Szívszorító hőstett: Terry Fox rákbetegséggel küzdve, lábprotézissel futott 143 napig a sorstársaiért

A lélegzetelállító történet főhősének az élete gyökeresen megváltozott, amikor 18 évesen autóbalesetet szenvedett. Megsérült a térde, ami először nem tűnt olyan súlyosnak, viszont a fájdalmai hónapok múlva sem szűntek meg, ezért visszament a kórházba, hogy alávesse magát az ilyenkor szükséges vizsgálatoknak. Lesújtó hírt közöltek vele az orvosok: az el nem múló fájdalmai hátterében egy gyilkos kór, a csontrák egyik leggyakoribb, legagresszívebb fajtája, az oszteoszarkóma áll. A fiú jobb lábát amputálni kellett, és kemoterápiát is kapott. A sok megpróbáltatás ellenére azonban jól reagált az új élethelyzetre, az amputáció után három héttel már lábprotézist használt. Szeretett sportját is folytathatta, kerekesszékes kosárlabdázó lett, nem is akármilyen: csapatával háromszor is megnyerte a nemzeti bajnokságot.

Sikeresnek volt mondható tehát életének új szakasza, sőt, egy grandiózus tervet is dédelgetett, eleinte titokban – az új álmához az inspirációt az a Dick Traum adta, aki hozzá hasonlóan alsóvégtag-amputált volt, és korlátaival szembeszállva teljesítette a New York-i maratont.

18 hónapos felkészülés

Traum teljesítménye is csodálatra méltó, viszont Terry az ő tetténél is hihetetlenebb dologra vállalkozott: úgy tervezte, hogy kelet-nyugati irányban keresztülfut Kanadán, Új-Fundlandtól Brit Columbiáig szeli át a hatalmas országot. Összesen 8000 kilométer teljesítése volt a célja, naponta egy maratoni táv lefutásával. Mindezt úgy, hogy nem elsősorban magáért állt bele a kihívásba, hanem a sorstársain szeretett volna segíteni: a legfontosabb célja a rákkutatás támogatására való adománygyűjtés volt.

„Vannak velem egykorú és nálam is fiatalabb rákos betegek, erről nem lehet csak úgy megfeledkezni, én sem tudtam, meg kellett próbálnom tenni valamit az ügyükért” – így beszélt arról, hogy mi motiválta a nem mindennapi kihívásra.

Torontóban már tízezer ember várta

Másfél éves felkészülés előzte meg a jótékonysági akciót, amely során Terry összesen több mint 5000 kilométert teljesített az edzései során. 1980. április 12-én indult végül útnak. Mielőtt nekiállt volna az első napi távnak, protézisét az óceánba merítette, és elhatározta, hogy a célban, a nyugati parton is megteszi majd ugyanezt a szimbolikus mozdulatot. Aztán megtöltött két palackot az óceán vizével, hogy majd a túloldalon, a célban, a Brit Columbiában található Victoria városában beleöntse a Csendes-óceánba. A legjobb barátja felajánlotta, hogy autójával mindvégig vele tart. A Remény Maratonja (Marathon of Hope) elnevezést kapott kezdeményezés először, mint egy csodabogár magányos akciója volt a köztudatban, de ahogy teltek a napok, egyre nagyobb érdeklődés kísérte. A rajt után három hónappal, amikor Torontóba ért, már tízezer ember várta.

Az állapotának folyamatos romlása miatt azonban nem tudta maradéktalanul megvalósítani az álmát. 143 nap és 5373 megtett kilométer után az Ontarióban lévő Thunder-öbölnél be kellett fejeznie a futást, mivel addigra már a tüdejére is átterjedt a rákbetegsége, amire az erős mellkasi fájdalma és a köhögőrohamai voltak a jelek. Rendkívül szomorúvá tette, hogy nem sikerült eljutnia a nyugati partra, könnyek között kérte a segítőjét, hogy vigye kórházba.

Nemzeti hős lett belőle

Ami az adománygyűjtési célt illeti, abban viszont az eredeti tervének sokszorosát sikerült valóra váltania. A kezdeti célösszeg egymillió dollár volt, amit látva az akció sikerét, megtízszerezett. Az adományozási kedv viszont még az új összeg elérése után is nőtt, így végül összesen 23,4 millió dollárt sikerült „összefutnia” rákkutatással foglalkozó szervezetek javára.

Terry Foxból nemzeti hős lett. Sokezer kilométert sikerült legyőznie, de a rákot nem tudta: egy hónappal a 23. születésnapja előtt elhunyt. Egész Kanada gyászolta, az ország minden részében félárbócra eresztették a lobogókat. A mozgalom, amit teremtett, viszont halála után négy évtizeddel is megmaradt, sőt, hatása egyre gyarapszik. A nevével fémjelzett alapítvány továbbra gyűjti az adományokat a rákkutatásra, és a minden év szeptemberében megrendezett Terry Fox Run is ápolja az emlékét. Egy 1999-es országos felmérés válaszadói őt tekintik Kanada legnagyobb hősének – talán mindenki egyetért abban, hogy megérdemli ezt a titulust.