Szusza és Jeny is bronzérmes lett az Atlético Madriddal, Csóka a Barcának is betalált

Jeny Rudolf

Jeny Rudolf Kispesten, majd az MTK-nál futballozott fiatalon, ahol a klub sikeredzőjének, Jimmy Hogannek az irányítása alatt is játszott. Így emlékezett vissza erre az időszakra:

„Hogan a technika, a taktika nagymestere volt, nagyszerű emberi tulajdonságokkal rendelkezett. A laposan adogatott labdákat erőltette és a lövőképesség fejlesztését. Erősen gyakorolta a futást – az MTK futóatlétáival treníroztunk a magasugrást és különböző testgyakorlatot. Persze, akkor még nem edzettünk annyit, mint manapság szoktak. Dolgoznunk kellett, ha volt lehetőségünk; akkoriban én már egy bank alkalmazottja voltam, az MTK segített hozzá.”

Jeny 29 évesen úgy gondolta, kipróbálja magát külföldön – edzőként. Az Atlético 1928-ban került fel először a spanyol élvonalba, ám rögvest ki is esett, és a magyar szakember éppen akkor edzette a csapatot, amikor az másodosztályú volt, 1930 és 1933 között. 1934-ben a Los Colchoneros (matracosok – a klub beceneve) megint feljutást ünnepelhetett, de Jeny akkor már Portugáliában, a lisszaboni Sportingnál dolgozott játékosedzőként.

Az Atletinél a harmadik helyezés volt a legjobb eredmény a másodosztályban, az első évben csupán rosszabb gólkülönbséggel végzett bronzérmesként. Abban az idényben az Atlético a Real Betisnek öt, a Murciának hat gólt lőtt, a feljutó Valenciát 3-0-ra verte.

Szusza Ferenc

Szuszát akkor hívta el dolgozni a Górnik Zabrzétól a Real Betis, amikor lengyel csapatával egy felkészülési meccsen laposra verte a zöld-fehéreket. A másodosztályból egy évvel korábban feljutott sevillai klubbal Szusza kiesett, majd visszakerült az élvonalba, és távozása évében, 1977-ben megnyerte a Spanyol Kupát az Athletic Bilbao ellen. Az Atlético vezetői elhatározták, hogy magukhoz csábítják a magyar edzőt, akinek ugyan jogi okokból haza kellett térnie, de egy évre rá már Madridban vezetett edzést.

Az Atlético vezetői 1978 őszén öt forduló után Héctor Núnezt, a tizedik fordulót követően Luis Aragonést is elküldték a kispadról, és jött a korábban megkörnyékezett Szusza. Az ötödik helyen álltak a bajnokságban. Szusza 4-3-3-as felállással játszatta csapatát, amely a döcögős kezdés után belelendült. Legfőképp az argentin baloldali támadó, Rubén Cano indult be, aki 19 gólt szerzett az idényben. Az Atlético egyszer sem kapott ki a Realtól, a Barcelona ellen pedig idegenben 4-2-re nyert, hazai pályán 1-1-re végzett. A csapat a Sporting Gijóntól két ponttal lemaradva bronzérmes lett, és indulhatott az UEFA-kupában.

Érdekes adat, hogy az 1978–79-es szezonban Szusza Atléticója játszotta a második legtöbb döntetlent a bajnokságban: 13 meccsen szerzett egy pontot, egyetlen csapat előzte meg ezen a listán, a bajnok Real Madrid (15). Szusza a szezon végén hazament Spanyolországból, hol máshol, mint Újpesten lett vezetőedző.

Csabai József

Nincs három hónapja, hogy 90 éves korában, a kanadai Vancouverben elhunyt Csabai József. A Testnevelési Egyetemet végzett futballista az 1956-os forradalom előtt a Budapesti Kinizsire keresztelt Ferencvárosban játszott, a szabadságharc után pedig New Yorkba menekült, ahol az emigráns csapat, a New York Hungaria tagja lett. 1957-ben leigazolta az Atlético Madrid, ám az idegenlégiós korlátozás miatt – a keretben volt három argentin és egy paraguayi játékos – abban az idényben kölcsönadták a másodosztályú Huelvának. A 4-2-4-es alakzatban jobbszélsőt játszott, miközben a másik oldalon, Csóka József száguldozott. Csabai 18 mérkőzésen öt gólt szerzett.

Az Atlético a következő idényben nem tartott igényt a magyar játékosra, aki a Real Zaragozánál játszott három éven át. 1960-ban egy bokatörés választotta el attól, hogy a Puskás–Di Stéfano–Gento nevével fémjelzett Real Madridba igazoljon. Visszavonulása után New Yorkban megszerezte az ortopéd szakorvosi diplomát, majd 1967-ben Vancouverbe költözött, a helyi Vancouver Royalsnál Puskás jobbkezeként dolgozott. Később Olaszországba ment, és a nyolcvanas években az AC Milan sztárjainak, Franco Baresinek, Marco van Bastennek, Ruud Gullitnak a személyi orvosa volt.

Csóka József

Szinte párban mozogtak Csabaival: ő is a forradalmi események miatt távozott Budapestről, és 1957-ben úgyszintén az Atlético kötelékébe került, majd Csabaival együtt kölcsönadták a Huelvának. Négy gólt lőtt a csapat színeiben, majd visszatért a bombaerős madridiakhoz. Az idő tájt a csapat tagja volt például a brazil Vavá is, aki 1958-ban és 1962-ben világbajnoki címet ünnepelhetett Brazíliával.

A madridiak abban az évben végigverték Európát, a kalandnak pedig kezdetben részese volt a 22 éves Csóka is. A Drumcondra FC nevű ír csapatot 13-1-es összesítéssel ütötték ki a BEK első körében, az idegenbeli meccsen Csóka is lőtt gólt. Aztán már nem játszott, az Atlético azonban a nyolcaddöntőben a CDNA Szófiát, a negyeddöntőben a Schalkét verte. Az elődöntőben a nagy rivális Real Madrid várt rájuk, az első meccset a Real, a másodikat az Atleti nyerte, a harmadikon pedig Di Stéfano, illetve Puskás góljával megint a Real győzött.

Csókának két meccs jutott a bajnokságban, majd a Mallorcába igazolt. 1964-ig Spanyolországban futballozott, állampolgárságot kapott, majd Andorrába költözött, és ott élt haláláig.

Ilku Péter

Az Ilku család nevét egész Dorog ismeri: Ilku Péter, Ilku János és Ilku István is játszott a Dorogi Bányászban a 20. században, István válogatott is volt. Péter Dorogon kezdett el futballozni, hatalmas tehetségnek tartották, de már fiatalon alkoholproblémákkal küzdött. A forradalom miatt ő is külföldre menekült, Spanyolországba került, egy papírgyárban dolgozott raktárosként. 21 évesen leigazolta az Atlético Madrid. Az 1957–58-as idényben 21 mérkőzésen is pályára lépett, pazarul futballozott, hat gólt lőtt szélsőként. Betalált a Barcelona és a Valencia ellen is, csapata ezüstérmes lett a Real Madrid mögött.

1958 nyarán autóbaleset érte, kocsijával egy szakadékba zuhant Torrejón közelében. Életmentő műtétet hajtottak végre rajta, hosszú rehabilitációt követően felépült, tudott még futballozni. Az FC Barcelona szerződtette, de a kék-gránátvörösöknél csak egy előkészületi mérkőzésen játszott, kölcsönben viszont jól ment neki a futball a másodosztályú CD Condalban. Amikor azonban az élvonalbeli RCD Espanyol le akarta igazolni, súlyos térdsérülést szenvedett, ami pontot tett egy ígéretes pályafutás végére. Andorrában is dolgozott edzőként, állampolgárságot kapott, majd 1993-ban hazatért, és Esztergomban élt haláláig.

Tóth-Zele József

Az Egri Fáklyákban játszott az 1950-es években Tóth-Zele, aki a többi atléticós magyarhoz hasonlóan az 1956-os forradalom miatt hagyta hátra Magyarországot. Játszott a Rapid Wienben, majd öt éven át Franciaországban a Grenoble-ben, és a Red Starban. Ilku ajánlására szerződtette az Atlético 1962-ben. A madridiak abban az évben is kiemelkedően jó csapatnak számítottak, 1962–63-ban a Tottenham Hotspur ellen játszották a KEK-döntőt, ahol kikaptak 5-1-re.

Tóthnak nem volt szerencséje, bokasérüléssel bajlódott, amikor Madridba érkezett, és egyéves szerződésében rögzítették, hogy fél év alatt fel kell épülnie. Ahogy ő fogalmazott egy ízben, „nem jött össze”, így abbahagyta a profi futballt.

Puskással és Kocsissal elvégezte a spanyol edzői tanfolyamot – ahol Kubala László volt az egyik oktató –, és éveken át a Real Madrid akadémiáján dolgozott edzőként. Olyan tehetségek felfedezését kötik a nevéhez, mint José Antonio Camacho vagy Emilio Butragueno.