Svédország visszafogott teljesítménnyel is simán jutott a legjobb négy közé

Meccsritmus

Most kölcsön kell vennem a futball világbajnokság alatt használt egyik fogalmat, ugyanis különös volt a két csapat hozzáállása ezen a mérkőzésen. Mintha mindkét szövetségi kapitány úgy számolt volna, hogy tovább kell jutni, de csak akkora energiabefektetéssel, ami feltétlenül szükséges. Az egyiptomi csapat azzal is számolhatott, hogy amennyiben a svédek a saját tempójukban tudnak játszani, akkor hamar eldőlhet a találkozó, de az első félidőben úgy tűnt, hogy a svédek részéről sincs igény a tempó növelésére, ez az utazósebesség számukra is kedvező.

Ez egyébként összességében nem annyira meglepő.

Az is látható volt azonban, hogy Svédország esetében a játéksebesség szinte pillanatok alatt meg tud változni – volt egy szakasz az első félidő vége felé közeledve, amikor úgy döntöttek, hogy magasabb sebességi fokozatra kapcsolnak, és ez elég is volt ahhoz, hogy a szünetre már öt gól legyen a két együttes közötti különbség. Ráadásul ez pontosan így történt a Portugália elleni mérkőzésen is az előző fordulóban (ott a második félidő elején léptek el), így most már érdemes tendenciáról beszélni.

Kiváló egyéni teljesítmények mindkét oldalon

Andreas Palicka tegnapi teljesítménye alkalmas arra, hogy a kapusok megválaszolatlan szerepéről is beszéljünk. A kézilabda elmúlt évekbeli szabályváltozásai (7-6-os játék, középkezdés módosítása) felgyorsították a játékot, ennek hatása pedig még egy olyan mérkőzésen is érezhető, ahol a két csapat szeretne lassítani. Ennek megfelelően a kapusoknak sokkal több gyors akcióval és abból következő ziccerrel kell szembenézniük, mint korábban, a befejezések sokkal inkább a hatméteres zónába korlátozódnak. Ennél fogva a ziccervédesek szerepe is megnőtt, sőt két hasonló szintű csapat mérkőzését általában eldönti, ha nagy a különbség a kapusteljesítmények között. Épp ezért fontosak az olyan kapusok, mint Andreas Palicka, aki a közeli zónából véd jól igazán, és képes eksztázisba kerülni. Abban a szakaszban, amikor a svédek nagyobb különbséget tudtak kialakítani, Palickának gyakorlatilag nem lehetett gólt lőni.

Az egyiptomi együttes egy ennél sokkal meglepőbb húzással jött vissza kis híján a mérkőzésbe. A második félidőben Roberto García Parrondo pályára küldte az egyiptomi csapat legnagyobb tehetségét, Hassan Kaddahot, aki már az előző világbajnokságon is ott volt az afrikai csapat keretében, most azonban a legnagyobb színpadon is bizonyította, hogy egészen kivételes képességekkel rendelkezik.

Nem véletlen, hogy Kaddah hamarosan Európába teszi át székhelyét (bár a Kielce anyagi helyzete jelenleg nem túl fényes jelenleg).

Mi várható a csapatoktól a folytatásban?

Hiába jutott tovább a svéd válogatott, a házigazdának borzasztóan nehéz dolga lesz az elődöntőben, és nemcsak azért, mert Franciaországgal találkozik a legjobb négy között. Jim Gottfridsson megsérült az Egyiptom elleni mérkőzésen, és ma reggel az is kiderült, hogy a torna hátralévő részében már nem lép pályára. A svéd válogatott ezzel nemcsak a legjobb játékosát, hanem a szellemi vezérét is elvesztette (gyakran szinte ő tartja az időkéréseket). A francia csapat sokáig szenvedett Németország ellen, végül azonban simán, 35–28-ra nyerte meg a saját negyeddöntőjét, és tulajdonképpen ezen a tornán még nem játszott szoros végjátékot. Összességben Svédország ellen is Guillaume Gille csapata lesz az esélyes.

Egyiptom az 5-8. helyért küzd tovább, először a korábban említett Németországgal, és bár az olimpiai selejtező szempontjából sem lényegtelen a végső helyezés, García Parrondo csapata számára sokkal inkább azért lesz jelentősége a hátralévő két meccsnek, mert európai együttesekkel küzdenek majd, esetleges győzelmeikkel pedig tovább szilárdíthatják a helyüket a világelitben.

Kiemelt fotó: Getty Images