Szeptember van, el is indult az edzőkeringő az NB I-ben

Debrecen: hat meccs Janeirónak

A DVSC egészen rapszodikus teljesítményt nyújt, amióta a klublegenda Herczeg András 2019 végén távozott az első csapat kispadjáról. Azóta még három teljes év sem telt el, mégis Dombi Tibor a hatodik személy, aki tétmérkőzésen vezette az együttest. Vitelki Zoltán rásegítette a kiesést jelentő vágányokra az együttest, majd egy kései váltás után Kondás Elemérrel nem sikerült megkapaszkodni a legjobbak között, de a másodosztályt vele kezdte meg a klub, ám az első helyről menesztették, hogy a teljesen tapasztalatlan Huszti Szabolcs kezébe adják a stafétát. Ő részben saját erejéből, részben a Kondás által kiharcolt előnnyel jól dolgozva visszajutott az NB I-be, hogy ott már az ősz folyamán lemondjon. Az idényt és a kínkeserves bennmaradást végül a Videoton korábbi bajnok trénerével, a katalán Joan Carrillóval sikerült biztosítani.

Így érkeztünk el 2022 nyarához, amikor az egyik slágertéma az volt, hogy egy új, örmény befektetői csoport tűnt fel a DVSC irányításában, az úgynevezett NOAH Group, amely Európa-szerte érdekelt, vagy érdekelt volt más futballprojektekben is, így például az olasz Siena, a német Uerdingen, a francia Paris FC vagy az örmény NOAH FC üzemeltetésében is.

Az új befektetői csoport arca, az igazgatótanács új elnöke az a Thierry Zaengel lett, akinek fő szakterületei a szálloda-, a szórakozatóipari, a média-, illetve a sportipari befektetések, és a klub honlapja szerint olyan nagy presztízsű tranzakciókban működött közre, mint a londoni Harrods, a Miramax Film, a Paris Saint-Germain vagy az Accor szállodalánc értékesítése.

Az új vezetőedző és az új tulajdonosi kör Debrecenben 2022. június 27.-én (forrás: dvsc.hu)

Az új befektetőkkel egy időben mutatták be az új vezetőedzőt, a portugál Joao Janeirót is, aki Magyarországon nem ismeretlen, hiszen azután, hogy eredményesen dolgozott a harmad-, majd másodosztályú Szegednél, Kisvárdán is a dobogón adta át a csapatot az előző idényben, hogy leüljön a Dunaszerdahely kispadjára. A napok és a hetek szépen csordogáltak, egyre-másra jelentette be a klub az új igazolásokat, összesen tizenöten, közülük a horvát támadó, Ante Erceg már nincs a klubnál, ő ugyanis szűk másfél hónap és egyetlen tétmeccs nélkül távozott.

Július végén aztán elkezdődött a bajnoki szezon, a Kisvárdán elért 2–2-es döntetlen főleg az azóta látottak tükrében sikernek nevezhető, de az azt követő két hazai döntetlen az újoncok ellen, már nem. A Kecskemét és a Vasas elleni 1–1 is nyögvenyelős, szenvedősen kibrusztolt eredmény volt, de a máskor meglehetősen vehemens debreceni szurkolók még ekkor is kitartottak a csapat mellett. Mezőkövesden számos nagy hiba tarkította az együttes játékát, ennek pedig nem lehetett más a vége, mint egy 4–2-es vereség, és bár a Puskás Akadémia ellen ismét sikerült a pontszerzés odahaza, a ZTE elleni idegenbeli újabb vereség (ismét 4–2), már betette a kaput a vezetőségnél és egy kicsit Janeirónál is.

A luzitán szakvezető már a Puskás Akadémia elleni mérkőzést követően furcsa dolgokat mondott a játékosokról, állítsa szerint az új érkezők közül csak ketten csatlakoztak a csapathoz az ő kérésére (Megyeri Balázs és Horváth Krisztofer), a többieket nem nagyon tudja kezelni, mert nem ismeri őket. Ekkor már lehetett sejteni, hogy valami nincs rendben a vezetőség és a tréner között, de amúgy is voltak súlyos, szakmai hibák.

A Loki védelme például az egyik legrosszabbul teljesítő hátsó alakzat, már a 2021-22-es idényben is több gólt kapott a Debrecen (52), mint a két kieső, az MTK (50), illetve a Gyirmót (49) és ezt a problémát a nyáron sem sikerült megoldani. A francia Slyvain Deslandes viselkedik úgy egyedül, mint aki valaha valamilyen szinten komolyan vehető védőjátékos volt, de mellé akármilyen számban és formációban rendezték az edzők a védőket, az valahogy mindig átjáróház maradt. Jó példa erre a bal oldali védő posztja, ahol a tavalyi idénykezdet óta megfordult Korhut Mihály, a brazil Charleston, a spanyol Manrique és a bissau-guineai Saná Gomes is, mégis jobbára az a Ferenczi János játssza be a posztot, aki legjobb esetben is bal oldali középpályás, védőként évek óta rendkívül gyenge pontja a csapatnak. Középen a már említett Deslandes egy jobb csapatban még jobb teljesítményre lehetne képes, mellé próbál felnőni a nyáron érkezett ukrán Olekszandr Romancsuk, aki eddig még a legkevésbé rossz választás az utóbbi időszakban a védelem tengelyében. A védősortól előre tekintve a teljes csapat Dzsudzsák-függő, akár támadó középpályásként, akár a védelem előtt szerepel a 35 éves játékos, kizárólag rajta múlik a csapat kreativitása. Hosszú labdái és pontrúgásai még ma is életveszélyesek, alig-alig esik olyan gólja a Lokinak amihez ne lenne köze. Baráth Pétert érdemes még kiemelni, aki igyekszik, akar, próbál húzóember lenni, de a jelenlegi évadban talán kissé haloványabb, mint az előzőben volt, ezzel együtt még a jobbak közé tartozik, csak mintha az ő helyét sem találta volna meg igazán Janeiro. A támadósorról nehéz mit mondani, Dorian Babunszki és Bárány Donát egyaránt jó játékos egyénileg, ketten együtt öt gólt szereztek már, mégis az az ember érzése, hogy sokszor inkább hagyatkozhatnak a saját képességeikre, mert a társak nem tömik őket forintos labdákkal, kivéve talán Dzsudzsákot. Egyelőre tehát sok a probléma a Debrecennél, Janeiro részben abba bukott bele, hogy két hónap alatt sem találta meg a kerethez illő játékstílust, illetve nem tudott mit kezdeni a rendelkezésére álló játékosokkal. Emlékezhetünk, a Kisvárdáról való távozása után a csapat jelentősen nem esett vissza, sőt, másodikként zárt év végén, de a Dunaszerdahely sem lett sokkal jobb, miután elment onnan, így az edző valós képességeit nehéz megítélni az elmúlt bő egy év alapján.

Joao Janeiro a ZTE elleni vereség után csapatával együtt kiállt a szurkolók elé, akik vélhetően már aznap este felmondtak neki (Forrás: nso.hu)

Vasas: egy kissé elkapkodott váltás

Talán aligha akadt bárki, aki a Vasas 2018-as kiesése után azt gondolta, hogy négy évre lesz szüksége az angyalföldieknek a visszajutáshoz, pedig így lett. Az azóta eltelt időszakban több ismert szakember kapott lehetőséget, hogy feljutáshoz segítse a piros-kékeket, de próbálkoztak vasasos múltú edzővel is, mégsem sikerült. A Michael Oenninggel történt búcsú óta megpróbálták Kis Károllyal, Szanyó Károllyal, ifjabb Bene Ferenccel és Schindler Szabolccsal is, de még ha utóbbival egészen kevésen múlt is (pontazonossággal zártak a második helyen végző Gyirmóttal), elmaradt az osztályváltás. 2021 nyarán aztán kinevezték azt a Kuttor Attilát, aki nem sokkal korábban a Mezőkövesdet a Magyar Kupa döntőjébe vezette, valamint az Év edzője-díjat is elnyerte, ráadásul annak idején 560 NB I-es mérkőzésen játszott, szóval valamennyire azért ismeri az öltözők világát.

Miután az NB II-t első nekifutásra megnyerte alaposan megerősített csapatával, kivívta az angyalföldi szurkolók egyöntetű elismerését. Tavasszal lehajrázták az alaposan összeomló Diósgyőrt, majd pontrekordot elérve 85 egységgel zárták aranyérmes pozícióban a bajnokságot egy huszonhárom mérkőzésből álló veretlenségi szériát produkálva.

Az erősítések azonban még ennek fényében is jól sikerültek: újabb egy évre ki tudták kölcsönözni a Fradiba nem beférő védőtehetséget, Iyinbor Patrickot, érkezett két korábbi válogatott Kispestről Baráth Botond és Hidi Patrik személyében, a támadósort pedig olyan kaliberű játékosokkal sikerült megerősíteni, mint Novothny Soma, Géresi Krisztián vagy éppen a magyar válogatottban is korábban számításba vett Holender Filip. Az érkezők persze távozókkal is jártak, de a keletkezett veszteség így is elenyésző a bevételi oldal haszna mellett.

Az első NB I-es fordulóban a korábbi osztálytárs, Kecskemét ellen elért idegenbeli 0–0 elfogadható nyitánynak bizonyult, de a második fordulóbeli, Paks elleni 2–2 miatt sem kellett senkinek a fejét venni. Debrecenben közel állt a győzelemhez a Vasas, de a 86. percben gólt kapva ismét csak döntetlent ért el (1–1), a Honvéd ellen pedig egy nagyon rossz időjárási viszonyok között lejátszott mérkőzésen maradt alul 2–1 arányban. Mezőkövesden ismét döntetlen következett (1–1), majd vereség a Ferencváros (0–1) és döntetlen a Puskás Akadémia (1–1) ellen, amik miatt viszont főleg nem volt ok a szégyenkezésre.

Kuttor Attila azok után, hogy feljuttatta a Vasast az élvonalba, talán egy kicsit értetlenül áll a korai menesztése előtt (Forrás: liner.hu)

Az első hét bajnokin tehát öt döntetlen és két vereség volt a Vasas mérlege, ami nem feltétlenül jelentene máshol automatikus edzőcserét, ám Nagy Miklós szakmai igazgatónál ez a teljesítmény kevésnek bizonyult, ráadásul a kezdetben roppant támogató angyalföldi közeg is mintha egy kicsit kihátrált volna a korábban oly népszerű „Kutya” mögül. Az edzőváltás üzenete azért rossz, mert két pokoli nehéz meccsen volt túl a csapat, a magyar mezőny két legtehetősebb klubja ellen, és így sem vallott szégyent, másfelől az egész eddigi idény során egyéni hibák tömkelege akadályozta a csapatot az eredményességben, hogy mást ne mondjunk, a kapuban Jova Levente és Dombó Dávid teljesítményén is mentek el pontok a most futó bajnokságban, pedig egyikük sem tartozik a gyenge hálóőrök közé. Emellett betegségek és sérülések is alaposan tizedelték a csapatot, a tapasztalt középpályás Hidi Patrik például több mérkőzésen is belső védőként szerepelt Baráth Botond eltiltása, valamint Litauszki Róbert sérülése miatt. A Vasassal egyetlen ellenfél sem mosta fel a padlót, mindenkivel szoros meccset játszott, de nem nyert, ez pedig mindenhol minden döntéshozó kezében ütős érv, ha valaki edzőváltáson gondolkodik. Az persze számon kérhető, hogy ilyen támadópotenciállal miért nem látványosabb és eredményesebb a csapat, mert igaz, ami igaz, ahol Radó András, Novothny Soma, Feczesin Róbert, Géresi Krisztián és Zimonyi Dávid áll rendelkezésre, ott egy kicsit vékonynak tűnik a hat rúgott gól, még akkor is, ha annak a felét Holender Filip szerezte, aki így a nyár egyik legjobb igazolása a teljes NB I-ben.

Azóta már tudjuk, hogy Kuttor utódja az a Kondás Elemér lett, akit legutóbbi két állomáshelyén is feljutó helyről menesztettek, így valamit az élet visszaad neki azzal, hogy újra az NB I-ben kap kispadot, de az is igaz, hogy őt is egy tipikus debrecínernek tartják, aki igazán jól csak Debrecenben tud(ott) teljesíteni. A Lokival kétszeres bajnok és kupagyőztes lett, azóta egy kisvárdai feljutást leszámítva sehol sem tudott gyökeret ereszteni és további sikereket elérni. Most megmutathatja, hogy hiba volt leírni, van potenciál a Vasas játékosállományában, a kérdés, hogy Kondás lesz-e az, akinek sikerül kihoznia belőle a legtöbbet.

Kondás Elemér (háttal) nagy lendülettel vetette magát a munkába Angyalföldön (Forrás: Vasas FC Facebook)

Mezőkövesd Zsóry FC: ahol már nagyon érett a csere

Egy nappal a Vasasnál történt edzőváltást követően a Mezőkövesd is szűkszavú közleményben tudatta, hogy már nem Supka Attila az első csapat vezetőedzője. Igaz, az utódlásról még nem született döntés, de ez a váltás talán a legkevésbé meglepő az eddigi három közül. Supka körül időről-időre felsejlett a kirúgásának lehetősége, pedig nagyon sokat tett tavaly a bennmaradásért. A legerősebb pletyka, ami a borsodi városban tartotta magát az az volt, hogy a nyáron megköszönik a munkáját és érkezik a helyére László Csaba, ez azonban végül nem következett be, a nyári felkészülést is a tapasztalt szakvezető irányításával kezdte az együttes. Ezúttal is nagy mozgás volt a keretben, hiszen csaknem egy csapatnyi játékos érkezett és távozott is Mezőkövesdről, főleg a távozók vonatkozásában érdekes, hogy többük is januárban érkezett hazánkba és máris továbbállt. Mindez az átigazolási és szakmai koncepció hibáira vagy hiányára mutat rá, mint ahogy az is, hogy Supka eltávolítása olyan fontos volt a klubnak, hogy nem hogy utód nincs, de egyenesen a kirúgott edző stábtagjai készítik fel a hétvégi mérkőzésre az együttest.

Supka Attila szomorúsága érthető: a mezőkövesdi kaland véget ért (Forrás: origo.hu)

Az Újpest elleni 1–1-es szezonnyitón már alulmaradhatott volna a Mezőkövesd, de ekkor még mindent kihagyott az ellenfél, Kisvárdán (4–2) és Kecskeméten (1–0) viszonylag simán szenvedett vereséget az együttes. Az addig két gólt is szerző korábbi házi gólkirályt, Marin Jurinát ezután tették ki a keretből, majd adták el Szaúd-Arábiába, mondván a viselkedése nem méltó csapatsportok öltözőjébe, de a javuló morál csak egy Debrecen elleni 4–2-es sikernél volt tetten érhető, ahol viszont az ellenfél úgy védekezett, ahogyan már U9-ben sem szokás. A Vasas elleni meccs odahaza nyerhető lett volna, de maradt az 1–1-es döntetlen, majd a hatodik fordulóban a Puskás Akadémia vendégeként idei legjobb teljesítménye ellenére is pont nélkül maradt a Supka-csapat (0–1). A mélyütés, ami után már nem lehetett várni a változtatással, kétségtelenül a múlt pénteki Zalaegerszeg elleni, hazai 0–5 volt, amelynél nyilván nem volt segítség az együttes szezonbeli harmadik piros lapja sem.

Supka Attila összesen 32 mérkőzésen, vagyis majdnem egy teljes szezonon keresztül irányíthatta a Mezőkövesd Zsóry FC-t. Vezetésével 9 győzelem 8 döntetlen és 15 vereség volt a csapat mérlege, átlagosan 1,09 pontot szerzett. Ez a mérleg egy mindenkori kiesés ellen küzdő csapatéhoz méltó, de a vezetőedző munkáját majd célszerűbb lesz a következő tréner eredményeinek fényében megítélni.

Az biztos, hogy a jelenlegi Kövesd mindenképp a mezőny alsó harmadához tartozik játékerőt tekintve. Kapusposzton eleve gondok vannak, mert sem Tordai Árpád, sem Ricardo Piscitelli nem tudta bizonyítani eddig, hogy számolni kellene velük hosszabb távon is. A védelemben vannak rutinos játékosok, mégsem játszanak együtt jól, hét meccs alatt sem sikerült megtalálni azt a három belső védőt, akikre épülhet a csapat játéka (ezt igazolja a 15 kapott gól is), bár a bal szélről induló Vajda Sándor játéka főleg előrefelé, kifejezetten üde színfolt. A középpályán Cseri Tamás felett mintha elszállt volna az idő, lassú, pontatlan és időnként alulmotivált a játéka, a nyáron érkezett Nagy Gergőn kívül nehéz mást méltatni ebből a csapatrészből. Marin Jurina távozásával szezononként körülbelül tíz gólt is elment a csapattól, két korábbi diósgyőri, Molnár Gábor és Sztefan Drazsics lehetne a megoldás, de egyelőre kettejüknek együtt van egy gólja úgy, hogy minden mérkőzésen pályára léptek. Talán emiatt is akarta Supka Bobál Gergely leigazolását, de az együttműködésük fájóan korán véget ért.

Egy vezér hiányzik pillanatnyilag a mezőkövesdi kispadról (Forrás: Mezőkövesd Zsóry FC Facebook)

Hírlik, hogy Kuttor Attila Vasastól való távozása olyan opciót nyitott meg a borsodi klubvezetők előtt, amivel korábban nem számoltak, és van rá esély, hogy a tar mestert újra kinevezzék, de jelölt a kispadra a pletykák szerint Schindler Szabolcs és Huszti Szabolcs is. Supka menesztésének azonban érdekes módon nem csak Mezőkövesden örülnek, hanem Kispesten is, a szurkolók ugyanis nagyon szívesen látnák a hamarosan 60 esztendős, a klubhoz ezer szállal kötődő trénert a Bozsik Arénában, különösen, mert az idényrajt ott sem alakult fényesen. A szurkolók óhaja persze egy dolog, az meg egy másik, hogy a vezetők mit szeretnének, hiszen ne felejtsük, a George F. Hemingway tulajdonlása utáni éra éppen azzal kezdődött, hogy az új kispesti futballfőnökök csakhamar megköszönték az immár mezőkövesdi viszonylatban is ex-tréner munkáját.