Szétszórt presszing, tompa középpályások – így szállt el Horvátország
Hét poszton 12 változtatás három csoportmeccsen – Zlatko Dalic élesben kísérletezett a 2024-es Európa-bajnokságon, de nem találta meg a hatásos horvát receptet. A középpályán az emberfogás keveredett a zónázással, az ellenfelek pedig majdnem minden második lövésből betaláltak. Luka Modric úgy köszönt el, mint 2002-ben Davor Suker: lógó orral.
Horvátország két döntetlennel (2–2 Albánia ellen, 1–1 Olaszország ellen) és egy Spanyolország elleni kiadós vereséggel (0–3) búcsúzott a 2024-es Európa-bajnokságtól a csoportmérkőzések után. A 2014-es világbajnokság óta először fordult elő, hogy nagy tornán nem jutottak tovább a kieséses szakaszba. Bár a 2018-as világbajnokság ezüstérmeséről és a négy évvel későbbi torna bronzérmeséről beszélünk, ezt nem érdemes kiindulási alapként tekinteni, hiszen idén Európa-bajnokságot rendeztek, amely szakmai értelemben nehezebb torna. A kontinenstornán a horvátok 1996-ban és 2008-ban jutottak el a negyeddöntőig, ám a legjobb négy csapat közé soha nem kerültek még be.
Végignéztük, hogy támadásban és védekezésben milyen problémákkal szembesült az Eb-n Horvátország, mi okozta azt, hogy bár volt rá esélye, mégsem jutott el a kieséses szakaszba. (A cikk az első elődöntő után született, az addig keletkezett adatokat vettük figyelembe a többi csapattal való összevetéskor.)
A Vatreni becenévre hallgató csapat a tavalyi Nemzetek Ligája négyes döntőben legyőzte a hollandokat. Szép eredmény volt a döntős szereplés, és nem is okozott riadalmat a fináléban a spanyoloktól elszenvedett vereség. Ahogy a feltörekvő török válogatott elleni Eb-selejtezős kudarc sem, a Wales elleni két mérkőzésen szerzett egyetlen pont már inkább gondolkodóba ejtette Dalicot. Hiába játszottak nyomasztó mezőnyfölényben, hiába a 3-hoz közelítő xG, a 11 kaput eltaláló lövés, egy stabilan védekező, közepesen gyenge képességű csapat is képes volt megfricskázni őket, ami intő jel volt az Eb-re tekintve.
A horvátoknál csak a német, a skót és a dán csapat utazott idősebb kerettel a tornára, de biztosak lehetünk benne, hogy nem ez volt az elsődleges probléma.
Csere-bere, fogadom!
A horvát csapat esetében elsőre talán az a legfeltűnőbb, hogy Zlatko Dalic még a három csoportmeccs idején is folyamatosan a leghatékonyabb összeállítást kereste. Hét poszton 12 embert próbált ki, egyedül a középpályás sorhoz, és Dominik Livakovic kapushoz nem nyúlt. A védelemben Josko Gvardiol és Josip Sutalo, elöl Andrej Kramaric számított biztos pontnak – különböző pozíciókban.
A teljesség igénye nélkül: a spanyolok elleni sima 0–3 után Josip Stanisic helyett Josip Juranovic, Marin Pongracic helyén Gvardiol kezdett Albánia ellen, Gvardiol helyén Ivan Perisic kapott szerepet a bal szárnyon, elöl pedig Ante Budimirt Bruno Petkovic váltotta. Az olaszok ellen már Mario Pasalic is a pályán volt, csakúgy, mint a 21 éves salzburgi középpályás, Luka Sucic. Kramaricot, aki eredetileg középcsatár, ám a Hoffenheimben az egész szezonban támadó középpályást játszott, most egy egészen más helyen vetette be a szövetségi kapitány a torna elején, de erre később még visszatérünk. A védelemben pedig újra feltűnt Stanisic és Pongracic. Mintha csak felkészülési mérkőzéseket játszottak volna, annyiszor módosított a kapitány. Mindezt nem kényszerből tette, hiszen a spanyolok ellen egyedül Nikola Vlasic szenvedett izomsérülést, hanem egyszerűen próbálta megtalálni az egyensúlyt és a hatékonyságot – mindhiába.
Védelem: szétszórt letámadás, tálcán kínált kontrák
Ha egy nagy torna három csoportmérkőzésén hat gólt kapsz, akkor az ötvenes évek támadófociját kell elővenned ahhoz, hogy esélyed legyen a továbbjutásra. A horvátoknak pontosan ennyiszer zörgött a hálója az Eb-n, egyedül Skócia múlta alul őket 7 kapott góllal. A hat gól 4,37-es xG-re született, ami azt jelenti, hogy az egyik legfontosabb védekezésbeli mutatót tekintve ismét csak Skócia teljesített rosszabbul náluk. Kis híján minden második kapujukra tartó lövésből – 15 volt belőle – gól lett. Ezzel szemben a 2022-es világbajnokság három csoportmeccsén (Japán, Belgium és Kanada ellen) 7 kapura lövést engedtek a kockások, és az ellenük számolt xG alig haladta meg a 3-at.
Lássuk a védekezésük pozitívumait, rövid lesz a lista! Övék volt a legtöbb lefülelt átadás a tornán, a legjobb nyolc csapat között vannak a blokkokat és a földön megnyert párharcokat nézve, és nekik kellett a legkevesebbszer tisztázni. A csapatban a legtöbb szerelést Stanisictől láttuk (10), Sutalo pedig magasan a torna első számú játékosa az megelőző szereléseket nézve (13). A többi fontos statisztikai mutatóra viszont nem lehetnek büszkék.
Miután kezdésként simán, 3–0-ra kikaptak a spanyoloktól, Zlatko Dalic teljesen felforgatta a védelmet, egyedül Sutalo maradt a helyén. A mélyebb blokkot sokkal magasabbra tolták, Perisic beállításával pedig az volt a cél, hogy egy, a támadásokban sokkal aktívabb szárnyvédővel bővítsék a repertoárt. A 4–3–3-as alakzatot 4–2–3–1-re cserélte a szövetségi kapitány, ami nem jelenthetett problémát, az elmúlt évben ugyanis rendre váltogatta a csapat a két felállást. Ám a labdás fázisban a szövetségi kapitány elkövette ugyanazokat a taktikai hibákat Albánia ellen, mint a spanyolokkal szemben.
Utólag tisztán látszik, hogy botorság volt két olyan szélsőt játszatni az első két mérkőzésen, akik rendre a pálya középső része felé húznak támadásban. Ahogy már jeleztük, Kramaric eredetileg középcsatár, a legutóbbi vb-n is ezen a poszton játszott kiemelkedően, később hamis kilencesként, a klubjában viszont támadó középpályásként szerepelt a mögöttünk hagyott szezonban. Dalic a spanyolok és az albánok ellen betette a bal szélre, és csak Olaszország ellen játszott újra az eredeti posztján, középcsatárként. Lovro Majer nem kapott jelentős szerepet a katari vébén, és amikor pályára lépett, más pozícióban futballozott, mint az idei Európa-bajnokságon. Ő lett a jobbszélső. Mivel mindketten a pálya közepe felé mozogtak, a csapat rendre elveszítette a szélességét. Emiatt a szárnyvédőknek aktívan kellett támadniuk a szélen keletkezett üres sávokat, ami labdavesztés esetében veszélyes helyzeteket eredményezett. A támadásból védekezésbe való átmenetekben így nyitva állt az ellenfél támadói előtt a mögöttük szabadon hagyott terület.
A horvátok szinte tálcán kínálták a gyors kontrák lehetőségét az ellenfeleknek. Álvaro Morata is ilyen akcióból szerzett vezetést az első csoportmeccsen – igaz, ott középen törték át a horvát védelmi vonalat –, az olaszok pedig Federico Di Marco és Giovanni Di Lorenzo révén kerültek mögéjük rendre a széleken.
Akut problémát jelentett, hogy a katari világbajnokság talán legütősebb középpályás háromszöge (Marcelo Brozovic, Modric, Mateo Kovacic) az idei tornán alacsony hatásfokkal védekezett. A középmagas letámadásban ez sokszor amiatt következett be, hogy az említett trió között nem volt meg a megfelelő összhang. Volt, aki a letámadás megkezdésekor – a csatárokkal együtt – embert, más pedig területet fogott, így nagy rések keletkeztek a középpályán.
A hibrid letámadásnak az lett a következménye, hogy az ellenfelek, még a gyengébbnek számító albánok is sok esetben simán át tudták játszani a horvát középpályát, és nagyobb nyomás hárult a védősorra. A horvátokat kiejtő Mattia Zaccagni-gól úgy született, hogy az olaszok 9 másodperc alatt jutottak el a saját tizenhatosuktól az ellenfél büntetőterületéig, a horvát középpályát két passzal sikerült átjátszani.
Feltűnő volt, mennyire halovány a csapat egyik kulcsfigurája, a tavaly nyáron a BL-döntős Interből a szaúdi Al Nasszrba igazoló Brozovic. Védekező középpályásként a labda elosztása mellett az ellentámadások megszűrése is a feladatai közé tartozik, s ehhez ütköznie is kell(ene). A 2022-es világbajnokságon 12-25 párharcot vállalt meccsenként, míg Németországban 5-9-et. Alig találkozott az ellenfelekkel. Katarban 6 sikeres szerelése volt a csoportmeccseken, most nulla. A társai sem voltak különbek: az első két mérkőzésen egyetlen horvát játékos sem kapott sárga lapot, maga Zlatko Dalic is megjegyezte, ebből is látszik, milyen intenzitással próbáltak ütközni, labdát szerezni a futballistái.
A labda elleni játékban szintén látványos volt, milyen lassan reagálnak a belső védők, Gvardiol és Sutalo a beívelésekre, lapos beadásokra: a spanyolok és az albánok is két-két gólt lőttek felállt védelem ellen úgy, hogy a védők lemaradtak a kulcspasszról. A védelmi vonal hiába próbálkozott lesre állítással Qazim Laci vagy épp Dani Carvajal góljánál, ráadásul mindez a zónavédekezéssel vegyítve elkerülhető gólokat jelentett.
A tizenegyeseket nagy hatékonysággal védő Livakovic a 2022-es világbajnokság egyik horvát hőse volt. Az Eb-n közepesen gyengén védett, meccsenként átlagosan két gólt kapott. Rögtön hozzá kell tenni: az elődöntők előtti állást figyelembe véve csak Giorgi Mamardasvili kapuja előtt akadt több gólt ígérő helyzet, tehát megroggyant védelem mögött tette a dolgát.
Folyamatosan kiszolgáltatott helyzetbe hozták a társai, talán egyedül az albánok elleni első gólnál lett volna nagyobb esélye védeni, ám Laci is az ötös közeléből a rövid alsó sarokba fejelt. Három mérkőzésen 6,59-es xG-re (ez igen magas szám) lőttek neki 6 gólt, 9 védése volt.
Támadás: kihagyott büntetők, elpuskázott nagy helyzetek
Az Eb-n labdával csak öt futball-nagyhatalom (Portugália, Németország, Anglia, Spanyolország, Franciaország) volt dominánsabb Horvátországnál (55 százalékos labdabirtoklás), amelynek a játékosai meglehetősen pontosan passzoltak (89 százalék). Jellemzően kis játékokkal, a földön járatva hozták ki a labdát, ritkán kezdtek el ívelgetni.
Sok veszélyes helyzetet alakítottak ki, ám a 6,55-ös xG ellenében lőtt 3 gól (ebből egy öngól) tökéletesen mutatja az egyik fő problémát támadásban: a horvát csatárok ugyan képesek voltak helyzetbe kerülni, de alacsony hatékonysággal használták ki ezeket. A statisztikai mutatót nagyban rontja a spanyolok és az olaszok ellen kihagyott egy-egy büntető is...
Az Eb-n 14 csapatnak volt négynél több gólszerzési lehetősége, közülük csupán Csehország (5,11) és Horvátország (6,55) nem volt képes továbbjutni a csoportjából. A tornán egyedül a franciák puskáztak el több nagy gólhelyzetet Dalicéknál, Ausztriával karöltve a horvátoknak volt a legmagasabb lövésenként összesített xG-jük a torna összes csapata közül.
A legtöbb lövést Kovacic és Ante Budimir eresztette meg (5-5), Suciccsal kiegészülve mindhárman 3-3 alkalommal találták el a kaput, ezekből egyetlen gól sem született. Csak Modric és Kramaric talált be horvát színekben az Eb-n, az albán Klaus Gjasula öngólt szerzett ellenük.
Miközben a kapura legveszélyesebb játékosok között az első tízben két horvátot is találunk (Modric, Petkovic), addig az alacsonyabb értékű helyzetekből is betaláló legjobb 80(!) Eb-játékost tömörítő listán egyetlen horvát labdarúgó akad, méghozzá Kramaric. Magyarul egyetlen (támadó) játékosuk volt a keretben, aki az átlagosnál valamivel jobb formában mozgott a kapu előtt. A helyzetek kialakításában is egyedül Kramaricot lehet dicsérni, ám ő is csak a középmezőnyben található meg a támadók között.
A támadások felépítéséért felelős Kovacic, Modric páros a megszokottnál jóval kevesebb energiával és kreativitással játszott, de a számok esetükben is magyarázatként szolgálnak: ketten együtt 34 bajnokit játszottak a Real Madridban és a Manchester Cityben – Modric stabilan a kispadon kezdett. Így is az olasz meccs hőse lehetett volna:
Támadásban a megszokottnál sokkal több könnyű labdát szórtak el a horvátok, ami a védekezésnél taglalt problémák miatt nagy veszélyeket rejtett magában.
Horvátország Albánia ellen a 94., Olaszország ellen a 97. percben kapott gólt, illetve kihagyott két tizenegyest, azaz kevéssel több összpontosítással simán bejuthatott volna a nyolcaddöntőbe. Így viszont elsősorban Dalic felelőssége és az aranygeneráció kifutása, az öröklési lehetőségek kerülhetnek előtérbe déli szomszédainknál.
Modric visszavonul a válogatottól (felkészül Martin Baturina) és szintén rövid úton meg kell majd oldani Perisic (35) pótlását. A kulcsjátékosok közül Kramaric (33) még játszik, de már nem sokáig, és néhány éven belül meg kell oldani Brozovic (31), valamint Kovacic (30) helyettesítését is.
Hasonló a helyzet, mint a 2002-es világbajnokság után, ahol a gyenge csoportbeli teljesítmény és a kiesés után több klasszis is visszavonult a válogatottól (például Davor Suker vagy épp Robert Prosinecki). A 2024-es Eb után alighanem megint új időszámítás kezdődik a Vatreninél.
Kiemelt kép: Marca
Szerző
