Sztárokkal és vb-résztvevőkkel indul a Bajnokok Ligája Ázsiában!

A koronavírus-járvány első hulláma alatt a létszámbővítés remek húzásnak bizonyult az AFC részéről, és bár a mezőny egy kicsit hígult, a továbbjutó csapatok minőségére nem lehetett panasz. Bár egyre erősebbek azok a hangok, miszerint nincs szükség kettéosztani a mezőnyt keleti és nyugati csoportra, hiszen így sok esetben nem feltétlenül a két legerősebb csapat találkozik egymással az immáron egymeccses döntőben. A két régióban öt csoportban küzdenek a csapatok, az viszont már az évek óta velünk lévő koronavírusnak köszönhető, hogy immáron harmadik éve rendezik meg a mérkőzéseket sok csapat szempontjából semleges pályán. A lényegében minitornává avanzsált csoportmeccseken így talán jobban kijön a csapatok közötti különbség, hiszen sok esetben a kevesebb utazás az erősebb csapatnak kedvez az alig egy hónap alatt lejátszott csoportmérkőzéseken. A legérdekesebb találkozókat a nyugati régióban rendezhetik, ahol minden a szaúdiaknak kedvez majd, hiszen mind az öt csoport a királyságba költözik!

Az A jelű négyesben viszonylag kevés a kérdőjel, már ami a továbbjutókat illeti. A BL-címvédő al-Hilalnak illene megszerezni a csoportelsőséget, azonban alaposan megváltozott a csapat kerete a tavalyi évhez képest. Távozott például a csapattól Bafétimbi Gomis, aki a török Galatasaray szezonját próbálja megmenteni február óta. Távozott Sebastian Giovinco és Luciano Vietto is, akikről könnyen mondtak le a szaúdiak, hiszen egyik játékos sem váltotta meg a világot a BL-specialista Királykékeknél. Ellentétben Gomisszal, aki az utolsó fél évében is termelte gólokat, 19 összecsapáson kilenc találatig jutott. Az ő pótlásukra érkezett a West Bromwich Albiontól Matheus Pereira, Moussa Marega (korábban FC Porto) és a nagy vándor hírében álló Odion Ighalo (aki a Granadában, a Watfordban és a Manchester Unitedben is játszott). Február végén edzőcsere is történt az al-Hilalnál: Leonardo Jardimot menesztették és helyét az a Ramón Díaz vette át, aki 2016 és 2018 között ült már a rijádiak kispadján, ráadásul országos kupát és bajnoki címet is ünnepelhettek vele.

Az al-Hilal idén nagyon beragadt hazája bajnokságában és bár két meccsel kevesebbet játszott a listavezető al-Ittihadnál, kevés esélye van a bajnoki címre öt fordulóval a pontvadászat vége előtt. Ezt a megingást használhatja ki a tádzsik Isztiklol Dusanbe. A két csapat tavaly is az A csoportban szerepelt, s akkor együtt jutottak be a legjobb 16 közé. Ráadásul idén is megcélozhatják a csoport első helyét, hiszen a válogatott gerincét is adó tádzsik bajnok védelmét sikerült megerősíteni az ukrán Temur Parcvaniával, aki pár éve néhány mérkőzésen a Kisvárda színeiben is pályára lépett. A korábbi többszörös utánpótlás-válogatott ukrán védő azóta sem találta meg számításait, az Isztiklol már a kilencedik klubja. Érdemes még megemlíteni a fehérorosz Vladiszlav Koszminint, aki bár igazán nagy klubban sosem játszott, hazájában és Üzbegisztánban is jó szívvel emlékeznek rá, főleg azért, mert hátvéd létére igen gólerős: hazája másodosztályában 13, az üzbég első ligában tíz gólig jutott!

Kevés beleszólása lesz a továbbjutás kérdésébe a katari al-Rajjannak, amely éppen csak odaért tavaly hazájában a dobogó harmadik fokára. Hiába érkezett a csapathoz James Rodríguez, illetve Steven Nzonzi, Katarban is meggyűlik a bajuk az ellenfelekkel. Pedig olyan játékosokkal, mint a francia–algériai Yacine Brahimi, az iráni válogatott egyik alapembere, Sojae Halilzadeh vagy éppen a rendkívül gólerős Yohan Boli sokkal nagyobb az elvárás. Ehhez képest Rodríguezék közelebb vannak Katarban a kiesőjelöltekhez (nyolc pont), mint a BL-selejtezőt érő negyedik helyhez (12 pont) és az előző BL-szereplésük eredményét sem teszik ki az ablakba.

A csoport egyik legizgalmasabb csapata kétségkívül a fiatalokra építő al-Sarjah. Az Egyesült Arab Emírségek bajnokságának jelenlegi negyedik helyezettje nem dúskál ismert játékosokban, bár megtalálható a keretben a kiváló brazil szélső, Bernard, és honfitársa, Caio Lucas, aki az al-Ainnal korábban már ünnepelhetett bajnoki címet. Érdemes lehet figyelni a 43-szoros üzbég válogatott Otabek Sukurovot és a 21 éves brazil karmestert, Luan Pereirát, aki már hat gólpassznál jár a középpálya közepén! Idén ugyan nehezebb ellenfelek várnak rájuk, mint tavaly, az al-Sarjah bizony okozhat meglepetést csoportjában.

A B csoportban a tavalyi emírségekbeli bajnok, al-Jazira mellett a BL-be hét év után visszatérő al-Sabab szerepel, az indiai bajnok Mumbai City és az iraki, al-Kuva al-Javija mellett. Utóbbi kettőnek nem sok esélye van a továbbjutásra, de a City Football Grouphoz tartozó indiaiakra érdemes figyelni, hiszen ők lehetnek veszélyesebbek a szaúdiakra. A bajnokságot megnyerő csapatból kevesen maradtak az idei szezonra, távozott ugyanis Adam Le Fondre, Cy Goddard, Hernán Santana, Bartholomew Ogbeche és Paul Machado is.

A szaúdi al-Sababot erősítő argentin Éver Banegát kevés szurkolónak kell bemutatni, ahogy a spanyol futball szerelmeseinek is ismerős a szenegáli válogatott, Alfred N’Diaye. A bivalyerős középpályára még éppen odafér a portugál Paulinho, miközben a gólokért a szélső Carlos Junior és a szaúdi válogatott Hattam Bahebri felelnek. Az irakiaktól túl sokat nem várhatunk ebben a csoportban, bár a keretüket olyan játékosok erősítik, mint a panamai válogatott Roderick Miller, aki érdekes kalandba vágott bele Irakba igazolásával, csakúgy, mint a nigériai Bismarck Ubah, aki Bolíviából igazolt Ázsiába, vagy például a svájci születésű Rael Lolala, aki télen érkezett a bolgár Lokomotiv Szófiától.

Kevéssel maradt le tavaly a továbbjutásról a dubai Sabab al-Ahli, idén viszont meglehet a legjobb 16, hiszen a türkmén Ahal és a katari al-Garafa sem képvisel komoly erőt velük szemben. Sőt mi több, ha azt vesszük, hogy az iráni Foolad tavaly utolsóként zárta csoportját, már-már elvárás lehet az első hely a C csoportban. Pedig messze nincs erős keretük, hiszen egy-két kivételtől eltekintve az utóbbi időben főleg a fiatal brazilokra és afrikai játékosokra építenek. A kivétel erősíti a szabályt, mint például a 105 LaLiga-meccsel büszkélkedhető Fede Cartabia és a norvég gólfelelős, Thomas Lehne Olsen is, igaz utóbbi csak januárban érkezett új csapatához és ez idáig még nem mutatta meg tudását. A katari al-Garafa főleg Mehdi Tahrat és Jonathan Kodjia játékára épít, kettőjük közül az elefántcsontparti válogatott támadó a megbízhatóbb, 37 mérkőzésen 19 találatig jutott két év alatt Katarban. Nem csoda, hiszen csapattársa, az algériai Sofiane Hanni remek ütemben juttattja ziccerbe társait, míg Gabriel Pires az ellenfelek támadásainak szűréséért felel.

A D csoport igazi nagyon kiegyensúlyozottnak tűnik, hiszen a katari al-Duhail és az üzbég Pahtakor mellett az iráni Szepahan is jó erőkből áll. A katariak megszokott részvevői a BL-nek, habár túl nagy sikereket azért nem igazán értek még el, annak ellenére, hogy Toby Alderweirelddel, Bassam al-Ravival és a veterán Mohammed Muszával az egyik legjobb védősoruk van. Előttük játszik a 76-szoros tunéziai válogatott Ferjani Sassi, aki érdekes módon megtriplázta értékét mióta elhagyta a francia Metzet és Tunézián, Szaúd-Arábián és Egyiptomon át 2021-ben Katarba igazolt. Tíz éve játszik Katarban a dél-koreai válogatott Tae Hee Nam, aki azon kevesek egyike, aki nem hazájából és nem is Európából lehet ott a világbajnokságon Dél-Koreával. Minden idők egyik legjobb kenyai labdarúgója is az al-Duhailt erősíti, immáron másfél éve. Michael Olungáért hatmillió dollárt fizetett a katari csapat a japán Kashiwa Reysolnak, a kenyai pedig remek üzletnek bizonyult: idén 22 bajnokin már 20 gólt szerzett! A csapatkapitányt, a 25 esztendős Almoez Alit egészen biztos, hogy látjuk majd a vb-n, de előtte megnézhetjük a BL-ben is a 25 éves csatárt. Az osztrák LASK Linz színeiben is megfordult Ali idén hét gólnál tart, de ami ennél is fontosabb hat gólpassz fűződik a nevéhez, és azt talán mondani sem kell, hogy Katar legjobb támadópárosát alkotja a már említett Olungával. A katariak gyenge pontja a nemrég kinevezett vezetőedzőjük lehet, az argentin Hernán Crespo edzői pályafutása alatt egy Copa Sudamericana-győzelmen kívül kevés sikert tud felmutatni.

Harmadjára ült az al-Tavun kispadján a Videoton korábbi szakvezetője, a portugál José Gomes, aki Crespóhoz hasonlóan kevés érmet gyűjtött edzőként. Harmadjára sem váltotta meg a világot a szaúdiak kispadján, ahonnan március végén küldték el a gyenge eredmények miatt. José Gomes főleg a már 41 éves brazil Cássióban bízott a legjobban a kapuban, ahogy elődjei és minden bizonnyal utódja is így tesz majd. Mellette olyan játékosok alkotják a csapat gerincét, mint a Galatasaraytól kölcsönvett kongói Christian Luyindama, a Real Madriddal klubvilágbajnok Álvaro Medrán, a paraguayi válogatott Kaku és a Videotont egy szezonon át erősítő Zé Luis!

Minden évben nagy reményekkel vág neki a BL-nek az üzbég Pahtakor, amely főleg hazai játékosokra épít. A hat üzbég válogatott játékossal büszkélkedhető klubnál azért légióst is találni, a montenegrói utánpótlás-válogatott Oliver Starkic például jelentős tapasztalatot szerzett a portugál másodosztályban és az angol harmad-illetve negyedosztályban is. Itt is találunk számunkra ismerős nevet, hiszen az üzbég csapatot erősíti Kamen Hadzsiev, aki a Puskás Adakémia színeiben 56 mérkőzésen szerepelt!

Az E csoportban a katari kirakatcsapat, az al-Szadd tűnik a legesélyesebbnek a továbbjutásra, bár korábban Xavival is akadozott a gépezett nemzetközi szinten. Most az őt váltó Javi Gracia próbálhat valami maradandót alkotni a katari válogatott gerincét is adó sztárcsapattal, amihez remek kiegészítő emberei vannak. Ilyen a korábban a spanyol Deportivót és a görög Olympiakoszt erősítő brazil Guilherme a középpálya közepén a dél-koreai válogatott Woo Young Jooval, de Baghdad Bounedjah-t, Santi Cazorlát vagy Andrew Ayewet minden bizonnyal senkinek sem kell külön bemutatni.

Az al-Szadd mellett itt is a szaúdiak mehetnek tovább, az al-Fajszaliban azonban nem találunk ismertebb játékost. Az üzbég FC Nasaf 2018 után tért vissza a sorozatba, ahova hazája kupagyőzteseként kvalifikálta magát, miután idegenben győzte le a play-offban az emírségekbeli Baniyast. Jordánia legsikeresebb csapata, az al-Vehdat első jordán csapatként jutott be a BL-be a tavalyi évben, majd egészen szépen gyűjtögette is a pontokat, bár a továbbjutásra nem volt elegendő a hét pontjuk. Legtöbbet látott játékosuk a kameruni Clarence Bitang, aki még csak 29 éves, de már megjárta Thaiföldet, Görögországot, Észak-Macedóniát és Kazahsztánt is. Az al-Vehdat a tizedik klubja az argentin Matías Castrónak, aki a görög élvonalban is szerepelt a Xanthival, hogy aztán Kolumbiából tegye át a székhelyét a közel-keleti országba.