Szabad a pályán és azon kívül is – Jackson Irvine, az extravagáns kapitány
Nem hétköznapi figura – ez a legkevesebb, ami elmondható Jackson Irvine-ról. A német FC St. Pauli és az ausztrál válogatott csapatkapitányáról első látásra is kiderül, hogy nem egy átlagos labdarúgó, és nemcsak játékával igyekszik magára vonni az emberek figyelmét.
Irvine meglehetősen kacskaringós úton jutott el a németországi csapatáig, családfája pedig legalább annyira sokszínű, mint a pályán viselt kapitányi karszalagja.
Melbourne-ben született, édesapja skót, édesanyja pedig apai ágon holland származású. Ausztráliában nőtt fel, így ott is kezdett futballozni, 17 éves korában azonban egy sikeres próbajátékot követően apja nagy büszkeségére a Celtic FC kínált szerződést az ifjú középpályásnak. A zöld-fehérek U19-es csapatával bajnok és kupagyőztes is lett, kapitányként mindkét trófeát ő emelhette a magasba.
Még 20 éves kora előtt bemutatkozhatott a felnőttek között Glasgow-ban, de nem tudta megvetni a lábát az ország egyik legjobb csapatában: a Celtic többször is kölcsönadta, előbb a Kilmarnocknak, majd a Ross Countynak, utóbbi klubnál annyira elégedettek voltak a játékával, hogy 2015 nyarán meg is vásárolták. A dingwalli kiscsapat a szezon során összesen 36 bajnokin szereplő Irvine-nak is köszönhetően a következő idényben bejutott a felsőházi rájátszásba, és végül a hatodik helyen zárta a bajnokságot.
Ezek után nem csoda, hogy Angliában is felfigyeltek a középpályásra, akiért a másodosztályú Burton Albion klubrekordot jelentő 330 000 fontot fizetett. Irvine igyekezett meghálálni a befektetést, hiszen első hat bajnokiján négy gólt szerzett, az idényt pedig 43 mérkőzésen szerzett tíz találattal zárta, a szurkolók meg is választották a szezon legjobb játékosának – ami pedig még fontosabb, a kiscsapat meg tudott kapaszkodni a The Championshipben.
Irvine is maradt ebben a ligában, de a klubnál nem, ugyanis a merészebb álmokat szövögető Hull City vásárolta meg, az Albion szintjén csillagászati összegnek számító kétmillió fontért!
Az ausztrál mellett skót állampolgársággal is rendelkező futballista három évet töltött Hullban, ezalatt több mint 110 mérkőzésen lépett pályára és tíz gólt is szerzett, a csapat azonban nemhogy nem tudott feljutni a Premier League-be, de a 2019–2020-as bajnokság végén sereghajtóként kipottyant a League One-ba.
Irvine ugyan a kieséssel szabadon igazolhatóvá vált, de a koronavírus-járvány miatt egészen 2021 elejéig nem talált magának csapatot, a tavaszi idényre pedig visszaszerződött Skóciába, és a Hibernian FC játékosa lett. Az edinburgh-i klubot a szezon végén bronzéremhez segítette, és ugyan a skótok újabb szerződést ajánlottak neki, ezt nem fogadta el és inkább a német másodosztályt választotta.
Az első látásra kissé érthetetlennek tűnő döntésről így nyilatkozott 2023 nyarán az olasz NSS Magazinnak adott interjújában:
„Amikor Hamburgba szerződtem, sokan arra gondoltak, csak afféle marketingfogás, nem pedig szakmai döntés. A futball mellett mindig is érdekelt a politika és a kultúra, ez a klub pedig mindhármat egyesíti magában. A St. Pauli egészen különleges kapcsolatot ápol a szurkolókkal és a helyi közösséggel, ugyanazokat az értékeket képviseli, amikben én is hiszek. Egyedülálló közeg a futball világában, ahol kiemelt hangsúlyt kapnak az emberi értékek és a társadalmi kérdésekre adott válaszok. A pályán és azon kívül is jól érzem itt magam, nem sok játékos mondhatja el magáról, hogy megtalálta azt a helyet, ahol tökéletesen érzi magát, de én a szerencsések közé tartozom.”
Az, hogy Irvine jól érzi magát Hamburgban, a teljesítményén és a klub eredményein is meglátszott, igaz, nem rögtön. A 2021–2022-es idényt az ötödik helyen zárta a St. Pauli, a következő szezonnak pedig egyértelműen a feljutás szándékával vágott neki. Ehhez képest a csapat a naptári év végén a kiesőzónában tanyázott – a vezetőség meg is köszönte a vezetőedző, Timo Schultz munkáját, akinek a helyére az addigi asszisztenst, a mindössze 29 éves Fabian Hürzelert nevezték ki.
Jobb döntést nem is hozhattak volna, ugyanis az ifjú tréner a bajnokság végére felhozta a csapatot az ötödik helyre, a 2023–2024-es szezon pedig felért egy diadalmenettel a St. Pauli számára: a gárda egészen a tavasz közepéig veretlen maradt a Bundesliga 2-ben, és megnyerte a bajnokságot, amivel 13 év szünet után kivívta az élvonalbeli szereplés jogát.
Ebben természetesen a Hürzeler kinevezése óta a csapatkapitányi karszalagot is viselő Irvine is alaposan kivette a részét: 27 mérkőzésen hat gólig és kilenc gólpasszig jutott, de még ennél is fontosabb volt a pályán és azon kívül betöltött vezérszerepe.
Természetesen a csapat és a kapitány is alaposan megünnepelte a feljutást, de Irvine kicsit meghosszabbította a bulit: két nappal az utolsó bajnoki után Koppenhágában megnősült. Igaz, a házasságkötés csúszott egy napot, mivel a meglehetősen másnapos vőlegény otthon felejtette az útlevelét, menyasszonya, Jemilla Pir azonban nem borult ki.
„Sebaj, próbáljuk meg holnap”
– mondta.
Mivel másnapra megérkezett Irvine okmánya, nem volt akadálya, hogy a pár örök hűséget fogadjon egymásnak.
A 31 éves játékos tehát már újdonsült férjként debütálhatott a német élvonalban, bemutatkozása azonban nem sikerült jól, hiszen a St. Pauli hazai pályán 2–0-ra kikapott az előző szezon meglepetéscsapatától, az 1. FC Heidenheimtől.
A hamburgiakat sokan biztos kiesőként könyvelik el, de éppen első ellenfelük példája mutatja, hogy a Bundesligában bármikor borulhat a papírforma – már csak ezért is érdemes lesz figyelni a St. Pauilra és még inkább Irvine-ra, aki nemcsak játékával szereti magára vonni az emberek figyelmét.
Az a mai futballisták között nem számít különlegesnek, hogy az ausztrál testét számtalan tetoválás borítja, de feketére lakkozott körmökkel viszonylag kevesen mutatkoznak a pályán. Irvine nemcsak a polgárpukkasztás, de a divat megszállottja is, emellett pedig gyermekkora óta gyűjti a régi futballmezeket.
„Egy- vagy kétéves lehettem, amikor apám rám adta szülővárosa csapata, az Aberdeen FC mezét és lefotózott benne – mesélte Irvine az NSS Magazin riporterének. – Néhány évvel később pedig kaptam egy Manchester United-mezt, amikor az angolok friss Bajnokok Ligája-győztesként Ausztráliában játszottak egy edzőmeccset a válogatottal. Életem egyik meghatározó pillanata volt, az a mez pedig sokat jelentett számomra”.
Ezek után gondolhatnánk, hogy a mérkőzések után előszeretettel cserél mezt az ellenfelek játékosaival, de bevallása szerint ezen a téren még fejlődnie kell.
„Azt hiszem, ebben vagyok a legrosszabb. Annyira koncentrálok a győzelemre és a meccsre, hogy soha nem megyek oda senkihez mezt cserélni, aztán az öltözőben jövök rá, hogy megint elszalasztottam egy lehetőséget. Ez történt a Borussia Dortmund ellen megnyert kupameccsünk után és az argentinok elleni vb-nyolcaddöntőt követően is. Nemcsak a kiesés miatt voltam csalódott, hanem amiatt is, mert lecsúsztam Messi mezéről”.
Apropó, válogatott. Irvine ma már az ausztrál nemzeti csapat vezére és kapitánya, pedig sokáig az sem volt biztos, hogy a Socceroost választja. Az U19-es korosztályban még Skóciát képviselte, csak ezt követően döntött szülőhazája mellett.
Első mérkőzését 2013 októberében játszotta ausztrál színekben, második fellépésére azonban csaknem két évet kellett várnia, harmadszor pedig csak újabb bő fél év elteltével hallgathatta a pályán az ausztrál himnuszt.
2016 óta viszont kihagyhatatlan a nemzeti csapatból, amellyel két világbajnokságon, két Ázsia-kupán és egy Konföderációs Kupán szerepelt. A 2018-as vb előtt két gólpasszal vette ki a részét a magyar válogatott legyőzéséből a Groupama Arénában.
Jackson Irvine Ausztráliában és Németországban egyaránt rendkívül népszerűnek számít, ezt kihasználva gyakran hallatja hangját fontos társadalmi kérdésekben:
„Minél több futballista mutatja meg, hogy nemcsak a fociból áll az élete, annál jobb. Ez nemcsak a labdarúgás számára hasznos, hanem a fiataloknak is segít, önbizalmat ad nekik. A szurkolók szerencsére elkezdtek ráébredni arra, hogy a futballisták is emberek, és egészen máshogyan élik az életüket a pályán kívül, mind ahogyan játék közben látják őket. Szeretném mindenkinek megmutatni, hogy nemcsak a futball létezik. Aki felett egy közösség nem ítélkezik és megadja azt a szabadságot, hogy bátran kifejezheti magát, az roppant szerencsés ember. Én ilyen vagyok”.
Kiemelt kép: 7news.com.au
Szerző
