Szolid élcsapatok, egy nagy meglepetés, kiemelkedő FTC

Paksi FC – A múlt árnyéka teszi komorabbá a jelent

A paksiak Waltner Róbert vezetésével egy egészen jól sikerült őszön vannak túl, pláne ha azt is számításba vesszük, hogy nyáron az edzőváltás mellett távozott a gólkirály, Ádám Martin, illetve, hogy az eddigi fordulók során többen is kiestek hosszabb-rövidebb időre sérülések miatt. Mégis, ha a médiában szóba került a Paks, akkor az inkább negatív hangvételű volt, amit a szurkolói közbeszéd is átvett. De tényleg jogosak a kritikák? Nos, próbáljuk meg objektíven vizsgálni a helyzetet.

A zöld-fehérek 15 forduló alatt 21 pontot gyűjtöttek, a második Kecskemétnek öttel van csak több, miközben egy találkozóval többet játszott. A paksiak tavaly ugyanennyi fordulót követően 18 ponttal álltak a nyolcadik helyen, 12 ponttal elmaradva az akkori második Kisvárdától. Láthatjuk, hogy semmivel sem szerepelnek rosszabbul, mint az előző kiírásban, sőt talán hajszállal még jobban is állnak. Az egyetlen, ami változott az a játékfelfogás.

Az akkori dicséretek egyfajta romantikus ködbe burkolták azt az időszakot, s most sokan – a közvetítések és az összefoglalók során a megszólaltatott szakértőket is beleértve – nem tudnak elvonatkoztatni attól a játéktól. Waltner csapata igenis jó őszt produkált, s ha tavasszal a sérülések is elkerülik, akkor stabil felsőházi együttessé válhat.

Zalaegerszegi TE – Példamutató működés

A ZTE vezetői egy olyan klubmodellt alakítottak ki az elmúlt években, ahol fontos szerepet kapott a fiatalok fokozatos felépítése, ami nemcsak a klubnak, hanem a magyar labdarúgásnak is előnyére válik. Korábban Bolla Bendegúz és Nikola Szerafimov húzott hasznot ebből a filozófiából, míg ebben a bajnokságban a Marco Rossi által is figyelemmel követett Mocsi Attila és a különösen jól teljesítő Gergényi Bence emelkedik ki a csapatból.

A nyáron Ricardo Monizt sikerült megszerezni a kispadra, aki eddigi pályafutása során is már ismert volt arról, hogy bátran nyúl az utánpótlásból kikerülőkhöz, és be tudja építeni őket a csapatba. Az egyetlen kérdés mindössze az maradt, hogy mindez hogyan mutatkozik az eredményekben. 16 bajnokit követően megállapíthatjuk, hogy teljes siker eddig a projekt.

A Zalaegerszeg eredményesen szerepel, miközben rengeteg fiatal kap bizonyítási lehetőséget. Arról már volt szó, hogy Gergényi húzóemberré vált, vagy Mocsi teljesítményével már a válogatott keretbe is bekerült, de Németh Dániel, Szalay Szabolcs vagy Mim Gergely is egyre több játékidőt kap, amit gyakran meg is hálálnak.

Puskás Akadémia FC – Ezúttal sem sikerült eggyel tovább lépni

Felcsúton a cél egyértelműen a bajnoki elsőségért folytatott harc, de minimum az elvesztett második helyezés visszaszerzése. Ennek érdekében a legfőbb megoldandó probléma a gólszerzés kérdése volt. Az elmúlt bajnokságban ugyanis a PAFC csak az utolsó három helyen végző csapatnál tudott több gólt elérni, és nem volt olyan támadója, aki a góllövőlista élmezőnyébe zárt volna. Ennek érdekében leigazolták Lamin Colley-t és megtartották a tavasszal jól mozgó Sahab Zahedit.

Az ősz azonban nem a sikereiktől volt hangos. Colley a magyar mezőnyben nem volt képes gólerősen játszani, de Zahedi öt találata sem egy kiemelkedő termés. A Puskás Akadémia így hiába volt tíz fordulón keresztül veretlen a bajnokságban, az elmaradó gólok miatt ez sokszor csak döntetlenekben jelentkezett. A felcsútiak, így nemhogy a bajnoki címért nincsenek versenyben, de még a második hely is erősen veszélyben van számukra. Talán túlságosan is biztonságra törekednek a játékukban, amivel a dobogóig el lehet jutni, de az előrelépéshez ennél valószínűleg már többre lenne szükség. Hornyák Zsoltéknak el kell gondolkodniuk a télen, hogy a csapat játékának offenzívabbá tételével orvosolhatják-e a problémát a cél elérése érdekében, az átigazolásokkal ugyanis eddig rendre felsültek a klubnál.

Kisvárda Master Good – Ideje lenne felülvizsgálni a játékospolitikát?

A Kisvárda az elmúlt években folyamatosan előbbre lépett a tabellán, a legutóbbi szezonban pedig már ezüstérmet ünnepelhetett. A mostani kiírásban az előrelépéshez a Ferencvárossal szemben kellett volna győzedelmeskedni, ami a jelenlegi hazai viszonyok között ez irreális elvárás.

Egyedül egy tökéletesig fejlesztett csapatjáték lehetett volna a megoldás, ehhez azonban meg kellett volna tartani a nagyszerűen szereplő védelmük közepét – a kapuban Dombó Dávidot, a védelemben pedig Herdi Prengát és Lazar Csirkovicsot –, valamint a támadások felépítésében jeleskedő Claudiu Bumbát. Mivel ennek a pénzügyi fedezete nem volt meg a klubnál, így ingyen távoztak a nevezettek, a helyüket átvevők, viszont nem tudták ugyanazt a szintet hozni.

Ennek pedig az eredményesség látta kárát. Érdemes elgondolkodni azon, hogy tényleg nem lett volna-e kifizetődőbb magasabb fizetéssel új szerződést kötni a távozókkal, vagy legalább néhányukkal? A jobb szereplés többlete nem lett volna elég fedezet a kiadásokra? Valóban meg kellett várni, hogy lejárjon a szerződésük? Nem lehetett volna őket – esetleg másokat a kulcsemberek megtartása érdekében – értékesíteni? Mindenesetre most újra stabilizálni kell a csapatot, ha a második hely és a nemzetközi szereplés az elvárás a vezetőség részéről.

Kecskeméti TE – Volt terv, sok munka és hit, így a siker sem maradt el

A kecskemétiek meglepetésre jutottak fel az élvonalba, hiszen már a másodosztályt is újoncként kezdték, de Szabó István remekül felépítette a gárdát, a saját szempontjai szerint állította össze a játékoskeretet, amivel az ellenfelek képtelenek voltak boldogulni. A magas és fizikálisan erős csapat magja az élvonalra is megmaradt, miközben erősítésként olyan futballistákat szemeltek ki, akik rendelkeznek már élvonalbeli tapasztalatokkal, de valamiért a klubjukban nem számítottak rájuk. Így került Kecskemétre Banó-Szabó Bence a Honvédtól, valamint Szabó Levente és Zeke Márió a Fehérvártól. Mindhárom igazolás jelentős mértékben járult hozzá az eddigi sikerekhez.

Banó-Szabó góljai mellett karmesterként mozgatja a Kecskemétet, Szabó a kapu előtti befejezésekben jeleskedik, míg Zeke a védekezés mellett az ellentámadások során segíti a lila-fehéreket. Szabó István játékosai fegyelmezetten mégis olykor egész látványosan játszanak, különösen igaz ez Banó-Szabó mellett Katona Bálintra és Nagy Krisztiánra. De a legfőbb jellemzőjük a fizikalitás. A támadósorban Tóth Barna a legrutinosabb védőket is kihívás elé állítja, ráadásul a védelemben szinte csak 180-190 centiméter magas hátvédek vannak. Az első 16 forduló szereplésével alaposan előkészítették a bennmaradásukat. Ha csak egy olyan tavasz futnak, mint amilyen első félévet a Vasas produkált, biztos élvonalbeliek maradnak.

Ferencvárosi TC – A nemzetközi szereplés mellett jutott erő a hazai feladatokra is

Az FTC számára a hazai első osztály aktuális kiírása nem szólhat másról, csakis a bajnoki címről. A zöld-fehérek így vágtak neki ennek a szezonnak: az első hat találkozójukat megnyerték, és annak ellenére is vezették a tabellát, hogy kettővel kevesebb mérkőzést vívtak, mint üldözőik. Októberben átmenetileg megtorpantak, de azóta sikeresen korrigáltak, így útban vannak zsinórban ötödik bajnoki elsőségük felé.

Sztanyiszlav Csercseszov csapatának fölényére jellemző, hogy elsősorban nem is a bajnokságra, hanem a nemzetközi színtérre fókuszált, ezúttal is sikeresen. Az első osztályban sokszor a B sor is megállíthatatlan feladat elé állítja az ellenfeleket, de nem is csoda, hiszen olyanok szerepelnek a bajnokikon, mint Xavier Mercier, aki a belga élvonalból érkezett, vagy Amer Gojak, aki a Dinamo Zagreb húzóembere volt egykoron.