Szövetségi kapitányok lázadnak egy régi-új szabály ellen
Általános felzúdulást keltett a szövetségi kapitányok körében, hogy az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) visszatér a 23 fős játékoskeretekhez a nyári, németországi Európa-bajnoksággal kezdődően. Az elégedetlenséget érzékelve a testület jelezte, hogy nyitott arra, hogy az áprilisban esedékes technikai értekezleten megvitassa a kérdéskört a szakvezetőkkel, így a döntés korántsem tűnik véglegesnek.
Amint arra bizonyára sokan emlékeznek olvasóink közül is, az elmúlt évtizedekben a FIFA és az UEFA által szervezett nagy válogatott tornákra 23 játékost nevezhettek a szövetségi kapitányok. Ebben a koronavírus-járvány okozta kaotikus időszak hozott változást, hiszen a lépten-nyomon felbukkanó és igen gyorsan terjedő betegség sokszor teljes csapatok életét keserítette meg, így ekkor 26 főre emelték a létszámot, valamint engedélyezték az öt cserelehetőséget, hogy minden csapat nagyobb eséllyel tudjon kiállni egy-egy mérkőzésre, illetve azért is, hogy a Covid-fertőzés után a pályára visszatérő játékosok terhelése is kevesebb legyen, jobban eloszoljon egy-egy csapaton belül. Először a 2021-re áthelyezett kontinensviadalon működött ez a formula, majd a 2022-es katari világbajnokságra is bővebb keretekkel utazhattak a kapitányok, ám mivel – szerencsére – úgy tűnik, magunk mögött hagyjuk ezt a vírussal nehezített időszakot, a döntéshozók úgy látták jónak, ha az öt csere marad, a kereteket viszont visszaszűkítik az eredeti létszámra.
Az ezzel kapcsolatos kritikák a márciusi válogatott játéknapok során törtek felszínre, legalább négy olyan edzőről tudunk, akinek nem igazán tetszik a visszaállított szabály. Ronald Koeman, a holland válogatott szövetségi kapitánya a keddi, Németország elleni (1–2) felkészülési mérkőzést követően arról beszélt, hogy számára meglepő, hogy csökkentették a keretek létszámát.
„Szerintem abszurd, hogy csak 23 játékost lehet nevezni az Európa-bajnokságra. Rengeteg a sérült játékos minden bajnokságban és ez a szezon vége felé csak még rosszabb lesz. Ha egy játékos kiesik, már nem tudunk edzésen tizenegy a tizenegy ellen készülni”
– mondta, majd megemlítette, hogy tudomása szerint kollégája, Julian Nagelsmann is hasonló álláspontot képvisel.
Eközben a szerb lapokban az volt olvasható, hogy Dragan Sztojkovics kapitány is azt szorgalmazza, hogy maradjanak a bővebb keretek, míg az angol Gareth Southgate sokkal tapintatosabban közelítette meg a kérdést.
„Megfontoltnak és körültekintőnek kell lennünk. Kétségkívül nagyobb felelősség a huszonhármas keret kijelölése, ráadásul sok esetben inkább orvosi, mintsem szakmai tényezők döntenek majd. A korábbi tornákon azért volt jobb a nagyobb keret, mert így volt idő a sérültek visszatérését kivárni. Mindenesetre tudomásom szerint van még néhány kollégám, aki szeretne bővebb kerettel dolgozni.”
Utóbbi szavaira azért is érdemes odafigyelni, mert őket épp sújtották a közelmúltban sérülések. A szakvezető a csapatkapitány Harry Kane-re és az Arsenalban szereplő Bukayo Sakára sem számíthatott a Brazília és Belgium ellen vívott márciusi tesztmeccseken, amelyek során előbb Kyle Walkert, majd John Stonest is elveszítette Anglia.
Milyen érvek szólnak a bővebb keretek mellett és ellen?
A labdarúgás és az UEFA egyetemes érdeke azt követeli meg, hogy a legnagyobb meccseken a legjobb játékosok szerepelhessenek. Ha innen nézzük, nem kérdés, hogy nagyobb szabadságot kell adni a szakvezetőknek a csapatkijelölés terén. Ez nem csak szakmai, de anyagi értelemben is fontos lehet, hiszen sokkal nagyobb nézettséget és bevételt hoz, ha a legjobbakat láthatják a szurkolók. Ugyanez a felfogás vezet a túlhajszoltsághoz és a túlzott mértékű meccsdömpinghez, amivel a világ legjobbjai szembesülnek. A gyakran évi 50-60 mérkőzés alaposan próbára teszi a szervezetet, ami megnöveli a sérülésveszélyt és alátámasztja a Koeman által elmondottakat. A holland trénernek abban is nagyon igaza van, hogy a több hiányzó az edzésminőség rovására is mehet, hiszen már egy-két sérülés esetén is nehézzé válik a megfelelő színvonalú felkészülés. Törökország például biztosan örült volna a 2008-as osztrák-svájci közös rendezésű tornán, ha bővebb kerettel gazdálkodhat, ugyanis az elődöntőig tartó menetelés során a sérülések és az eltiltások miatt olyan nehézzé vált a helyzetük, hogy az is felvetődött, az eredetileg kapusként benevezett Tolga Zenginnek a mezőnyben kell majd szerepelnie. Fatih Terim ugyan benevezett a 3–2-re elveszített mérkőzésre 18 játékost, de közülük többen nem voltak bevethető állapotban.
A szűkebb keretlétszámra való visszaállás üdvözlői pedig értelemszerűen a kisebb válogatottak. Ami érthető, hiszen ha belegondolunk, a tornára először kijutó Georgia huszonötödik vagy huszonhatodik embere nyilván egészen más szinten képvisel, mint a francia vagy a spanyol válogatotté. Amíg nálunk esetleg az a kérdés, hogy Fiola Attila vagy Botka Endre kapjon-e meghívót az Eb-re, Gareth Southgate azon gondolkodhat, hogy a Kyle Walker, Trent Alexander-Arnold, Reece James, Ezri Konsa négyesből melyik kettőt hagyja ki jobbhátvéd poszton. Sokan tehát a kis- és nagycsapatok közötti szakadék tovább mélyülését látják a bővített keretlétszámok fenntartásában, míg ha szakmai oldalról közelítjük meg, azt mondják, hogy a már említett edzésminőségen az is ronthat, ha túl sok játékos van. Ha egy huszonhat fős keretből csak három kapus van, huszonhárom mezőnyjátékost meglehetősen nehéz úgy elosztani egy átlagos edzésen is, hogy megfelelően lekösse magát. Az unatkozó, fel nem használt játékos frusztrációja pedig zavaró lehet még akkor is, ha a torna győztese mindössze hét mérkőzést kell, hogy teljesítsen. Persze mindig lehet egyéni képességeket fejleszteni és kiscsoportos munkát végezni, de hátulütője ennek is van.
Marco Rossi és a magyar válogatott álláspontja nem ismert ebben az ügyben, de könnyen lehet, hogy hamarosan ő is elmondhatja a véleményét. Az UEFA április nyolcadikai, düsseldorfi értekezletén vendégül látja a 24 résztvevő csapat küldöttségét és nyitottak arra, hogy meghallgassák a javaslatokat, észrevételeket.
Kiemelt kép: The Times
Szerző
