Super Frank 2.0: Frank Lampard megérkezett a kispadra is?

Frank Lampard minden idők egyik legjobb középpályása volt, a Chelsea történetének talán legnagyobb játékosa. Azért csak „talán”, mert sokan a saját nevelésű, a klubot 20 éven át szolgáló és szám szerint a legtöbb trófeát is begyűjtő John Terryt tekintik annak. De Lampard is mindent megnyert a „kékekkel”, ami igazán számít: egy-egy Bajnokok Ligája- és Európa-liga-elsőség, három Premier League-arany, négy FA-kupa-, két-két Ligakupa- és Community Shield-győzelem áll a neve mellett. Senki sem lőtt nála több gólt a Chelsea színeiben, és ő a PL történetének legtöbb találatot szerző középpályása is. 106-szor szerepelt az angol válogatottban (29 gól), a Brit Birodalom Rendjének tisztje (OBE).

Ezzel a játékosmúlttal alaposan felsrófolta a vele szemben támasztott elvárásokat, amikor két évvel a visszavonulása után 40 évesen az edzői pályára lépett. Az első, oldalvonal mellett töltött évei azonban azt bizonyították, hogy a pályán demonstrált ösztönös zsenialitása dacára sokáig nem tudott jól működő, koherens taktikai rendszert felépíteni sehol. A sikereken szocializálódott kezdő tréner túl korán akart túl sokat. A játékosként megszerzett tekintélye hamar kitárta előtte a kapukat, de a kiforrottság hiánya miatt nem tudott élni a lehetőségeivel. De lássuk, honnan és hova jutott Lampard mester, vegyük sorra edzői pályafutása eddigi állomásait.

A reményteljes kezdet: Derby County (2018/19)

Lampard edzői debütálása a Championshipben kifejezetten ígéretes volt. Nem egy kiscsapatnál, hanem egy patinás, feljutásra éhes klubnál kezdett. Az edzői arcél gyorsan kirajzolódott: magas letámadás, labdabirtoklás és a fiatalokba vetett feltétlen bizalom. Lampard – kihasználva a Chelsea-vel való remek kapcsolatait – megszerezte Mason Mountot és Fikayo Tomorit kölcsönbe, akik kulcsjátékosok lettek a 2018/19-es szezonban, de például a Fulham nagyszerű középpályása, Harry Wilson is nála vált meghatározó játékossá.

A Derby County-nál egy modern, agresszív letámadásra épülő 4–3–3-as rendszert honosított meg Lamps, amelyben a szélső hátvédeknek (elsősorban Jayden Bogle-nek) kulcsszerepük volt a támadások segítésében. A csapat egész évben kiegyensúlyozottan teljesített – a Ligakupában az Old Traffordon ejtette ki a Manchester Unitedet a legjobb 32 között – és végül a rájátszást érő hatodik helyen futott be a bajnokságban. A feljutásért vívott playoff elődöntőjében a hazai pályán elszenvedett 1–0-s vereséget követően 4–2-re győzött a Derby az Elland Roadon a Leeds United ellen, és egyetlen mérkőzésre került a Premier League-től. Az Aston Villa elleni döntőt azonban 2–1-re elveszítette.

Noha a United és a Southampton kiejtése a kupákban megmutatta, hogy Super Frank képes taktikailag felülmúlni nála nagyobb kaliberű edzőket is, a playoff-döntő kudarca azonban rávilágított: a csapat (és Lampard) fókuszát könnyen elviszik az érzelmek, ami a szervezettség rovására ment a sorsdöntő meccsen. A „kosok” védekezése túlságosan sebezhető volt a kontrákkal szemben, az átmenetek finoman szólva sem voltak PL-kompatibilisek.

A hazatérés: álomból rémálom (Chelsea, 2019–2021)

Miután Maurizio Sarri 2019 júniusában a Juventushoz távozott, Frank Lampard lett a Chelsea edzője. Mivel a FIFA két átigazolási időszakra szóló eltiltással sújtotta a The Blues-t, az egyesület nem vehetett új játékosokat, ezért olyan edzőt kerestek, aki jól ismeri a klub utánpótlását és bátran nyúl a fiatalokhoz. Roman Abramovics tulajdonos és a vezetőség is úgy gondolta, hogy a közkedvelt klublegenda kinevezése türelmet és megnyugvást biztosíthat ebben a nehéz időszakban. Lampard hároméves szerződést írt alá. Az első szezonjában a nehézségek ellenére sikerült a BL-t érő 4. helyre behoznia a csapatot, amely az FA-kupában egészen a döntőig menetelt. Ez volt Lampard eddigi legsikeresebb idénye. A fiatal mester sikeresen építette be az akadémistákat (Mount, Reece James, Tammy Abraham, Callum Hudson-Odoi), akik később a klub alapkövei lettek. A bajnoki helyezés és az FA-kupa-döntő bravúr volt, a játék pedig látványos, vertikális és bátor.

A második szezon azonban közel sem sikerült ennyire jól. Miután a tiltás lejárt, több mint 200 millió euróért érkeztek a sztárok (Kai Havertz, Hakim Ziyech, Timo Werner, Ben Chilwell), a várakozások az egekbe szöktek, de Lampard nem tudott egyensúlyt találni. A védekezés ingatag maradt (a 2019/20-as kiírásban 54 gólt kaptak, ami a klub történetének egyik leggyengébb mutatója a Premier League-ben), a támadójáték pedig ötlettelenné vált. Lamps bukását a taktikai aszimmetria okozta.

A csapat elképesztő gólokat lőtt, de a védelem átjáróház volt – a rögzített szituációk levédekezése és a minőségi rest defence hiánya az edzői stáb legnagyobb gyengeségeként jelent meg. 

Az angol képtelen volt stabilizálni a hátsó alakzatot, a 80 millióért leigazolt baszk kapus, Kepa Arrizabalaga formahanyatlása is ekkor tetőzött. Havertzet és Wernert sem tudta integrálni a túl merevvé vált 4–3–3-as rendszerébe, a játékosok közötti távolságok is túl nagyok lettek, ami sebezhetővé tette a csapatot a kontrákkal szemben. Lampardot 2021 januárjában menesztették – amikor a csapat a 9. helyen állt. Thomas Tuchel érkezése, az „azonnal” megnyert Bajnokok Ligája (és a negyedik hely a PL-ben) egyértelműen megmutatta, hogy a keretben megvolt a potenciál, csak a megfelelő struktúrát kellett megalkotni hozzá.

A liverpooli mélyrepülés: Everton (2022–2023)

Az Evertonnál Lampard egy válságban lévő klubot vett át 2022 januárjának végén. A csapat a 16. helyen állt a Premier League-ben, mindössze 4 ponttal a kiesőzóna felett. A The Toffees katasztrofális sorozatban volt, az utolsó 13 bajnoki mérkőzéséből mindössze egyet tudott megnyerni. A csapat önbizalma mélyponton volt, a szurkolók és a klubvezetés között pedig pattanásig feszült a viszony. Lampardtól a bennmaradás kiharcolásán túl azt várták, hogy modern és ambiciózus edzőként feltüzelje a gárdát és lendületet vigyen a játékba. Olyan karaktert kerestek, aki képes újra egyesíteni a széthúzó szurkolótábort és a klubvezetőséget, és miután a drukkerek nyíltan mellette kampányoltak, őt tartották a legalkalmasabbnak a nyugalom helyreállítására. A Chelsea-nél mutatott munkája alapján remélték, hogy az Everton tehetségeiből is képes lesz kihozni a maximumot. Lamps végül teljesítette az elsődleges célkitűzést: egy drámai, Crystal Palace elleni 3–2-es győzelemmel az utolsó előtti fordulóban sikerült benntartania a csapatot.

Liverpoolban az edzői felfogása már más jegyeket mutatott: a korábbi attraktív támadófocit felváltotta egy pragmatikusabb, kifejezetten defenzív stílus. Gyakran váltogatott a négy- és ötvédős rendszer között, miközben a csapat támadójátéka teljesen kiüresedett. Lampard itt már nem tudta a fiatalok beépítésével ellensúlyozni a strukturális hiányosságokat. Richarlison távozása és Dominic Calvert-Lewin sérülései okán a csatárhiány is égető problémává vált: a 2022/23-as kiírás első 20 fordulójában az Everton szerezte a legkevesebb gólt a ligában (15-öt, a Wolverhamptonnal holtversenyben), ami 0,75-ös gólátlagot jelentett. A The Toffees mindössze két mérkőzésen tudott egynél többször betalálni. 2023. január 21-én, egy tíz mérkőzéses nyeretlenségi szériát követően (amiközben összesen két pontot gyűjtött), az Everton a tabella 19. helyére zuhant. A West Ham elleni 2–0-s vereség után a vezetőség úgy érezte, Lampard már nem tudja megfordítani a folyamatot, így két nappal később elbocsátották. A helyét Sean Dyche vette át, akivel az Everton végül megőrizte élvonalbeli tagságát.

A tragikomikus visszatérés: Chelsea (megbízott edző, 2023 április-május)

Frank Lampard második szerepvállalása a Chelsea-nél a klub modernkori történetének legnehezebb szezonjában történt. Miután a „kékek” a BL-győztes Tuchelt váltó Graham Pottert is kirúgták, Lampardot kérték fel átmeneti edzőnek 2023 áprilisában. Nyilván csak a klub iránti szeretete miatt vállalta Lamps, de karrierje legrosszabb döntésének bizonyult. Ez a szűk két hónap valóságos mélyrepülés volt, egy igazi nimbuszrombolás, ahol sorra dőltek a negatív rekordok. A csapat teljesen szétesett, az edző a játékosok motivációját is megkérdőjelezte, miközben képtelen volt alapvető taktikai fegyelmet verni a keretbe.

11 mérkőzésen 1 győzelem, 2 döntetlen és 8 vereség volt Super Frank mérlege. Ő lett a Chelsea 118 éves történetének első edzője, aki az első négy mérkőzését egyaránt elveszítette. Az irányítása alatt lejátszott első 5 meccsen mindössze 1 gólt szerzett a csapat. A Real Madrid elleni BL-negyeddöntőben kettős vereséggel (összesítésben 0–4) búcsúzott a Chelsea, a PL-ben pedig a 12. helyen zárt, ami a megelőző 28 év legrosszabb bajnoki eredménye volt.

Az újjáépülő edzői identitás – Coventry City (2024–)

Lampard 2024 novembere óta a Coventrynél próbálja újraépíteni a nimbuszát – és jó úton halad. Nem akárkit kellett pótolnia, hiszen a klubot hét és fél éven át szolgáló, a helyiek által hősként tisztelt Mark Robins után ült le a The Sky Blues kispadjára. Robins 2017 tavaszán tűzoltónak érkezett az akkor harmadosztályú csapathoz (abban a szezonban már a negyedik edzője volt a klubnak), de nem tudta megmenteni az együttest a kieséstől. A következő idényben azonban egyből visszavezette a Coventryt a League 1-ba, majd két évvel később, 2020 tavaszán bajnoki címet szerezve jutottak fel a Championshipbe. Bár Robins irányításával a csapat a másodosztály középmezőnyének elejéig emelkedett, áttörést nem tudott elérni. A 2022/23-as szezonban ugyan csak egy hajszálra voltak a feljutástól (a Luton Town büntetőkkel múlta felül a gárdát a rájátszás döntőjében), a következő kiírásban már nem sikerült az első hat között végezniük.

Lampardnak úgy kellett megreformálnia a saját edzői identitását, hogy egyúttal egy jó alapokkal rendelkező, de megrekedt csapatnak is új struktúrát teremtsen. Ennek megfelelően az angol mester Coventryben már egy sokkal letisztultabb, taktikailag rugalmasabb és alkalmazkodóbb edzői arcélt mutat. Egy stabil, modern és agresszív csapatot épített, amely már tavaly is bejutott a rájátszásba (a Sunderland elleni elődöntőben a hosszabbításba torkolló második mérkőzés után 3–2-es összesítéssel maradt alul) – idén viszont a bajnoki cím első számú favoritja. A korábbi merevebb rendszereitől eltérően Lampard gyakran vált a 4–2–3–1-es és a háromvédős (3–4–3 vagy 3–5–2) felállások között az ellenfél képességeitől és stílusától függően. Csapata nem erőlteti mindenáron a labdakihozatalt, ha az ellenfél letámadása túl erős, labda nélkül is képes irányítani a meccsek ritmusát.

Miután a kezdeti időszakban sikerült rendszert vinnie a kulcsfontosságú labda nélküli fázisokba, az idei idényben már a labdás játékot fejlesztette. A csapatszerkezet megszilárdítása után a tudatos pozíciós elvek finomhangolásán, a rögzített szituációk tökéletesítésén és a módszeres, egyéni fejlesztéseken volt a hangsúly, ami meg is hozta az eredményét. A Coventry City a kurrens szezonban már nemcsak nagy intenzitással, hanem direkten is játszik.

Képes saját ritmust diktálni és variálni a támadásszervezés különböző formáit, ennek köszönhetően a bajnokság legerősebb támadógépezetévé vált: 78 góljánál senki sem szerzett többet. 

A The Sky Blues hat fordulóval a vége előtt 7 pontos előnnyel áll a Championship élén, és minden esélye megvan arra, hogy 2001 után visszatérjen a Premier League-be. 

Nagyon úgy fest, hogy Frank Lampardnak az első évek viszontagságai után sikerült meglelnie az igazi énjét a kispadon is. Egyértelműen a fejlődés határozott jeleit mutatja, és képes volt meghaladni a hiányosságait. A Coventrynél már nincs gond az átmenetekkel, a labdavesztés utáni visszarendeződéssel, a rögzített szituációk kivédekezésével – és mindez egy attraktív és magabiztos támadójátékkal párosult. Nyilván a támogató közeg, a stabil háttér, Doug King tulajdonos (aki nem kicsit kockáztatott, amikor Robins kirúgása után Lampardot szerződtette), tudatos és fenntartható építkezése is sokat nyom a latba – de Lampard nélkül aligha kelt volna szárnyra ez az egyébként nagyon imponáló és ígéretes projekt. Persze az igazi mestervizsga csak ezután következik: vajon ezt a jól működő rendszert a Premier League-ben is fenn tudja majd tartani?