Szoboszlaival és Kerkezzel indulhat a Premier League

„Apa, kezdődik!” – kiált fel alighanem sok gyerek, midőn Szoboszlai Dominik kisétál a Stamford Bridge gyepére, mert naná, hogy leginkább az foglalkoztatja most az embereket, mire megy a Liverpool mezében a 70 millió euróért szerződtetett magyar, holott kisebb csinnadratta közepette egy másik magyar válogatott futballista, Kerkez Milos is megkezdi angliai karrierjét.

Mondhatni a semmiből lett két magyarja a Premier League-nek, és ha őszinte vagyok – ismerve a magyar akadémiai képzést, hogy mennyire nem vagyunk képesek minőségi futballistákat nevelni –, nem hittem volna, hogy a közeljövőben akár csak egy honfitárs is pályára lép a világ legerősebb ligájában, hát még kettő. Azt most hagyjuk, hogy ők ketten sem az akadémiák termékei, örüljünk, hogy még inkább a miénknek érezhetjük a PL-t. Az angol futball és kultúra szerelmesei eddig is imádták, most biztosan még erősebb reflektorfény vetül rá.

Amelynek rajtján nyilvánvalóan az egyik legnagyobb kérdés, mire megy a két magyar?

Kerkez legfontosabb feladata biztos kezdővé válni az AFC Bournemouth csapatában – a felkészülési találkozók arról árulkodnak, az lesz –, nem feladni az „őrült balbekk” identitást (ő jellemezte magát így), ami olyan jól áll neki, és amit elvár tőle Andoni Iraola, a Rayo Vallecanótól szerződtetett baszk mester. A Vallecanóval mondhatni csodát tevő tréner – az elmúlt szezonban az FC Barcelonát és a Real Madridot is legyőzte többségükben azokkal a játékosokkal, akikkel 2021-ben kivívta a feljutást – elképesztő intenzitást vár el tanítványaitól, agresszív letámadást, amit egykor Marcelo Bielsa is megkövetelt tőle bilbaói edzőjeként, és aki rendkívüli mód hatott edzői felfogására. Hogy mást ne mondjunk, az öt topligát figyelembe véve (!) is Iraola Rayója szerezte meg a legtöbb labdát a támadóharmadban. És ha hozzátesszük, hogy az Iraola-féle futballban a rendre előretörő balbekk, Fran García bizonyult az egyik legfontosabb szereplőnek, Kerkeznek is lesz esélye kitűnni a mezőnyből – már csak élnie kell vele.

Action Plus Sports Images / Alamy Stock Photo

Ugyanez a feladat hárul Szoboszlaira, ő már csak a súlyos árcédulája miatt is biztosan megkapja az elején az esélyt, eddigi karrierje pedig arról árulkodik, nem kell félteni. Ha csak annyiban nem, hogy most tényleg a világ legszűkebb elitjébe került, egy olyan Liverpoolba ráadásul, amelyiknek muszáj javulnia, nyernie hétről-hétre, és minimum BL-t érő helyen végeznie. Ez azért minden egyes játékosnak teher, csapatszinten ugyancsak az, és valamelyest elvonatkoztatva Dominiktől, nem biztos, hogy meg tud neki felelni a vörös sereg.

Mégiscsak vezérek távoztak az Anfieldről (Jordan Henderson, James Milner), és ha az a csapatrész alakult is át totálisan, amelyiknek nemhogy ráncfelvarrásra, teljes plasztikára volt szüksége (igen, a középpálya), akadnak kétségek: a klasszis hatost még mindig nem látni; nem tudni, hogyan működik majd együtt Alexis Mac Allister és Szoboszlai; hogyan sül el hosszútávon, hogy Trent Alexander-Arnold belép labdabirtoklásnál a középpályára; tovább bizonytalankodik-e a Ibrahima Konaté–Virgil van Dijk kettős (a korábbi makulátlan produkcióikhoz képest persze); javít-e gyenge idegenbeli formáján a Klopp-csapat. Mert az Anfielden nem lesz gond, ott a távozó vezérek hiányát sem érzi meg senki, a félelmetes hazai atmoszférában ezután sem terem majd sok babér a vendégeknek – a frenetikus hangulatot fokozhatná persze néhány Szoboszlai-gól. A legnagyobb erényét, hogy kiváló rúgótechnikájának hála annyira gólveszélyes, muszáj lesz Dominiknak kamatoztatnia, úgy biztosan sokáig élvezheti a kezdőjátékos kiváltságát. De nagyon is tisztában kell lennie azzal, ha csak egy kicsit gyengébben teljesít, a konkurencia (Harvey Elliott, Curtis Jones, Thiago Alcántara sérüléséből visszatérve) helyet követel magának. Persze ő ezt mindenkinél tökéletesebben tudja.

Fotó: Action Plus Sports Images / Alamy Stock Photo

No de, hogy a másik 18 csapatról is essék szó.

Ismét hatalmas harcnak ígérkezik az aranycsata – hogy háromszereplőssé terebélyesedik-e, nagy kérdés. A Manchester Uniteden múlik, mert az, hogy a Manchester City és az Arsenal ott lesz, tuti.

A City védelme, amelyik szinte csupa echte belső védővel felállva (kivétel Kyle Walker) nagyon nehezen átjátszható, Josko Gvardiollal még tovább acélosodott – hova már?! –, így könnyen elképzelhető, bőven 30 kapott gól alatt fejezi be a szezont (a legutóbbiban a Newcastle Uniteddel egyetemben a legkevesebbet kapta, 33-at). Hogy Erling Haaland nem lesz 30 alatt, az szinte biztos, kérdés azonban, szerződtet-e újabb kiszolgálót Ilkay Gündogan és Rijad Mahrez elvesztésével. Belülre jött Mateo Kovacic, aki a megindulásaival és labdaszerzéseivel nyújthat extrát, állítólag Lucas Paquetá szintén képben van, a szélre meg ugyancsak jöhet még valaki. Michael Olise mondjuk a Crystal Palace-ból?

Tavaly még egymás ellen, idén már egymásért is küzd majd Josko Gvardiol és Erling Haaland (Fotó: Aflo Co. Ltd. / Alamy Stock Photo)

Az Arsenal továbbra is buzgó költekezésben van, David Raya lehet az újabb fogás, de a legtöbbet a 105 millió fontos Declan Rice begyűjtése érhet. Az angol középpályás Gabriel Jesus hiányában Thomas Partey mellett játszhat, ha viszont visszatér a brazil, Kai Havertz léphet vissza a középpályára, úgy pedig kiszorulhat onnan a ghánai. Ebből is látszik mindenesetre, Mikel Arteta kedvére sakkozhat, és ő szeret is variálni a támadásban 3–2–5-ös alapfelálláson. Bukayo Saka, Martin Ödegaard, Gabriel Martinelli, Gabriel Jesus – ha a szenzációs négyes összeáll, és hozza a legutóbbi szezonbeli formát, megint csak veszélyes lehet a Cityre az Arsenal.

Fotó: Sportimage Ltd / Alamy Stock Photo

A Manchester Unitedről sem lehet azonban a szomszédoknak megfeledkezniük, a letámadásban, az átmenetekben, a kapu előtti kreatív játékban egyaránt pompás Mason Mounttal még izmosabb lett a középpálya, a védelem Raphael Varane-nal, Lisandro Martínezzel és Luke Shaw-val amúgy is összeállt már – mínusz a liverpooli 0–7… –, elölre pedig jött a rendkívüli gyorsaságát alighanem a 100 méteres síkfutó édesanyjától, gólérzékenységét inkább az édesapjától öröklő Rasmus Höjlund. Ő azért most még biztosan „nem csinál egy Haalandot”, de türelemmel, okos beépítésével a kezdőbe a United klasszis centerévé válhat. Már most klasszis Bruno Fernandes és Marcus Rashford, s hát így, újból csak végigszaladva a névsoron, valamint ismerve Erik ten Hag kérlelhetetlenségét, ez a United minimális célnak tekintheti a dobogót.

Fotó: PA Images / Alamy Stock Photo

A Liverpool mellett a legjobb négy további öt jelöltje a Chelsea, Tottenham Hotspur, Newcastle United, Brighton & Hove Albion, Aston Villa fogat, és ember legyen a talpán, aki jósolni mer a sorrendre.

Amennyiben a Chelsea begyűjti Moisés Caicedót, az esélyei megsokszorozódnak. Az ecuadori, valamint a meglehet, hosszabb időre kidőlő Christopher Nkunku nélkül szép az az ötödik hely is. Úgy is, hogy Mauricio Pochettino személyében elitedző, a fiatalokkal rendkívül jól bánó, rájuk hatni képes tréner foglalta el a Stamford Bridge kispadját. De a bő keretet muszáj lefaragnia, ebben jelenthet segítséget az RC Strasbourg, mint a Chelsea-tulajok birtokába kerülő fiókcsapat.

Fotó: PA Images / Alamy Stock Photo

A klasszikus top hat utolsó tagja a Tottenham Hotspur, amely esetében továbbra is Harry Kane a megfejthetetlen találós kérdés. Ha megy végül a Bayern Münchenbe, a Spurs Londonba csábíthatja az RC Genk 21 esztendős nigériai csatárát, Gift Orbant, és reménykedhet Richarlison megtáltosodásában, ha marad, az újabb 20 gól garantált. Az is, hogy a Tottenham domináns, labdát birtokló, támadásban 2–3–2–3-as játékrendszerben futballozva igyekszik majd az ellenfél térfelére szorítani a játékot. Ha negyedik lesz – az a maximum –, Ange Postecoglou megint csak rácáfol a kétkedőkre (mit tudhat egy ausztrál a futballról, vágták világéletében a fejéhez), de akkor aztán igazán.

Harry Kane egyik utolsó gólja a Spurs mezében? (Fotó: John Barry / Alamy Stock Photo)

A Brighton & Hove Albion továbbra is sokakat oktat majd Roberto de Zerbi előadásában, a Newcastle United megpróbál mindenkit lerohanni (Harvey Barnes kulcsszereplő lehet ebben, de a volt milánói Sandro Tonali begyűjtése Bruno Guimaraes és Joelinton mellé sem volt rossz ötlet), az Aston Villa pedig egyszerre nagyon taktikusan, mégis energikusan játszva igyekszik még tovább javítani pozícióján; az igazán príma új játékosok, Pau Torres, Moussa Diaby, Youri Tielemans, a korábbi maggal, Douglas Luizzal, Boubacar Kamarával, Emiliano Buendíával, John McGinn-nel, Leon Baileyvel, Ollie Watkinsszal igazán ütős társaságot alkotnak. Olyannyira, hogy ha ezen hármas (Brighton, Newcastle, Villa) bármelyike elkapja majd sztárcsapatok bármelyikét, kéretik nem csodálkozni.

Sandro Tonali, a Newcastle egyik nyári igazolása (Fotó: MI News & Sport / Alamy Stock Photo)

A Brentford barangol majd valahol a senki földjén – BL-re azért esélytelen, a kieséstől pedig a fogadási ügyei miatt januárig eltiltott Ivan Toney nélkül is fényév távolságban végezhet.

Ha marad Alekszandar Mitrovics és Marco Silva, a Fulham szintén valahol az alsóház élén zárhat, cseppet sem tartva a blamától, és ha mihamarabb nyélbe üti üzleteit a West Ham United – első körben érkezik Harry Maguire és James Ward-Prowse –, szintén nincs mitől tartania.

No de onnantól szinte mindenki veszélyeztetett, még a remek hajrát futott Crystal Palace is, amelyik elvesztette a Galatasarayba szerződött Wilfried Zahát, elveszítheti a nagyok által körbeudvarolt Olise-t, igaz, Jefferson Lerma leigazolásával stabilizálta a középpályát, hovatovább pedig Zaha-féle látványosságot csempészett a támadósorba a 19 éves brazil, Matheus Franca szerződtetésével.

Az Everton fohászkodhat azért, hogy Dominic Calvert-Lewin két év után újra végigjátsszon egy szezont, úgy, valamint az Amadou Onana, Idrissa Gueye, Abdoulaye Doucouré középpályássorral talán nem az utolsó fordulóban kell, hogy kiharcolja a bentmaradást. A pénzhiány, a stadionépítés, a Financial Fair Play megszorításai miatt erősíteni nagyon nem tud.

A két újonc, a Sheffield United és a Luton Town olyannyira az esélytelenek nyugalmával vághat neki a szezonnak, hogy még a saját szurkolói sem bíznak a bentmaradásban – a Sheffield esélyeit tovább rontja, hogy a rivális Burnley-be ment legjobbja, Sander Berge, a Luton sanszait (papíron) növeli, hogy az egykori szupertehetség, Ross Barkley „kalapos” lett.

Habár, az előbbi kettőhöz hasonlóan veselkedett neki az előző szezonnak a Bournemouth és a Nottingham Forest is, aztán tessék, mi sült ki belőle. Előbbi idén újra csak megkapaszkodhat, az utóbbi eredményességére viszont nem vennék mérget. A Wolverhampton Wanderersnél és a Burnley-nél egyaránt abban bíznak, nem kényszerülnek bele a búcsúzó szerepébe, erre nézvést van is bőven remény.

Wolverhamptonban egyreszt elköszöntek az erősítések hiányában akadékoskodó Julen Lopeteguitől (pedig mennyire megszerette őt a Molineux hálás közönsége), így pedig egy tettre kész, ambícióval teli tréner kezdheti meg a szezont – bizonyos Gary O’Neill, aki mintha nemrégiben benntartott volna egy kiesésre ítélt együttest… –, másrészt az az állomány a távozók (Rúben Neves, Joao Moutinho, Raúl Jiménez, Diego Costa) ellenére is felvonultat néhány minőségi spílert (Pablo Sarabia, Pedro Neto, Daniel Podence, Matheus Nunes, Mario Lemina, Sasa Kalajdzic, Nélson Semedo). A Burnley kevésbé neves, annál tehetségesebb és állhatatosabb játékosokból áll, amelyben kiváló egységet teremtett a Josep Guardiola által nevelt, képzett Vincent Kompany. Nagyon simán behúzta a másodosztályt a támadó szellemű, energikus futballal – furcsa leírni, de a Burnley az egyik üde színfoltja lehet az élvonalnak. Az összességében minden eddiginél kiegyensúlyozottabbnak ígérkező Premier League-nek.

Jó szórakozást!