Szintlépés várható a futballisták agyi képességeinek fejlesztésében

Nagy Sándor

Az MTK pre-akadémiájának játékos-megfigyelőjével, Nagy Sándorral vitaindító beszélgetést folytattunk a magyar utánpótlás-nevelés kérdéseiről, és arról a rendszerről, amit kiépítettek az MTK U6-U13-as korosztályainál.

Elmondta, hogy a tapasztalatai szerint milyen stílusbeli különbségeket tapasztalt a Vasasnál és az Újpestnél a pre-akadémián, és hogy holland mintára hogyan indították el az MTK-nál a buszos rendszert. Az agglomerációból buszokkal gyűjtik össze edzésre a gyerekeket, és haza is viszik őket tréning után. Kifejtette azt is, hogy milyen stratégia vezetett oda, hogy ma az MTK 10-12 éves korosztályai minden meccsen legyőzik a PSV hasonló korúakból álló csapatait.

Miért van több mint tízszeres különbség a futballra kiválasztható gyerekek számában Hollandia és Magyarország között? Miért mindössze 300 gyerekből lehet válogatni korosztályonként itthon? Miért tűnik el 7-11 éves kor között a futballozó gyerekek négyötöde Magyarországon? Miért kezdik el 5-6 évvel később a focistapalánták kiemelését a magyar klubok a holland csapatokhoz képest, és ez miért súlyos versenyhátrány?

Az interjú másik részében beszélgettünk vele arról, hogyan lesz kevesebb horvát kisfiúból kétszer annyi igazolt játékos, mint Magyarországon.

A magyar szakember a PSV-nél sokat társalgott a játékosok fejlesztéséről Mark van Bommellel, az akkori U15-ös csapat másodedzőjével, és testközelből figyelhette meg a tavasszal Európa-ligát nyerő Gianluca Scamacca scouting folyamatát. Elmondta, miért 9-12 év közötti korban lehet leginkább megállapítani a gyerekekről, milyen futballisták lesznek.

Állítja, a játékos-megfigyelők számára tiszta sor, hogy globálisan az akadémisták zöméből nem lesz profi futballista, ezért nem érdemes csodálkozni, amikor a Barcelona vagy a Benfica akadémiáján nevelkedő magyar fiatal a másodosztályba jön haza futballozni.

„(...) ez a realitás. Csoboth Kevinnek, Tajti Mátyásnak, Schön Szabolcsnak van olyan volt benficás, barcás vagy ajaxos csapattársa, aki a saját országának a negyed- vagy harmadosztályában játszik. Más csapattárs a futballt is abbahagyta. Az, hogy valaki egy top akadémia U19-es csapatában futballozik, még semmit nem számít, az sem biztos, hogy tovább tud lépni a felnőttek közé.”

Elek Ákos

A magyar–portugál meccs jelenti számára a 2016-os Európa-bajnokságot, amelyre a sérülése miatt kevés esélye volt eljutni. Mégis ott volt, pedig még a végső fizikai teszten sem mutatott olyan teljesítményt, amely alapján a keretben lett volna a helye.

Elek Ákos interjút adott a Büntetőnek, amelyben kifejtette, ma már jogos igény a válogatottal szemben az Eb-csoportból való továbbjutás a közvélemény részéről. Visszatekintve elmondta, édesapja nevelte bele, hogy sohasem szabad feladni, ezt hozta magával a pályára is. Így futballozott, a karrierjéből pedig szerinte nem hiányzott semmi, elégedetten vonult vissza 33 évesen. Érdekes mondat tőle: a diósgyőri éveit egyenértékűnek gondolja az Eb-szerepléssel.

Elek Ákos ma A-licences edző, sportigazgatói diplomája is van, jelenleg a putnoki Sajóvölgye Focisuli sportigazgatója.

Valerio Bodon-Vincent

2023-ban átigazolta a Los Angeles Lakers a magyar válogatott Valerio-Bodon Vincentet, majd a liga előszobájának is tekinthető G-ligába került, a South Bay Lakers együtteséhez. Érdekes volt számára testközelből megtapasztalni, hogy a televízióban látott NBA-sztárok ugyanolyan hétköznapi emberek, mint ő, van családjuk, és egyszerűen élik a mindennapjaikat.

Beszélgettünk vele arról, miért nem probléma, hogy felszedett néhány kilót, és hogy hogyan állította meg az egyik edzésen LeBron Jamest.

„Sok előnyt adott a kosárlabdázáshoz, hogy korábban atletizáltam: távolugrás, kislabda-hajítás stb. A lábaimnak is sokat segített”

– mondta a Büntetőnek.

A kosaras sok egyéb mellett mesélt róla, hogyan fejlesztik a G-ligában a lábmunkáját és a dobómozdulatát, és milyen stílusban kosárlabdázik.

Szalai Gábor

Bár kívülről úgy tűnhetett, a Kecskemétről a Lausanne-hoz igazoló, a válogatott keretbe is többször meghívott Szalai Gábor egy rózsaszín felhőn ücsörgött az elmúlt szezonban, ő ezt cáfolja a Büntetőnek. A védő nem került be az Eb-keretbe, de emiatt nem bánkódik, állítja, lesz még lehetősége nagy tornán játszani.

17 évesen Angliában tanult és játszott, három éve még az NB III-ban futballozott, és nem gondolta volna, hogy a válogatottságig jut. A bennmaradást kiharcoló Lausenne-ban a kecskemétinél ridegebb öltözői légkört tapasztal, de maradni és fejlődni szeretne.

Bocsák Bence

A Wales-ben élő magyar sportújságíró, Bocsák Bence az esélytelen csapatok felemelkedéséről (Rise of the Underdogs – Football’s New World Order) írt könyvet. Megkaptunk egy fejezetet a kötetből, és arról kérdeztük a szerzőt, milyen közös jegyeket fedezett fel a marokkói, a zambiai, a japán vagy a magyar csapat stílusában, játékában? Mint mondja, sok esetben egy-egy kiemelkedő képességű edző volt a kulcs, aki megszervezte az ország nemzeti vagy klubakadémiáját, máshol, például Japánban sokat számított, hogy a zsúfolt Tokióban a toronyházak tetején építettek sok-sok grundpályát.

A magyar sajtóban elsőként faggattuk Bocsák Bencét az újonnan megjelenő könyvéről.

Vanczák Vilmos

Egyénileg jobbak a svájciak, csapatként viszont erősebb Magyarország – mondta nekünk még a magyar–svájci találkozó előtt vele készített interjúban Vanczák Vilmos, aki kilenc évet húzott le a svájci FC Sionban.

Murat Yakint, az ellenfél szövetségi kapitányát így jellemezte a találkozó előtt:

„Szeret támadni, és vannak váratlan húzásai, de elsősorban a játékosokat variálja, taktikailag pedig aközött, hogy három- vagy négyvédős rendszerben rakja-e fel csapatát. A húzásai, ahogy az már csak lenni szokott, olykor bejönnek, máskor nem, de ezen a tornán feltétlenül eredményt kell elérnie. Inogott alatta a kispad, úgy tűnt, leváltják, mégis megerősítették a posztján. De ha nem sikerül Svájcnak ez a torna, elküldik.”

Sajnos ezúttal Yakin húzásai bejöttek...

Kun István

Kun István dolgozott az Újpest utánpótlásában, az ő aktív részvételével jött létre az a rendszer, hogy a klub edzői bejárnak a környékbeli óvodákba játékos-megfigyelésre, és lefektették a toborzás alapjait.

Beszélgettünk vele egy régi munkájáról is, amelyben leszakadó térségekből érkező kis focisták felmérésével foglalkozott, illetve a doktori disszertációjáról, amelynek a témája a tízéves gyerekek kognitív képességeinek mérése volt. Biztos abban, hogy hihetetlen potenciál van még az agyi fejlesztés terén a profi sportban, így a labdarúgásban.

„Azt vallom, hogy ha ügyesen ki tudnánk használni az ebben rejlő potenciált, ha részt veszünk ebben az izgalmas kutatásban, akkor minimum beérhetnénk a nálunk fejlettebb focikultúrákat. De akár még nagyobbat is ugorhatnánk a fejlődésben. Mindenki azon dolgozik az elitben, hogyan lehetséges napi szinten, edzésgyakorlatokba ültetni a kognitív fejlesztést, a gyorsabb gondolkodást szolgáló elemeket.”

Utalt rá, hogy a kognitív fejlesztés új szintje következik a közeljövőben, nekünk már erre érdemes készülnünk.