Súlyos sérülése után fogyatékossággal élő gyerekeken segít az egykori román válogatott labdarúgó
A román Mihai Nesu pályafutását a Steaua Bucurestiben kezdte, majd a holland első osztályba igazolt, pályafutását azonban egy olyan sérülés törte meg, amely kis híján az életébe került. A kórházban és a rehabilitációs intézményekben töltött időszak alatt állítása szerint megtalálta az életfeladata, és már nem vágyna vissza a futballpályára.
A 2010–2011-es szezon végén a legjobbnak tartott futballistakorban volt a holland Eredivisie-ben szereplő FC Utrecht balhátvédje, az akkor 28 éves Mihai Nesu. A román válogatott játékos csapatával AZ Alkmaar elleni idényzáró bajnokira készült, a mérkőzés előtti utolsó edzésen egy szerelés során összeütközött csapattársával, Alje Schuttal. Olyan szituáció volt, amely az edzéseken szinte mindennapos, és általában nem követi sérülés.
„Egymásnak ütköztünk. Ennyire egyszerű. Ő volt az, aki a labdát birtokolta, én pedig szereltem és mindketten kaptunk egy ütést” – így emlékezett vissza a történtekre Nesu, akiben viszont a földre zuhanást követően azonnal tudatosult, hogy mégsem egy ártalmatlan ütközésről van szó. Nem tudta mozgatni a karját és a lábát, levegőt sem kapott, üvöltve kért segítséget. A játékostársakra sokkolóan hatott a látvány.
„Mihai kapott egy ütést és a földre zuhant” – emlékezett vissza az egykori csapattárs, Jan Wuytens. – Azt mondta, hogy nem kap levegőt és nem tud mozogni. Azt vártuk, hogy feláll, ahogy mindig is tette. De ezúttal nem így történt. Szörnyű pillanat volt. Tehetetlennek éreztük magunkat, nagyon szerettük ezt a srácot.”
A gyors közbelépésnek is köszönhette az életét
A jelenlévők azonnal intézkedtek. Nesu szájára gyorsan oxigénmaszk került, és hívták a mentőket, akik a közeli kórházba szállították a játékost, ahol megerősítették, hogy csigolyatörést szenvedett, és a nyaki gerincét azonnal meg kell műteni. Az orvosok azt is közölték vele, hogy egy hajszálon múlt az élete.
„Az orvosok azt mondták, hogy az olyan eset, mint az enyém, végzetes lehetett volna, ha nem kapok gyorsan oxigénmaszkot. Valójában egy ilyen sérülést, százból csak egy ember él túl” – mondta Nesu. – Nem volt filmszakadásom, de tudtam, hogy valami rossz történt. Nem éreztem fájdalmat, csak nem tudtam mozogni.”
Ötórás műtét várt a labdarúgóra, amely után négy napig nem volt eszméleténél. Miután magához tért, tudatosult benne, hogy már nincs életveszélyben, azonban lesújtóan hatott rá, hogy egyáltalán nem tudta mozgatni a kezeit és a lábait. A néhány nappal korábban még ereje teljében lévő fiatal sportolónak meg kellett emésztenie azt a tényt, hogy élete hátralevő részét lebénultan, kerekesszékhez kötve fogja élni.
„Nem gondoltam, hogy a jövőmet illetően jó kilátásaim lennének”
A fizikai korlátok sokasága mellett a lelki sebekkel is meg kellett küzdenie, hiszen életerős sportolóból magatehetetlen emberré vált. Abban, hogy ne hatalmasodjon el rajta az elkeseredés, sokat segített a szurkolók szeretete és figyelme, akik rengeteg üzenetet írtak neki, és nevével ellátott sálakat, pólókat viseltek.
Viszont így is nehéz volt elfogadnia az új élethelyzetét és új célokat, kihívásokat találnia. „A sérülés után egyszerűen nem tudtam elfogadni az új állapotot, amiben voltam, és nem gondoltam, hogy a jövőmet illetően jó kilátásaim lennének” – vallott később az akkori érzéseiről.
A rehabilitációs időszak során sok fogyatékossággal és krónikus betegséggel küzdő gyermekkel találkozott, ami rávilágította arra, mi lesz a gyökeresen megváltozott életének legfőbb célja. Elhatározta, hogy felkarolja a neuromotoros fogyatékossággal élő romániai gyermekek ügyét, mivel rájött, hogy a legtöbbjük számára hazájában nincsenek biztosítva a terápiás fejlesztésekhez szükséges feltételek. Megalakította a Mihai Nesu Alapítványt, amely jelenleg több mint 115 fogyatékossággal élő gyermeken segít, akik Románia minden részéből érkeznek a szervezet nagyváradi központjába. Ott lehetőségük van többek között hidroterápiás, fizikoterápiás vagy éppen logopédiai foglalkozáson részt venni.
Mert nagyot álmodni
Az alapítvány célja – egyben Nesu nagy álma – egy olyan komplex rehabilitációs intézmény létrehozása, amely megfelel a nemzetközi szabványoknak és hosszú távon biztosít szakszerű fejlesztéseket a neuromotoros fogyatékossággal élő gyermekeknek. Tavaly júniusban kezdődtek az építkezések, a Nagyváradtól nyolc kilométerre található új telephelyen már több épületet is felhúztak, köztük egy templomot is – ez utóbbi különösen fontos Nesunak, mivel mélyen vallásos. Azt mondja, a „feljebbvalója” segített neki megérteni, mi volt a célja a súlyos sérülésének.
„Még ha az elején azt is mondták az emberek, hogy ez egy átok, egy szerencsétlenség, kiderült, hogy mindennek, ami az elmúlt években történt, így a sérülésemnek is értelme van. Hálát adok Istennek, hogy segített megérteni az okot. Minden rossznak megvan a maga szerepe” – nyilatkozta tavaly.
Már teljesen boldog és elégedett az új élethelyzetében, nem is vágyna vissza a futballpályára. A jótékony célok miatt új szakmai kihívásokat is talált.
„Az életem sokkal boldogabb és pörgősebb, mint amikor egészséges voltam! Ha most újjászületnék, nem lennék focista. A futballon kívül is vannak nagyon szép dolgok, amelyek örömet okoznak. Nagy örömömre szolgál, hogy a fogyatékossággal élő gyerekek hasznára lehetek, és újra felfedeztem a tervezés és az építészet iránti szenvedélyemet”
– vallotta, majd azt is elmesélte, szüleitől örökölte az affinitást. – Édesanyám nagyon jó építész volt, és mindig is vágyott arra, hogy új dolgokat csináljon. Apámtól örököltem a futballhoz való tehetséget, anyámtól pedig az építészet, a dizájn és a belsőépítészet iránti rajongást”.
Hivatása tehát üdítően hat a lelkére, és emellett a mozgásállapotában is felfedezhető némi javulás. Nagy örömmel tölti el, hogy a jobb kezét már tudja mozgatni. Úgy gondolja, hogy a feladatai végrehajtása szempontjából nem jelent különösebb akadályt az, hogy kerekesszékbe kényszerült, „Az egyetlen alkalom, amikor még mindig bénának érzem magam, az akkor van, amikor lefekszem, de egy gyönyörű nap után még abban a helyzetben is olyan nyugodtnak és boldognak érzem magam, hiszen meg tudtam csinálni mindazt a sok dolgot, amit kitűztem magam elé” – mesélt az életfelfogásáról.
Az év végén megnyithatja kapuit az új központ
Ami pedig a nagy álom megvalósítását illeti – hogy a gyermekek minél korábban birtokba vegyék az új rehabilitációs központot –, az alapítvány szerteágazó adománygyűjtési tevékenységet folytat. Azonban nagy nehézséget okoz, hogy folyamatosan drágulnak az építőanyagok, így a szükséges források előteremtése egyre nehezebbé válik. Mindezek ellenére Nesu bízik abban, hogy december végén sor kerülhet az avatóünnepségre.
Ha így történne, alighanem nagyon boldog lenne mind az ő, mind pedig az általa támogatott gyerekek karácsonya.
Kiemelt fotó: Bihori Anul
Szerző
