pályára.

Fotó: Gonzales Photo / Alamy

Egy korszak lezárult az életében, egy másik viszont elkezdődött, Hiljemark az edzői stáb tagja lett az AaB-nál.

„Olyan ember vagyok, aki a tények alapján hoz döntéseket, és a fizikai felmérés adatai azt mutatták, hogy már nem tudom folytatni a legmagasabb szinten a pályafutásomat. Magam és a családom iránti tiszteletből hoztam meg a döntést, hogy visszavonulok, még akkor is, ha nem volt könnyű abbahagyni. Hálás vagyok a klubnak, hogy lehetőséget adott arra, hogy elkezdhessem karrieremnek ezt az új fejezetét.”

A klubot akkoriban irányító katalán vezetőedző, Martí Cifuentes nagyon lelkes volt, hogy a korábbi középpályással együtt dolgozhat, mert azon a néhány mérkőzésen, amelyen Hiljemark pályára tudott még lépni, azt látta rajta, hogy igazi vezéregyéniség, aki ráadásul kiváló kapcsolatot alakított ki rövid idő alatt is a csapattársakkal. Így ő lett az összekötő kapocs az edző és a játékosok közt, aki minden edzésen ott volt, és olykor egy-egy cicázás alkalmával még be is állt közéjük. A spanyol szakember sokszor dicsérte a hozzáállását, a sokoldalúságát, azt, hogy mindenki számára volt egy-egy jó tanácsa. Hiljemark annak ellenére, hogy idő előtt visszavonult, sok helyen megfordult és rengeteg tudást magába szívott, amit át tudott adni a fiatalabbaknak.

„A svéd futballban kezdtem, ahol taktikus a játék, sok a futás és a bajnokság kiegyenlített, sok a szoros, kemény mérkőzés. Amikor átkerültem az Eredivisiébe, más játékstílussal találkoztam. Itt inkább az ember-ember elleni játék a jellemző, miközben a technikai színvonal nagyon magas, mivel Hollandiában a játékosok labdával születnek és nevelkednek. Az, hogy Olaszországba szerződtem, óriási lépés volt a karrieremben, és segített abban, hogy még jobban elmélyítse az ismereteimet a futballról, főképp a védekezést illetően. Taktikai szempontból egy teljesen más szintet ismertem meg, és ezért is nagyon tanulságos volt az ott eltöltött időszak.”

Fotó: Torben Hansen / Vigeur

2022 elején a Cifuentes távozott, és ekkor a máltai edzőtáborba Hiljemark vezetésével utazott el a csapat. Csak a visszatérésük után nevezték ki az új vezetőedzőt, Lars Friist, aki mellett a korábbi középpályás ugyanazt a szerepkört töltötte be a stábban, mint korábban. A dán vezetőedző csak fél évet maradt, őt a korábbi svéd szövetségi kapitány, Erik Hamrén követte. A rutinos szakember korábban négy évig dolgozott már a klubnál (2004 és 2008 között), és a hírek szerint egykori játékosa is közben járt az ügyben, hogy elfogadja az aalborgi állást. Azonban Hamrénnal sem jöttek igazán az eredmények, így 2023 márciusában a klub úgy döntött, Hiljemark legyen a csapat vezetőedzője.

„Oscar proaktív és ambiciózus edző és vezető, világos elképzelésekkel. Ugyanakkor nagyon nyitott az újdonságokra és remekül érti a futballt. A profi mentalitása pedig mind a stáb tagjait, mind a játékosokat inspirálja. Meggyőződésünk, hogy ő a megfelelő edző az Aab kispadjára”

– nyilatkozta a kinevezése után Jan Peters megbízott sportigazgató.

A klub jelentős átalakuláson ment át ekkor, a sportszakmai vezetés rövid idő alatt teljesen lecserélődött. Ez szezon közben sosem ideális, és rossz vége is lett a dolognak. Hiszen bár a kupadöntőbe bejutottak, igaz, az FC Köbenhavn túl nagy falatnak bizonyult, ezután még a kiesést sem tudták elkerülni. Viszont az egyesület kitartott Hiljemark mellett, sőt egy 33 éves sportigazgatót neveztek ki mellé, Ole Jan Kappmeier személyében. A teljes szemléletváltás mellett döntöttek, a keret némileg átalakult, hogy a 2023-2024-es szezonban újult erővel vegyék fel a versenyt az ellenfelekkel a másodosztályban. A cél természetesen az azonnali visszajutás, amit az akadémia által kinevelt tehetségek beépítésével szeretnének véghez vinni, hogy egy új időszak kezdődhessen el az aalborgi labdarúgás történetében.

Kiemelt kép: Kent Rasmussen / Alamy