Szívszorító: egy kóbor kutya 690 kilométert versenyzett a dzsungelben, hogy befogadják

Az Adventure Racing egy rendkívül összetett kihívás, amelyben két vagy négy fős csapatok versenyeznek egy sok akadállyal teletűzdelt pályán, extrém terepviszonyok között – kizárólag térkép és iránytű segítségével.

Az embert próbáló kaland résztvevői legtöbbször túrázásban, hegyi kerékpározásban és kajakozásban mérik össze erejüket, de van lehetőség – többek között – mászásra, ereszkedésre, barlangászatra, vadvízi evezésre, vitorlázásra és lovaglásra is. A versenyek 3 órától 10 napig terjedő időtartamúak, teljesítésükhöz elengedhetetlen a megfelelő állóképesség és a szervezett csapatmunka. A kőkemény mentális és fizikai kihívást nemcsak az élsportolók számára találták ki, hétköznapi emberek is részt vehetnek rajta, ha megfelelő az edzettségi állapotuk.

Egy közös vacsorával kezdődött

Egy svéd csapat 2014-ben Ecuadorban azzal a céllal állt rajthoz, hogy világbajnoki címet szerezzen az emberfelettinek ígérkező megméretésen. Mikael Lindnord és társai egy szakasz teljesítése után leültek vacsorázni. Hirtelen egy nagyon éhes, rossz bőrben levő kóbor kutya jelent meg mellettük. Megesett a szívük az állaton, ezért megetették egy kis húsgombóccal. Miután befejezték az étkezést, folytatták a versenyt – 690 kilométer várt még rájuk –, a kutya viszont nem hagyta ott őket, hanem velük tartott. Nem akarták, hogy bármi baja essék, ezért megpróbálták elkergetni, de az állat hajthatatlannak bizonyult. A legnehezebb terepeken is Lindlordék mellett maradt: miközben a versenyzők lekajakoztak a folyón, mellettük úszott; a dombokra pedig a legnagyobb sárban is felkapaszkodott. Egy idő után a hihetetlen kitartásról tanúbizonyságot tevő ebet – aki közben az Arthur nevet kapta – már a csapatuk ötödik tagjának tekintették.

Arról, hogy milyen volt vele a versenyzés, a következőt mesélte később Lindlord:

„Elég nehéz volt egy nagy kutyával az ölemben evezni. Néha kiugrott, hogy halat vadásszon. Amikor túlságosan fázni kezdett, kölcsönadtam neki a kabátomat.”

A megméretés végén azonnal állatorvoshoz vitték a végletekig kimerült és a hátán megsérült jószágot. Lindnord pedig elhatározta, hogy nem hagyja Ecuadorban, hanem hazaviszi magával Svédországba.

Lindlord és Arthur mozgalmat teremtett

Kettejük inspiráló barátsága nem ért véget ezen a ponton, hanem további gyümölcsöket termett. Lindlord úgy döntött ugyanis, hogy a közösen átélt élmények, illetve a rengeteg, segítséget felajánló telefonhívás és e-mail hatására létrehozza a hős ebről elnevezett Arthur Foundation alapítványát, amely a kóbor és bántalmazott kutyák megsegítését tűzte ki zászlajára.

Sőt, az Arthur, a király című könyvében meg is írta a felejthetetlen kalandtúra történetét. A svéd sportoló egy interjúban így összegezte, mit adtak számára a sorsfordító napok:

„Azért jöttem Ecuadorba, hogy megnyerjem a világbajnokságot. E helyett új barátra leltem”.

Kiemelt fotó: ESPN