Cikkek
Paellát eszik, Estrellát iszik, a sörény meg masszív – íme, az Eb-sztár Marc Cucurella
A nagyvilág alighanem az Európa-bajnokságon ismerte meg, pedig a spanyol kisgyerekek már a Getaféban futballozó, bozontos Marc Cucurellát is a szívükbe zárták. Akkor még leginkább a képregényekbe illő formája miatt, az Eb-n viszont a játékbeli formája is mindenkit lenyűgözött. A Duracell-nyuszira emlékeztető spanyol balbekk útja a Barca akadémiájáról a Chelsea-ig, illetve az Európa-bajnoki győzelemig.
Aki a tanítványaival végigverte Európát – Luis de la Fuente
Nem sokan hittek benne kinevezésekor, ő azonban biztos volt a dolgában. Leginkább azért, mert közelről látta csapatának tagjait felnőni, és jól tudta, micsoda képességek lakoznak bennük. Azt persze ki is kellett hozni belőlük, és hogy sikerült, az egyértelműen a bikaviadalokért, Rómáért és Julio Iglesiasért rajongó Luis de la Fuente érdeme. Aki minden idők egyik legnagyszerűbb (spanyol) szövetségi kapitányává vált.
Niclas Füllkrug, a robusztus, gólérzékeny német erőcsatár
Már-már gyanúsan hétköznapi figura, a „szomszéd fiú”, aki mindenfajta sztárallűrtől mentes; mintha csak egy lenne közülünk. Szóval nem feltétlenül az a tipikus futballista, nem érdeklik a külsőségek, józan, mérsékelt, a nép egyszerű gyermeke, akit klubhovatartozástól függetlenül lehet szeretni – mondhatni a német futball Böde Dánielje. Olyannyira, hogy a német válogatott viszontagságos esztendei után, miközben rengeteg szimpatizánsát elvesztette, Niclas Füllkrug lett az a játékos, aki miatt sokaknak ismét szerethetővé vált a Nationalelf.
Rondán győzni – az angol válogatott új identitása egyelőre eredményes
Angliát továbbra is fájdalmas nézni, mégis elődöntős. Dicséret elsősorban a védőmunkáját és a kitartását illeti, hogy a legnehezebb pillanatokban sem adja fel, kritika a továbbra is feltűnően lassú, mindenfajta kockázatot, látványos egyéni megoldásokat, tudatosságot nélkülöző támadójátéka miatt érheti. Elmélkedés futballkultúráról, identitásról, játékfelfogásról egy többre hivatott válogatott kapcsán.
Fájdalmas kimondani, de Ronaldo ma már súlyos teher – ezen is múlt Portugália kiesése
5 meccs, 486 perc, 23 kapura lövés, 0 gól, és meglehetősen súlytalan játék. Így köszönt el Cristiano Ronaldo az utolsó Európa-bajnokságától, amelyen – mint az kiderült – nem szabadott volna már futballoznia. A meccseket végigjátszania legalábbis biztosan nem. Jegyzet az egykori világnagyság dicstelennek nevezhető Eb-búcsújáról.
Viszontagságos évek után ismét Pedri a porondmester
Megpróbáltatásokkal teli esztendők után az Európa-bajnokság kárpótolhatja a spanyol válogatott egyik legjobbját, a még mindig csak 21 éves Pedrit. Hét különböző izomsérülés után, megannyi kínzó várakozással teli hónapot követően idén valamit újra megcsillantott abból, amiért egykor fél Spanyolország meg akarta szerezni. És meglehet, csak egy erős havazáson múlt, hogy a gyerekkora óta a Barcelonáért rajongó középpályás néhány éve nem a Real Madridban, hanem a katalánoknál kötött ki.
A pokolból a paradicsom kapujába, avagy fókuszban a megváltására vágyó német válogatott jelene és közelmúltja
2006-ban a hazai rendezésű világbajnokság és Jürgen Klinsmann igencsak energikus csapata kellett ahhoz, hogy az azt megelőző torna reményvesztettségéből Németország új erőre kapjon. Ezúttal nyolc év és három balul sikerült világesemény poklából igyekszik az Eb-házigazda Nationalelf visszakapaszkodni – a projekt, úgy fest, sikeres. És akkor is annak lesz nevezhető, ha nem sikerül átverekednie magát Spanyolországon. Kivált, hogy a résztvevő csapatok formáját látva előrehozott döntőt játszik.
Amikor a zseni megmenti a pancsert, avagy Bellingham elodázta az angol búcsút
A 95. percben villant a jelenkor egyik legígéretesebb, a következő tíz év futballjának tán legmeghatározóbb játékosa, Jude Bellingham, egy időre megmentve ezzel az angolok becsületét, valamint a feladatra egyre inkább alkalmatlannak tűnő szövetségi kapitányuk állását. Az eufória alighanem csak időleges, ahhoz legalábbis, hogy ne a negyeddöntő legyen a végállomás, egy klasszissal jobb játék kellene az angoloktól. És nem úgy néz ki, hogy erre jelenleg képesek lennének.
Marc Guéhi – íme, az út, amelyen eljutott Abidjanból az angol védelem közepébe
Mint mondja, a láthatatlan ember szerepére vágyik, mert úgy véli, akkor megy egy csapatnak, ha annak a védőit szinte észre sem lehet venni. Van ebben valami, Marc Guéhi mellett mégsem lehet elmenni szó nélkül: a Harry Maguire helyét sallangmentesen átvevő 23 éves bekk az egész Eb-n roppant magabiztos, meglehet, a következő tíz évre meg is oldja az angol védelem tengelyének problémáit. No de íme, egy újabb Chelsea-nevelés, akinek a Stamford Bridge-től távol kellett bebizonyítania, hogy az elit tagja.
Nem Xavi, és nem is Iniesta – ő Fabián Ruiz, a spanyol válogatott igen fontos fogaskereke
28 éves korára játszotta be magát a spanyol válogatottba, pedig már a Real Betisben és a Napoliban is minőségi futballal rukkolt ki. A Paris Saint-Germain nyolcasa meglehetős szegénységben nőtt fel, de nem csak anyagilag, szakmai szempontból is felküzdötte magát az elitbe. Íme, Fabián Ruiz, a reflektorfényre nem különösebben vágyó, mégis klasszis középpályás.
Calafiori útja a pályafutást is veszélyeztető térdsérülésből a csúcsra
Nem feltétlenül lesz könnyű az Európa-bajnokságon igen jó benyomást keltő Riccardo Calafiorit pótolni, de a sárga lapjai miatt a Svájc elleni nyolcaddöntőről hiányzó bolognai hátvéd olasz továbbjutás esetén a negyeddöntőben már újra Luciano Spalletti rendelkezésére állhat. De hogy ki is pontosan a horvátok ellen remekül meginduló, és Mattia Zaccagni gólját előkészítő bekk, azt alább felfedjük.
Ami nem sikerült Roberto Martíneznek Belgiummal, összejön Portugáliával?
A portugálok szövetségi kapitánya egy „aranygenerációval” már dolgozhatott együtt, úgy fest, egy másik is megadatik neki. De hogy valóban bearanyozza-e Portugáliát, az a következő két hétben eldől. Addig is, érdemes tán megtudni, milyen elvek mentén dolgozik az 50 éves szakember, hogyan emlékszik vissza a saját karrierjére, és persze, hogy miképpen vélekedik Cristiano Ronaldóékról. A többrészes Rio Ferdinand-féle Five podcastben elhangzó gondolatait gyűjtöttük egybe.