Szárnyal a Kisvárda, Stopira góljával nyert ismét a Fehérvár

Két olyan csapat találkozott Felcsúton, amely bizonyára többet várt az eddigi mérkőzésektől annál, mint amit végül kapott. A Puskás Akadémia három döntetlen után készült győzelemre és ennek érdekében idén először játszatta kezdőként két, egyébként kiváló képességű csatárát, Sahab Zahedit és Lamin Colley-t, akiket több, támadó szellemű középpályás segített. A Mezőkövesd az első fordulók fejetlensége után kezd magára találni, az eddig öt pontjából négyet az elmúlt két mérkőzésén szerzett, de a stabil védekezését nem adta fel és a szokásos módon öt védővel állt fel a Pancho Arénában. Az első félidő nem hozott kimagasló játékot, ez pedig inkább a vendégeknek kedvezett, akik csak kontrákkal veszélyeztettek, igaz, Cseri Tamás és Sztefan Drazsics olykor jelentős kihívás elé állította a Puskás védelmét, de Tóth Balázs, az NB I talán legjobb formában lévő kapusa minden alkalommal magabiztos volt. A Zahedi, Colley páros hatékonyságát nagyban befolyásolta, hogy nem kaptak elegendő számú és minőségű labdát a középpályáról, így a második félidőben szerkezetet váltott Hornyák Zsolt, és főleg a második hullámban érkezőkre bízta a támadások befejezését: egy ilyen helyzet után a holland Luciano Slagveer lőhetett volna gólt, de Föld körüli pályára állította a labdát. A játékidő előrehaladtával egyre közelebb érezhette magát a pontszerzéshez a Mezőkövesd, de jött a 77. perc és az ukrán Artem Favorov, aki Slagveernél higgadtabb és főként pontosabb volt, megszerezte a vezetést a hazaiak javára mindössze másodpercekkel a pályára lépését követően.

A tavalyi bronzérmes győzelme nem forgott veszélyben, ezúttal egyetlen jól végig vitt akció elég volt a sikerhez, Mezőkövesden pedig azért szomorkodhatnak, mert ennyire szervezetten és jól talán még az egész idényben nem játszott a csapat, mégis kénytelen volt üres kézzel hazatérni a Pancho Arénából.

Ismét volt minek örülni, három döntetlen után nyert bajnokit a Puskás Akadémia (Forrás: PAFC Facebook)

A Zalaegerszeg–Debrecen összecsapás sem a túlteljesítő csapatok csatáját hozta, bár kétségtelen, hogy a hazaiak annak ellenére bizakodóbbak lehettek, hogy viszonylag sima vereséget szenvedtek az elmúlt hétvégén Kecskeméten. Debrecenben sokasodtak a gondok, az eredmények mellett az egység is hiányzott, ráadásul Joao Janeiro megpróbálta pihentetni a csapat legjobbját, a kapitányt, Dzsudzsák Balázst. Utóbbi személyétől függetlenül a védelem már az ötödik percben kapitulált, a hazaiak éke, a fiatal Németh Dániel pedig rutinos gólvágókat idézően értékesítette a találkozó első igazi helyzetét. Mondhatnánk, hogy ettől összeomlott a Loki, de a helyzet az, hogy a bekapott gól is inkább már következménye, mintsem előzménye volt a szétesésnek, ettől függetlenül persze a Ricardo Moniz vezette hazaiak jól csinálták, amit csináltak. A labda jobbára náluk volt, szereztek egy újabb gólt is, ám les miatt ezt végül érvénytelenítette Vad II István és csapata. A mérkőzés első félidejének jellemző képe volt, hogy a termetes, ám nem túl hatékony vendégvédők kétségbeesetten loholnak a fürge hazai támadók után, és csak Hrabina Alex kapus bravúrján múlt, hogy a szünetre nem kétgólos hátrányban vonultak a hajdúságiak, ugyanis az első félidő vége előtt nagy bravúrral védte Gergényi Bence ziccerét. A második játékrészre jönnie kellett Dzsudzsáknak, a Loki játéka ugyanis minden kreativitást nélkülözött addig, és az sem véletlen talán, hogy az ő szöglete után sikerült az egyenlítés, bár a szerencsefaktor abban a tekintetben megkerülhetetlen tényező, ahogyan a labda eljutott a tömegben a gólszerző Sylvain Deslandes-hoz. Az egyenlítést követően úgy tűnt, egy új, kiegyenlítettebb mérkőzés kezdődhet, de a ZTE visszavette a kezdeményezést és az előnyt is: a 65. percben Zoran Lesjak fejelt gólt egy szöglet után, majd Mocsi Attila kapufája jelezte, hogy a hazai csapat nem tűr ellentmondást. A DVSC idővel képtelen volt kijönni a saját térfeléről, ennek pedig egyenes következménye volt, hogy újabb gólokat kapott: előbb az amerikai-nigériai óriás, Eduvie Ikoba, majd a végig remekül játszó Gergényi talált a kapuba, úgy, hogy a hajrában szinte percenként alakult ki helyzet a vendégek kapuja előtt. A mérkőzés utolsó érdemi történéseként Bévárdi Zsombor még egy látványos góllal szépített, de ezzel is csak kozmetikázta az egyébként nagyon csúnya vereséget. A 4–2-es végeredmény kapcsán megállapíthatjuk, hogy nem tükrözi hűen azt a különbséget, amely a két csapat között kedd este volt. Azóta tudjuk, hogy ez, valamint az elmúlt hetek gyengélkedése végül a vezetőedző, Joao Janeiro állásába került. A ZTE szép játékkal aratott szép győzelmet és sikerült felállnia a pofonból, amit Kecskeméten kapott, az utolsó félórában mutatott játéka pedig kimondottan tekintélyt parancsoló volt. Érdekességként jegyezzük meg, hogy náluk is történt egy változás a szakmai stábban, ugyanis lapunk korábbi szerzője, az eddig a kék-fehérek első csapatát videoelemzőként és tolmácsként segítő László Dávid az MLSZ kötelékében folytatja.

Joao Janeiro munkáját két hónap után megköszönték Debrecenben (Forrás: dvsc.hu)

Veretlen csapatok találkoztak Pakson, ahol a házigazda az éllovas Kisvárdát látta vendégül. A szabolcsiak meglehetősen felforgatott összeállításban kezdték a találkozót (hat változás a Fehérvár elleni vasárnapi győztes csapathoz képest), mivel két nappal kevesebbet pihenhettek ellenfelüknél. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – sokkal frissebben és összeszedettebben kezdték a találkozót, mint ellenfelük, különösen a vendégek két szélsője, Driton Camaj és Jaroslav Navrátil volt elemében, nem csoda, hogy ők szerezték az első két gólt a találkozón. Előbb a cseh értékesített egy ziccert, miután kiváló indítást kapott a nehézkesnek tűnő paksi védők mögötti területre beindulva, majd montenegrói társa rúgott látványos szabadrúgásgólt – meglehetősen nehéz szögből. A félidő derekára kidolgozott kétgólos előny akár lehetett volna nagyobb is, ha Andrei Peteleu vagy Mario Ilievszki nagy helyzetben nem ront, de megtették, így legalább a reményt meghagyták a szünetre a hazaiaknak. A második félidőre egy három helyen megváltoztatott Paks futott ki, de gólt ismét a Várda szerzett: Janisz Karabeljov fejese gyakorlatilag minden érdemi kérdést eldöntött. Hiába volt még hátra negyven perc az összecsapásból, nem érződött, hogy Waltner Róbert csapata készen állt volna a mérkőzésre, ami meglepő, mert több előzetesen fontosnak gondolt körülmény is őket segítette. Becsülettel próbálkoztak, a szépítő találat össze is jött, Windecker József közelről fejelt a vendégek kapujába, de hiányzott az az átütőerő, ami az eddigi találkozókon jellemezte őket.

Ez pedig a szakmai stáb munkáját dicséri, miközben a játékosok is hatalmas önbizalommal játszanak, és ki tudják hozni magukból a maximumot. Jó példa erre a már említett Camaj, akinek a szerdai már az ötödik gólja volt – az előző kiírásban 28 meccsen jutott el ugyanennyiig. A Paks ezúttal minden tekintetben alulmaradt, de azzal alighanem együtt tudnának élni, ha ezután is csak minden ötödik bajnokijukon kapnának ki, ráadásul bizakodhatnak, hiszen az átigazolási időszak hajrájában visszaszerezték korábbi gólkirályukat, Hahn Jánost, aki növelni fogja a variációs lehetőségek számát a támadósorban.

A montenegrói Driton Camaj elképesztő formában van, öt góljával vezeti a góllövőlistát (Forrás: Kisvárda FC Facebook)

Két rendkívül fájó, egymást követő vereség után az újonc Kecskemét ellen próbált javítani a MOL Fehérvár FC. A Köln elleni hazai 0–3-at és a kisvárdai 1–3-at kiheverni vágyó együttesnek hazai pályán szinte kötelező volt nyernie a bajnokságot remekül kezdő alföldi együttes ellen, és mint az ilyen találkozók mindegyike, ez sem ígérkezett egyszerűnek. Szabó István, a vendégek mestere ugyanis egy meglehetősen ismeretlen csapatot küldött pályára, hét helyen megváltoztatva a hétvégén a ZTE ellen győztes brigádot, ezt az összetételt biztosan nem tudta volna kielemezni egyetlen ellenfél sem. A mérkőzést ennek ellenére a jobb kvalitásokkal bíró Fehérvár kezdte erősebben, Funsho Bamgboye a felső lécet is eltalálta, ezért is furcsa leírni, hogy gólt mégis kontrából szereztek a hazaiak: félóra elteltével egy gyors ellentámadás végén Kenan Kodro tálalt Nego Loic elé, válogatott játékosunk pedig kapásból nagy gólt ragasztott a kecskeméti kapu rövid felső sarkába. Tíz perccel később egy ritkán látható jelenetsor végén egyenlített a Kecskemét. Egy hazaadást követően Emil Rockov, a Fehérvár szerb válogatott kapusa nemes egyszerűséggel belebotlott a labdába, amely így az őt letámadó Katona Bálint elé került, ő pedig hét méterről az üres kapuba passzolhatott. Kapitális hiba ez a szezonban az első bajnokiján kezdő hálóőrtől, annyiban azonban szerencsés, hogy edzője, Michael Boris is ezen a poszton szerepelt játékosként, így valószínűleg megfelelően reagál majd a helyzetre. Az első félidő végén aztán egy nem akármilyen helyzetkavalkád maradt kihasználatlanul hazai részről, nem kis mértékben köszönhetően a lila-fehér védők önfeláldozó munkájának. A fordulás után nagyjából ugyanaz történt, mint az első játékrészben, azzal a különbséggel, hogy a Kecskemét immár elvétve sem jutott el a Fehérvár kapujáig, sőt a piros-kékek mezőnyfölénye attól sem lett kevésbé nyomasztó, hogy időközben azért a pályára szivárogtak a vendégek sztenderd kezdőjátékosai. A házigazdánál debütált a napokban szerződtetett Lirim Kastrati (nem keverendő össze az Újpest ugyanilyen nevű és hasonló korú, szintén koszovói válogatott játékosával) és Schön Szabolcs is, rajtuk azonban látszott még, hogy időre van szükségük, mire egyértelműen segítségére lesznek az együttesnek. Az utolsó negyedórára végképp egykapuzássá változott a mérkőzés, de a rengeteg kialakított, majd kihagyott helyzet miatt úgy tűnt, egy pontot elvihet az újonc Székesfehérvárról. Hogy nem így történt, arról végül egy régi bútordarab, Stopira gondoskodott, aki a rendes játékidő utolsó pillanataiban kiválóan érkezett egy szögletre és befejelte csapata győztes gólját.

Azonban az biztos, hogy az ilyen meccseket a jövőben is meg kell nyerniük Fiola Attiláéknak, ha egy szezonvégi dobogós helyezésben gondolkodnak.

Stopira fejese ezúttal győzelmet ért a Fehérvárnak (Forrás: nemzetisport.hu)

Regnáló bajnokcsapatok feszültek egymásnak a Fáy utcában, amikor a legutóbbi NB II-es idény legjobbja, a Vasas az élvonalban egyeduralkodó Ferencvárost látta vendégül. Noha a párosítás valaha rendkívüli patinával bírt, manapság egyértelműek az erőviszonyok és a zöld-fehérek sikerén kívül minden más eredmény meglepetés lett volna. Nyilván tisztában volt ezzel Kuttor Attila is, a hazaiak újabban kissé kikezdett szakvezetője, aki annak ellenére öt védővel küldte pályára csapatát, hogy ennyi védője talán nem is áll rendelkezésre (a megoldás: Hidi Patrik hetek óta a védelem tengelyében szerepel), míg a másik oldalon Sztanyiszlav Csercseszov ezúttal Ryan Mmaee-t, Adama Traorét és Tokmac Nguent nevezte a támadósorba. A címvédő az első percektől kezdve irányította a játékot, a labdát sokat birtokolva, türelmesen építgette a támadásait, a hazaiak maximum szabálytalanságok árán tudták megállítani őket. A 17. percben a szerencse is a Fradi kezét fogta, Kristoffer Zachariassen átlövése úgy pattant meg az egyik piros-kék védőn, hogy az teljesen védhetetlenné vált a kapuba ezúttal visszatérő Jova Levente számára. A norvég játékos győztes gólt szerzett a Puskás Akadémia elleni rangadón, és oda-vissza betalált a Slovan Bratislava elleni BL-párharcban, így elmondhatjuk, hogy nagyszerű formában kezdte az idei évadot. A gól után a játék képe nem igazán változott, bár egy alkalommal felcsillant a Vasas esélye az egyenlítésre, de még a ferencvárosi Adnan Kovacevic öngólját is elvették a csapattól les miatt. A szünetben a vendégek csapatkapitánya, Botka Endre sérülés miatt befejezte a mérkőzést, de ez sem a szerdai második félidő, hanem inkább az együttes előtt álló meccsdömping tekintetében volt aggasztó fejlemény, ugyanis az újonc angyalföldiek később sem állították megoldhatatlan feladat elé az FTC védelmét, sőt, igazából semmilyen feladat elé sem, hiába érkeztek a kispadról menet közben a jó nevű támadók (Géresi Krisztián, Radó András, Novothny Soma).

További örömhír a klub szimpatizánsainak, hogy hosszú idő után ismét pályára lépett Sigér Dávid, akinek a helyzete egyre bonyolultabb a nagyszámú konkurencia miatt, de a válogatott középpályás annyira kevés játéklehetőséget kapott ezúttal is, hogy nem lehetett érdemi befolyással a játék képére. Győzelmével a rekordbajnok továbbra is százszázalékos és optimistán várhatja az Újpest elleni derbit, míg a Vasas egyelőre továbbra is az első idei győzelmére vár.

Ahogy Holender Filipnek (középen), úgy csapatának is nehéz dolga volt a sokszor erőfölényben lévő zöld-fehérekkel szemben (Forrás: Vasas FC Facebook)

A forduló záró meccsén egy másik – egykori – nagy összecsapás várt az érdeklődőkre, amikor is a Budapest Honvéd az Újpestet látta vendégül. Egyik csapatnak sem megy túl jól, a hazaiak négy, a vendégek két ponttal rendelkeztek, és épp ilyen arányban voltak pályán a kezdő sípszónál honfitársaink is. Ha más miatt nem is, a közönség heves lelkülete miatt a játékosok is rájöhettek, hogy a két klub között az átlagosnál nagyobb a rivalizálás, így ha minőségi futballt nem is, kemény belépőket, heves szócsatákat azért hozott az első félidő. Kár, hogy sem gólokról, sem gólhelyzetekről nem tudunk e helyütt beszámolni, az egyetlen valamire való veszélyes szituáció a hazaiak előtt adódott, de Richlord Ennin a kapu mellé fejelt. A fordulás után aztán rákapcsolt a házigazda, az első percekben sorra rugdosta a szögleteket – más kérdés, hogy jelentősebb veszély nélkül – csakhogy ez a lelkesedés meglehetősen hamar visszaesett és a játék is inkább az addigi alacsony színvonalon zajlott tovább. A két szakvezető időnként mintha nem hitt volna a szemének, annyira gyenge megoldásokat választottak a játékosok, és sajnos a csereként beküldött futballisták sem javítottak a helyzeten, hiába volt köztük a hazaiak új spanyol szerzeménye, a szélső Jairo Samperio is. Rajta látszott, hogy valaha magasabb szinten is labdába rúgott, ám sokat elmond a jelenlegi állapotáról, hogy március óta nem játszott tétmérkőzést, de még így is kis híján gólpasszt adott Nenad Lukicsnak, aki azonban nem tudta a hajrában a kapuba sarkazni a labdát. A szerb támadóval épp a napokban közöltünk interjút, az jobban sikerült, mint a csütörtöki mérkőzés, ahol nem csak ő, de a társak és végső soron a nézők is szenvedtek, a 0–0-s végeredmény tökéletesen megfelelt sajnos a játék képének.

A javulás és a javítás lehetősége mindkét csapat előtt adva van, bár egyiküknek sem lesz könnyű dolga: ahogyan említettük fentebb, az Újpest a Fradi elleni rangadójára készül, a Honvéd pedig a csúcsformában lévő Kisvárda otthonában vizitál majd és sejthető, hogy ennél többet kell majd nyújtania a pontszerzéshez.

Néha olyan volt, mintha egy kicsit zavarná a labda a futballistákat (Forrás: MTI)

A forduló legjobbja

Gergényi Bence (Zalaegerszeg) – A Debrecen ellen 4–2-re megnyert mérkőzésen balszélsőként szereplő korábbi utánpótlás-válogatott futballista ismét megmutatta, hogy vele azért egészen más a csapat, mint nélküle. A kedd esti összecsapáson gólt szerzett, gólpasszt adott, de kis szerencsével mindkét műfajban triplázhatott volna, az egész mérkőzésen rendkívül veszélyes volt a játéka. Különleges fegyvere ő Ricardo Moniz csapatának, mert amellett, hogy több poszton is bevethető, az NB I egyik fő „parittyavetőjeként” hatalmas bedobásaival is rendszerint helyzeteket tud teremteni az ellenfelek kapuja előtt. Idén már nem először volt figyelemreméltó a teljesítménye, lehet, hogy a csapatával együtt ebben a szezonban ő is szintet lép majd.

A forduló gólja

A fentebb már megénekelt Driton Camaj góljában minden megvan, ami jellemzi a Kisvárdát ebben a szezonban. A technikai képesség mellett páratlan önbizalomról is árulkodik, ahogyan a Paks ellen ezt az oldalszabadrúgást a rövid felső sarokba csavarta. Bár ebben az országban Détári Lajos óta mindannyian tudjuk, hogy abból a pozícióból is lehet kapura lövésre számítani, a kisvárdai szélső gólja mégis kuriózum.

Kiemelt fotó: Kisvárda FC