Szaúd-Arábiában futballozó játékosok az Európa bajnokságon
Nem sokkal azután, hogy az első fecske – mind közül a legkiemelkedőbb – Cristiano Ronaldo megérkezett Szaúd-Arábiába, felpörgött az arabok megalomán futballprojektje. Bő egy-másfél év alatt elérték, hogy az Európa-bajnokságon résztvevő 24 nemzetből 9 kezdő tizenegyében szerepeljen olyan labdarúgó, aki az Arab-félsziget legnépesebb államában keresi kenyerét. De vajon miért és hogyan sikerül a szaúdiknak és az ott futballozó játékosoknak rácáfolniuk a kétkedőikre, és önmagukat megkülönböztetni az olyan szintén nagyszabású, de mára befuccsolt futballprojektektől, mint amilyen néhány évvel ezelőtt Kínában is zajlott?
Egy éve ilyenkor, a 2023-as nyári transzferablak kellős közepén másról sem szóltak az átigazolási hírek, mint hogy melyik világklasszis futballista éppen melyik szaúdi csapatot választja. Ekkor került a friss BL-győztes Rijad Mahrez a Manchester Cityből az Al-Ahliba, Marcelo Brozovic az Interből az Al-Naszrba, N’Golo Kanté a Chelsea-ből az Al-Ittihadba, míg Neymar a PSG-t hagyta ott az Al-Hilal kegyeiért. Ezek a lépések sokak szerint a játékosok karrierjének végét jelentették, és úgy gondolták, hogy többé a válogatottjaikba sem fognak bekerülni. Azonban eltelt egy év és Aymeric Laporte immáron Európa-bajnoknak is vallhatja magát, méghozzá a legtöbbet foglalkoztatott spanyol belső védőként. De említhetjük Kantét is, aki Mike Maignan kapus és a Jules Koundé jobbhátvéd mellett a Les Bleus legjobbja volt. Utolsó angliai szezonját gyakorlatilag teljes egészében ki kellett hagynia makacs sérülései miatt, de olyan jól sikerült felépítenie magát a Közel-Keleten, hogy már-már régi fényében tündökölt. A negyedik legtöbb várható gólpasszal (xA) még picit újra is definiálta önmagát.
A szaúdi bajnokság silány színvonala mellett érvelők egyik legfőbb aggálya volt a fizikális felkészültség visszaesése. Erre is rácáfolt az Eb, ahol hetente két meccs várt a játékosokra, és Kantétól Laporte-ig mindannyian képesek voltak végig játszani a tornát. Nem véletlenül, hiszen az ázsiai országba rengeteg jól képzett, komoly szakmai tudással felvértezett szakember érkezett, ugyanis a szaúdiak nemcsak a futballistákba invesztáltak, hanem a tudásba és a megfelelő körülmények megteremtésébe is. Ráadásul az időjárási tényezőt sem szabad figyelmen kívül hagyni. A játékosoknak nem egyszer a 40 Celsius-fokhoz közel kell pályára lépniük mérkőzés vagy edzés céljából, ami extrém terhelést jelent a szervezetüknek. Az éghajlati viszontagságok hozzájárulhatnak az állóképességük javulásához.
Szaúd-Arábia úgy adott több mint egytucat játékost az Eb-re, hogy értelemszerűen nem kvalifikálhatta önmagát. Ha a kezdő tizenegyeket nézzük, tehát a 11 legtöbbet foglalkoztatott játékost nemzetenként, akkor azt vehetjük észre, hogy az öt topligán kívül csak a török bajnokság delegált több játékost a németországi kontinensviadalra. Ezeknek a játékosoknak a játékpercei között is a 7. helyen áll Szaúd-Arábia.
Nézzük, hogy mely játékosok töltöttek be stabil pozíciót hazájuk válogatottjában:
Nemcsak a gyengébb vagy közepes játékerejű nemzetek kezdőjébe fértek be Szaúd-Arábiában futballozó játékosok, hanem bizony a legerősebb játékoskerettel rendelkező válogatottakba is, ami szintén megerősíti, hogy az arab világból is van „visszaút” Európába.
Nagy kérdés továbbra is, hogy a szaúdi bajnokság meddig és mekkora ütemben fejlődhet. Mindenesetre lebecsülni nem érdemes, mert a rijádi és dzsiddai nagycsapatok valóban minőségi játékosokra tettek szert, többnyire olyanokra, akiket sem Kína, sem az MLS (Major League Soccer) nem tudott magához csábítani.
Kiemelt fotó: Europe 1
Szerző
