Szárnyvédők a csúcsra vezető úton

2019 U17-es korosztályos világbajnoka, Yan Couto játékjoga tavaly nyár óta a Manchester City-é, az ifjú jobbhátvéd tavaly a City Football Group égisze alá tartozó Gironánál edződött a spanyol másodosztályban, idén pedig szintén kölcsönben a portugál élvonalban, és az Európa-liga csoportkörében fejlődik tovább a Sporting Braga mezében. Bár 2020-ban az FC Barcelona és a Bayern München is kereste a kegyeit, ő mindenképpen Pep Guardiolával akart együtt dolgozni, így kötött ki Manchesterben, kikosarazva többi neves kérőjét. Cikkünkben bal oldali szárnyvédőként választott alkalmi párja, a török válogatott Ridvan Yilmaz szintén az angol Premier League-et veszi célba, legszívesebben Londonba szerződne az Arsenal FC-hez, hogy Mikel Arteta kezei alatt fejlődhessen tovább – egyelőre nevelőegyesületével, az isztambuli Besiktassal a török első osztályban, valamint a Bajnokok Ligája csoportkörében vitézkedik.

Bár jelenleg mindketten az európai második vonalhoz tartozó bajnokságokban szerepelnek, nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy lássuk, az évtized folyamán mindkét ifjú szárnyvédő a topligák meghatározó futballistája lesz egy olyan poszton, amelyet igazi taktikai csodafegyverként emlegetnek manapság – persze csak akkor, ha olyan klasszisok játsszák, mint például Achraf Hakimi, Denzel Dumfries, Theo Hernández, Alphonso Davies...

A City-csoport bevásárolt

Yan Bueno Couto 2002. június 3-án látta meg a napvilágot a Paraná állambeli Curitibában, tízéves korában került be a városi egyesület, a Coritiba utánpótlásába. Tehetségének híre hamar túljutott az állam határain, 2018-ban meghívót kapott a brazil U17-es korosztályos válogatottba, melyben összesen 25 alkalommal szerepelt. Hasonlóan alakult a sorsa a 2001. május 21-én Isztambulban, a főváros Gaziosmanpasa nevű, az európai oldalon lévő munkáskerületében született Ridvan Yilmaznak is, aki 2009-ben „költözött be” a Besiktas akadémiájára, és 2016 óta szerepel Törökország korosztályos csapataiban, összesen kereken 50 mérkőzésen. Yilmaznak először 2018-ban lett volna lehetősége arra, hogy az Angliában rendezett U17 Európa-bajnokságon, mint első nagy nemzetközi tornáján megmutassa magát, a török válogatott azonban a selejtezőben Olaszország és Hollandia mögött csak harmadik helyen végzett csoportjában. (A törökök később Yilmazzal a soraikban a 2021-es U21 Európa-bajnokság selejtezőin is elbuktak.)

None

Könnyebb dolga volt Coutónak 2019-ben, hiszen rendező országként Brazíliának nem kellett selejteznie a legutóbbi U17 világbajnokságra, nem mintha szükség esetén ne tudták volna abszolválni a feladatot a fiatalok… Azok a srácok, akik – a védelem jobb szélén Coutóval – a teljes mezőnyt végigverték a tornán, átgázolva Olaszország és Franciaország legjobbjain is, hogy aztán a döntőben hátrányból fordítva 2–1-re legyőzzék Mexikót: Couto előbb büntetőt harcolt ki, majd a 93. percben kiváló jobb oldali beadásából megszületett a győztes brazil gól.

Yan Couto főszerepet játszott a legutóbbi U17 világbajnoki döntőben

Ebből a gárdából vásárolt be azóta jó érzékkel a City Football Group, Yan Coutóé mellett megszerezve a középpályás Diego Rosa (ő ma a Manchester City-től kölcsönben a belga Lommelt erősíti), illetve a csatár Talles Magno játékjogát, utóbbi jelenleg az MLS-ben, a New York City FC-nél edződik. Megjegyezzük, az első számú csatár Kaio Jorge is elkelt már ebből a generációból, október 2-án a torinói városi derbin debütált a Juventus FC-ben. Visszatérve Coutóra, az ifjú védő önmagát igazi modern jobbhátvédként határozza meg, akinek nagy erőssége a támadások hatékony támogatása. Bár elődei közül Cafút és Dani Alvest is nagyra tartja, igazi példaképe a Real Madrid és az AS Roma egykori ásza, a 2016-ban a török Sivassporból visszavonult Cicinho. Az ifjú brazil bekk a felnőttek között 2020. február 21-én a Paraná állami bajnokságban mutatkozott be, egy hétre rá, március elsején írta alá ötéves szerződését a Manchester City-vel, a kontraktus tavaly július elsején lépett hatályba.

Ridvan Yilmaz hozzá képest egy évvel korábban, 2019. április 8-án debütált a Besiktas felnőtt csapatában, Senol Günes ezzel jutalmazta nagyszerű teljesítményeit a klub U19-es, illetve U21-es gárdáiban, meg persze a korosztályos válogatottakban.

A nagy ugrás

Hiába szerepel azonban valaki kiemelkedően az utánpótlásban, egyáltalán nem biztos, hogy mentálisan és fizikailag képes lesz felnőni a nagyok szintjére. Yan Couto és Ridvan Yilmaz esetében sem csodálkoztunk volna túlságosan azon, ha a korosztályos futballból kinőve elszürkülnek, vagy épp teljesen eltűnnek a süllyesztőben, azonban egyáltalán nem ez történt! 2020 januárjában a Besiktas edzőt váltott, Abdullah Avci fél év után távozott az isztambuli sztárcsapat kispadjáról, a helyére érkezett Sergen Yalcin pedig alapos tisztogatásba kezdett a játékoskeretben. A válogatott jelenleg is első számú balhátvédje, a rutinos Caner Erkin városon belül váltott csapatot, a Fenerbahcéhez távozott, megnyitva az utat Yilmaz előtt a kezdőcsapatba. Azóta ketten osztoznak ezen a poszton, az ifjú török a rutinos kongói válogatott Fabrice N’Sakalával vetélkedik a játékidőért és -lehetőségért, miközben a válogatottban Erkinnel váltogatják egymást, ahogy azt az október 11-i, Lettország elleni világbajnoki selejtezőn is láthattuk.

None

Ami mindenképpen Yilmaz mellett szól Erkinnel és N’Sakalával szemben (a fiatalsága mellett), az a támadásokban való aktív és hatékony részvétel, mely persze gólokban és gólpasszokban is egyértelműen megmutatkozik. A 2021-ben duplázó, bajnok és kupagyőztes Besiktast 20 találkozón segítette játékával, az új idény hét eddigi bajnokiján már két gól és két gólpassz a mérlege, emellett szeptember 28-án az Ajax ellen Amszterdamban debütált a Bajnokok Ligájában is – a sérülések által csúnyán megtizedelt csapatban a középpálya bal oldalára küldte őt előre Yalcin mester. Tegyük hozzá, a szokatlan szerepben Yilmaz, háta mögött a frissen igazolt, számára ismeretlen Umut Merassal láthatóan nem találta a helyét a pályán Hollandiában, edzője a félidőben le is hozta őt – az ilyen tapasztalatok azonban éppen hogy motiválóak és előremutatóak lehetnek, amennyiben kijelölik, mely területeken szükséges még az ifjú játékosnak érnie, fejlődnie. Jó kérdés, vajon bölcs döntés volt-e az Arsenal vezetőségétől, hogy a nyáron bal oldali védőt keresve a Benfica korosztályos válogatott bekkje, Nuno Tavares mellett tették le a voksukat (8 millió eurót utaltak át Lisszabonba a játékjogáért cserébe), aki viszont inkább klasszikus felfogású, a kapura nem sok veszélyt jelentő szélső védőnek számít – Yilmaz bátran játszik előre, indítja a csatárokat, bead, vagy épp maga tör be az aktuális ellenfél 16-osán belülre, rendre gólközelbe hozva a Besiktast.

Ugyanez jellemzi a jobb oldalon Yan Coutót, aki a felnőttek között a spanyol Segunda Divisiónban robbant be az előző idényben. Bármennyire nagyra tartják egymást ugyanis Josep Guardiolával, Joao Cancelo és Kyle Walker árnyékában egyelőre nem kapná meg a Manchester City első csapatánál a fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges játéklehetőséget, így kínálkozott a City Football Grouphoz tartozó spanyol „fiókcsapat”, a Girona FC, ahová a brazil bekk tavaly szeptemberben került át kölcsönbe. Couto Gironában már a második meccsén megmutatta, mit tud, a későbbi bajnok RCD Espanyol otthonában aratott 2–1-es győzelemből gólpasszal vette ki a részét, tavasszal pedig a La Masián nevelkedett 18 éves katalán középhátvéddel, Arnau Martínezzel együtt a gárda alapemberévé léptek elő, egyben az egész liga legtehetségesebb tinijeiként kezdték tisztelni őket. Couto a szezonban összesen 30 mérkőzésen két gólt és öt gólpasszt jegyzett, bizonyítva, hogy a felnőttek közt is megállja a helyét a pályán.

None

Átigazolási pletykák kereszttüzében

Az idei nyár mindkét tehetséges szárnyvédő számára arról szólt, hol és milyen színű mezben kezdik a 2021–2022-es idényt? Yilmaz aktuális szerződése 2025-ig érvényes a Besiktasnál, ráadásul nevelőegyesületének ebben a szezonban szüksége van rá, így legfeljebb az Arsenalnak mondott volna igent. Mint azt azonban fentebb említettük, az Ágyúsoknál mást válaszottak, a fiatal török pedig ráér a jövő nyáron topligába igazolni. Couto maga mellett tartásán eközben Pep Guardiola komolyan elgondolkozott, július végén, augusztus elején három felkészülési mérkőzésen is bevetette őt a Manchester City-ben, a Wembley-ben pedig a Community Shield döntőjében leültette a kispadra arra az esetre, ha Joao Cancelóval bármi történne. Ezalatt bejelentkezett érte Glasgow-ból a Celtic FC – ha a klubbal együtt elfogadja a skótok ajánlatát, most a Ferencváros ellen készülhetne az Európa-ligában… –, és Portugáliából a Sporting Braga, egy szintén EL-csoportkörös gárda is. A közös nyelv és a számos honfitárs (Coutón kívül hét brazil szerepel az Os Arsenalistas játékoskeretében) a portugálok felé billentette a mérleget, így ebben az idényben az ifjú brazil őket erősíti, nem is akárhogy! A négy- és ötvédős rendszert váltogató Bragánál a legutóbbi két bajnokin egyaránt megtalálta egy-egy gólpasszal a klub házi gólkirályát, Ricardo Hortát, e két meccs között pedig az FC Midtjylland elleni 3–1-es El-győzelemből is alaposan kivette a részét.

A vékony testalkatú, átlagos magasságú – Couto 168, Yilmaz 174 centiméteresre nőtt –, viszont bőven átlagon felüli játéktudással, -intelligenciával és tehetséggel megáldott szárnyvédők tehát töretlenül fejlődnek aktuális csapatuknál, és intenzíven készülnek a szintlépésre, hogy vágyaik beteljesüléseként kedvenc edzőikkel, illetve klubjaiknál, az angol Premier League-ben villoghassanak. A cél karnyújtásnyira van, mi pedig élhetünk a gyanúval, hogy tulajdonképpen már el is érték, csak még nem tudnak róla...