Támadó? Igen. Gólerős támadó? Igen. Nigériai? Igen!
Az amerikai futball világában szokás bizonyos egyetemeket egy adott poszt kiváló képviselői okán arra szakosodottnak titulálni, de a labdarúgásban ez kevésbé jellemző. Viszont Nigéria jelenleg is olyan mennyiségű és minőségű támadóval rendelkezik, hogy egy egész válogatottat ki lehetne állítani remekül szereplő csatárokból.
Nem ez Nigéria labdarúgásának legsikeresebb időszaka, hiszen a tavalyi világbajnokságra nem jutott ki a válogatott, a legutóbbi Afrika-kupán pedig már a legjobb 16 között elvérzett. Azonban az egyes játékosok pályafutása ennek ellenére jól alakul, de leginkább az Európában szereplő csatárokra igaz ez, akik gólokkal örvendeztetik meg klubcsapataik szurkolóik.
A legismertebb nevek
A legnagyobb név, akiről nem is kell hosszasan írni – mert mindenki ismeri a futballvilágban – az az olasz bajnoki trófeát és vele együtt a gólkirály címet is megszerző Victor Osimhen.
Osimhen a nemzeti csapat első számú sztárja is, 25 mérkőzésen szerzett 17 gólja a válogatottban is nagyon jó mutató.
Azt nem állíthatjuk, hogy a 26 éves Kelechi Iheanacho szenzációs gólvágó lenne, hiszen közel 200 Premier League-meccsen „csak” 42 alkalommal volt eredményes, s egyetlenegyszer jutott tíz gól fölé egy szezonban. Azonban a válogatott mezében 45 összecsapáson szerzett 12 találat nem rossz eredmény, bár nem is extra. Számára kérdés, hogy a Leicester City kiesése után hol lesz helye, mert aligha szeretne az angol másodosztályban focizni.
Az angol labdarúgásban nevelkedett (londoni születésű) Ademola Lookman már hétszeres válogatott (egy gólja van). A 25 éves játékosnál a pontos poszt is nehezen meghatározható, ám az biztos, hogy tavaly nyári csapatváltása remekül sikerült, mert az Atalanta támadójaként 15 találatig jutott a szezon során.
Topligás tapasztalat és a legszebb évek
Januárban váltott csapatot Terem Moffi, aki valamivel gyengébben teljesített az OGC Nice játékosaként, mint az ősszel az FC Lorient színeiben, de tőle is még sok gólt remélhetnek a francia bajnokságot követők. A válogatottban nem kiemelkedők a számai (10/3), azonban még van ideje javítani ezen, hiszen még csak 24 esztendős.
Zsinórban második idényében érte el a kétszámjegyű gólmennyiséget a 25 esztendős Taiwo Awoniyi, aki manapság a Nottingham Forest sikereiért küzd. A korábban megannyi kölcsönadást megélt csatár először Berlinben lelt otthonra, ahol lassan mutatta meg magát, de most első PL-szezonjában tíz góllal járult hozzá az újonc bennmaradásához. A hat válogatott meccsén egy gól semmi extra, de még van ideje bizonyítani.
Nottinghami csapattársa, Emmanuel Dennis már közel sem mondhatja el magáról azt, hogy jó idénye lett volna. Neki nem jött be a váltás, hiszen előtte még tízgólos csatár volt az angol élvonalban egy kiesett csapatban is. A válogatottban mutatott teljesítménye sem kiemelésre méltó (8/1), de talán még visszatalál a helyes útra, hiszen csak 25 éves.
Szintén 25 éves David Okereke is, aki ugyancsak az előző két évben a kiesés elleni harcban érdekelt csapatokban szerepelt, de ő nagyon is eredményesen.
Umar Sadiq 26 esztendős, de már tíz éve annak, hogy áttette székhelyét Európába. Megjárta Olaszországot, Skóciát, Hollandiát, majd Szerbiában nyújtott extrát, s így került Spanyolországba, ahol a sérülés miatt kihagyta az előző szezon javát, de nagyon várja vissza őt a Real Sociedad. A nemzeti csapatban ehhez képest hét összecsapáson egyetlen gól a mutatója, amire aligha lehet büszke.
A rutinosabb korosztály
A válogatott csapatkapitánya, a rekorder, aki ugyan inkább szélső, de klubszinten csatárt is játszik. Ahmed Musa 31 esztendősen a rutin megtestesítője, hisz legszebb éveiben az orosz ligában rendre tíz gól felett termelt, s még ma is képes a villanásokra. 108 alkalommal viselhette a címeres mezt, ezek során 16 gólt szerzett, amivel a jelenlegi keret második legeredményesebb játékosa.
Hazája képviseletében kevésbé kiemelkedő a 29 éves Paul Onuachu (19 mérkőzés, három gól), aki nemrég egy kiesést is meg kellett éljen a rosszul sikerült klubváltása miatt. A Southampton FC csatára nagy valószínűséggel gólkirály lehetett volna másodszor is Belgiumban, ha nem vált csapatot és akkor a KRC Genk bajnoki címről szőtt álmai is megvalósulhattak volna.
Immár a Rangers FC játékosaként említhetjük Cyriel Desserst, aki ugyan belga neveltetésben részesült, hisz ott is született, de már négyszeres nigériai válogatott és egy gólja is van a nemzeti csapatban. Noha az olaszországi kalandja (Cremonese) nem volt kirobbanó siker, de volt már holland gólkirály és a Konferencia-liga első kiírásában ő volt a legtöbbször eredményes.
Nagy jövő előtt állók
Kétszeres bajnokként hagyta el Norvégiát tavaly nyáron Victor Boniface, aki azóta az Európa-liga társgólkirálya lett az Union Saint-Gilloise színiben, miközben éppen lemaradt egy újabb aranyéremről. Gólok és gólpasszok kísérik útját amerre jár, s bár még válogatott nem volt, de 22 évesen még van ideje arra, hogy bizonyítson a nemzeti csapatban is.
Néhány nap múlva 21 éves lesz Gift Emmanuel Orban, akinek a nevét a tavasszal alighanem többen is megismerték, noha a válogatottban még nem volt jelenése. A 2022-es norvég másodosztályú gólkirályi cím után berúgta az ajtót Belgiumban is, na meg a Konferencia-ligában is.
Már öt éve annak, hogy Akor Adams Norvégiába szerződött, s bár volt már jobb szezonja is, most 23 évesen jutott el arra a szintre, hogy igazán nagyot domborítson az Eliteserienben. A Lilleström SK csatára harcban van a gólkirályi címért, ráadásul meccsenként egygólos átlagot hoz eddig, s lassan igényt tartana majd egy válogatott meghívóra is.
Futottak még…
Már 31 éves Simeon „Simy” Tochukwu Nwankwo, akinek elég gyenge évek vannak a háta mögött, de nehéz lenne elfelejteni, hogy volt két 20 gólos idénye is, előbb a Serie B-ben, majd az olasz élvonalban is. A nemzeti csapatban viszont gyengén teljesít, így neki kellene egy váltás, hogy magára találjon valahol.
Manapaság kevésbé a találatokkal, inkább az előkészítésekkel segíti az Udinesét Isaac Success, aki a gólszerzésben sosem volt kiemelkedő, egy visszavontabb szerepben viszont nagyon jól használható. Négyszeres válogatott, a nemzeti színekben még nem volt eredményes, és 27 évesen nem is nagyon lesz már lehetősége ebben a mezőnyben.
Eddig magasabb szinten keveset mutatott a 22 éves Tolu Arokodare, akinek Lettországban volt egy extra szezonja, azóta pedig a francia másodosztályban szerepelt, míg nem jött a januári előrelépés. Ő lett a KRC Genk új centere, akinek nagy űrt kell betöltenie, s ennek okán nem is kapkodják el a beépítését.
A Sporting Kansas City színeiben szereplő Willy Agada még nem került a válogatott közelébe, de az előző idényben 12 bajnokin nyolc gólja volt. Idén sérülések hátráltatják, de a talán még lehet belőle több is, mint ahogy most áll a helyzete.
Szintén Amerikában pallérozódik a 21 esztendős Ibrahim Aliyu, aki a Houston Dynamóban próbál érvényesülni. Nemrég került fel a felnőttek közé, ahol még szokja a színvonalat, mert egyelőre nem túl hatékony és többnyire csak csere, de lehetnek még szép évei a kora alapján.
Yira Sor és Olakunle Olusegun egy fiatalabb generáció, akik a válogatottban még nem mutatkoztak be, de magas szinten is jól teljesítenek. Előbb-utóbb ők is eljuthatnak odáig, hogy bemutatkozhassanak a felnőttek közt is a címeres mezben.
Szerző
