Klasszikus szomszédvári rangadó – megyei kupameccsen jártunk

Aki szombaton kilátogatott a bevezetőben említett kupamérkőzésre, biztosan nem bánta meg, hiszen a két megye egyes csapat izgalmas találkozót játszott egymással. Nyergesújfalu alig 50 kilométerre van Budapesttől, így akár a fővárosból is könnyedén és gyorsan el lehet jutni a Duna partján a szlovák határ mellett található kis városba. Városba, ugyanis a 18. század óta lakott település már csak a nevében falu. A szépen gondozott közterek és a jó állapotban lévő kertes házak idilli képet festenek, de a város minden pontjáról látható otromba gyárkémény hamar emlékeztet minket az ipar jelenlétére, hogy a település már régen túlnőtte falusi mivoltát. Ezt erősítik a Duna és a pálya mellett felhúzott panelházak is, bár ennyire kulturált kerteket, mint ott, a fővárosban is maximum a frissen átadott lakóparkoknál lát az ember.

A városban nem igazán volt jele annak, hogy itt nem csak presztízs értéke van a rangadónak, de jelentős anyagi is – bár igaz, a pesti mindennapoknál láthatóan jóval lassabb és nyugodtabb újfalui életben lehet, hogy nem is olyan könnyű szurkolóként egy-egy meccsre felpörögni. A Hajnal Tamás Sportcentrum csakúgy, mint a város egésze, modern képet fest, és inkább emlékeztet egy kisebb költségvetésű félprofi csapat hazai pályájára, mint egy megyei első osztályúéra, de a kicsit ferde kapuk és a néhol girbegurba vonalazás hamar visszaránthat minket a valóságba.

A rangadó ellenére a hazaiak és a vendégek békésen megfértek egymás mellett (fotó: Gendur Ákos/Büntető.com)

A szurkolók lassan csordogáltak a kopottas lelátókra, a rekkenő hőség ráadásul szinte mindenkit a nagyobb, árnyékosabb oldalra terelt, de a helyi, kb. 10 fős szurkolótábor bevállalta a 90 percet a nappal szembeni oldalon és a 35 fokos hőség ellenére remek hangulatot teremtett a mérkőzés egésze alatt. A két csapat jól ismeri egymást, tekintve, hogy évek óta stabil tagjai a Komárom-Esztergom megyei első vonalnak, ráadásul az előző évad kifejezetten sikeresnek volt mondható mindkét együttes számára. Igaz, a Zsámbékot esélyük sem volt még csak megközelíteni sem a tabellán (a feljutó és az NB III-ban jelenleg sereghajtó zsámbékiak 1 döntetlent és 1 vereséget kivéve minden meccsüket megnyerték, a Magyar Kupában pedig az NB III-as Bicske ejtette ki őket a második körben), a nyergesiek a harmadik, a tataiak pedig a hatodik helyen zártak végül. A bajnokságban jobban teljesített a Nyergesújfalu, a szebb napokat is megélt tatabányai stadionban rendezett megyei kupát viszont a tataiak emelhették a magasba június elején, így volt miért visszavágnia a hazaiaknak.

A kupadöntőt végül 9 sárga és 2 piros lap kíséretében játszották le a csapatok, a tataiak csak a 87. percben, Tóth Ádám góljával tudtak diadalmaskodni, ennek fényében pedig nem lett volna meglepetés, ha ezt a mérkőzést is a favágó stílus jellemezte volna. Ettől azonban szerencsére messze voltak a csapatok. Hogy azért, mert viszonylag jól ismerte egymást a két alakulat vagy azért, mert a meccs tétje rányomta a bélyegét a találkozóra, sose derül már ki, mindenesetre az első félidőben nem estek egymásnak a csapatok. A kemény, férfias küzdelemben mindkét fél alakított ki helyzeteket, de minden próbálkozás komolyabb ziccer nélkül ért véget.

A vendég Tatai AC kispadja (fotó: Gendur Ákos/Büntető.com)

A két együttes játéktudását figyelembe véve egy egészen élvezetes első 20 percen voltak túl a csapatok, az ivószünetet követően azonban felpörögtek az események. Előbb a felcsúti akadémiát is megjárt Molnár Ambrus Péter fejelhetett üresen a vendégek hálójába egy bal oldali szabadrúgást követően a 28. percben, majd pár perccel később a tataiak 16-os számú játékosa, Mészáros Dominik kapott sárga lapot utánrúgásért a 34. percben. S ez volt a meccs első komolyabb sportszerűtlen jelente, amikor (vélhetően) a nagy meleg miatt mindkét fél elveszítette a józan eszét egy pár pillanatra és végül kicsúsztak a sportszerű keretek közül, aminek a végén kisebb tömegjelenet is kialakult a hazai térfélen. Az első félidő ráadásában még mindkét csapatnak voltak kisebb-nagyobb helyzetei, de több gól már nem született, így 1–0-s nyergesújfalui vezetéssel mehettek szünetre a csapatok.

A másik 45 percet a hazaiak kezdték jobban és pár perccel a folytatást követően óriási helyzet maradt ki a vendég kapunál, amiből egy kontratámadás végén a vendégek is eljutottak az ellenfél tizenhatosáig, de a bal oldali lapos beadás nem csak erőtlen volt, de pontatlan is. Néhány perccel később ismét a Tata támadhatott, de amekkora lehetőség volt, annyira nem sikerült jól eltalálni labdát, amit könnyedén szedett össze a hazaiak egyese. Még mindig nem telt 10 perc a második játékrészből, amikor az újfaluiak egy jobb oldali beadását követően veszélyesen csapódott a labda Szabó Tamás kapujára, és csak a szerencsén múlt, hogy a nem a gólvonal mögé, hanem a kapufára esett a bőrbogyó.

A meccs hátralévő bő fél órájában tipikus megyei meccset láthatott a kilátogató nagyjából 150 fő, egyre kevesebb szép megoldást mutattak be a játékosok, kevés helyzet, de annál több kisebb-nagyobb szabálytalanság jellemezte a végét. A játékvezetőre (bár ezt akkor nem így látták) nem igazán lehetett panasza egyik csapatnak sem, Papp Ádám sporttárs végig kézben tartotta a találkozót – összehasonlítva a két hónappal ezelőtti kupadöntővel, szombat délután csak 5 sárga lapos figyelmeztetésre volt szükség, azok nagy része is már csak az utolsó 10 percben villant, amikor a fáradtságtól és a nyomástól nem mindig működik jól együtt a test és az agy. Valami hasonló történhetett a 89. percben a hazai csapatban játszó Vass Richárddal is, aki az egész meccs egyik legjobbja volt, de a vége előtt pár perccel úgy rúgott oda ellenfelének a saját tizenhatosa előtt, hogy a labdával a társai már felfutottak kontrázni.

Az ünneplés pillanatai (fotó: Gendur Ákos/Büntető.com)

A támadó és a védő összezörrenésének vége egy hazai piros lap lett, Vass szerencséjére azonban nem tudta gólra váltani a 18 méterről megítélt szabadrúgást a Tata, a labda elakadt a jól felállított sorfalban. A sok ápolás, az ivószünet és a kisebb időhúzások miatt megítélt 5 perc hosszabbításban egy említésre méltó dolog történt, a hazaiak a jobb oldalon vezethettek támadást és az egész mérkőzésen jól védő, most az egyszer azonban rosszul kijövő vendég kapus, Szabó Tamás mellett elpöckölte a labdát a védőjével is nagyot harcoló Manga Milán, és végleg eldöntötte a továbbjutás kérdését (2–0).

A Nyergesújfalu tehát bizakodhatva várhatja a kupa következő körének sorsolását, ahol már csatlakoznak a NB II-es és az NB I-es csapatok is, így előfordulhat, hogy akár a Fehérvár, a Debrecen vagy éppen a Ferencváros lesz a piros-fehérek vendége. A MOL Magyar Kupa harmadik fordulóját szeptember közepén rendezik, de ha az olvasók kedvet kaptak kilátogatni akár a saját csapatuk megyei meccsére, akár a Nyergesújfalut néznék meg élőben, adunk egy tippet: szeptember negyedikén Nyergesújfalu–Tata rangadót rendeznek, immáron a Komárom-Esztergom megyei bajnokság első osztályában. Úgy gondoljuk, az is hasonlóan eseménydús, klasszikus megyei mérkőzés lesz.

Kiemelt fotó: Gendur Ákos/Büntető.com