Tanár–diák focimeccs az Eb-nyolcaddöntőben

A spanyol válogatott a csoportkörben több oldalát is megmutatta, hiszen a horvátok ellen gyors akciók révén arattak sikert és hagyták az ellenfelet labdát járatni, míg az olaszokkal szemben káprázatosan domináns játékkal rukkoltak elő és szorították be a taljánokat a kapujuk elé. Az albánok ellen pedig a B csapatot küldte pályára Luis de la Fuente a biztos csoportgyőzelem tudatában, a spanyolok a korai vezetés után csupán a labda megtartására koncentráltak.

Az Eb-mezőny egyik legdirektebb csapata a georgiai

A georgiaiak játéka nem alkalmazkodott az ellenfélhez eddig sem, minden mérkőzésükön gyors, direkt támadásokat igyekeztek vezetni, csak a románok támadásai épültek fel átlagosan kevesebb passzból, mint az övéké, és a támadásaik átlagos sebessége a skótok és az osztrákok mögött a harmadik leggyorsabb volt. A PPDA-mutatójuk pedig 20 feletti, várható volt, hogy ezen nem a spanyolok ellen fognak javítani. Stílusukból és a játékoskeretek minőségéből is arra lehetett következtetni, hogy a spanyolok a kapujuk elé szorítják Willy Sagnol válogatottját, amely gyors kontrákból próbál majd veszélyt teremteni.

Ez teljes mértékben így is történt az első perctől kezdve. A spanyolok a megszokott 4-1-2-3-ban támadtak, ellenfelük pedig a csoportkörben már bevált 5-3-2-t alkalmazta mély blokkban. A georgiaiak védősora nagyon sokszor a tizenhatoson belül helyezkedett, a három középpályás pedig a 20-25 méterre a saját kapujától, és ők hárman mindig abba az irányba tolódtak, amerre éppen a labda járt.

A 18. percben derült égből villámcsapásként érhette a spanyolokat a gól, hiszen egyetlen kapura lövésük sem volt addig Hvicsa Kvaracheliáéknak. Sőt, a gólt is úgy érték el, hogy továbbra sem volt lövésük, ugyanis egy kontra végén a menteni igyekvő Robin Le Normand-ról pattant be a labda Unai Simón kapujába. Nem estek kétségbe a spanyolok, ugyanúgy domináltak továbbra is. Ami változást jelentett, hogy a szélső védők, Daniel Carvajal és Marc Cucurella sokkal magasabbra léptek fel a támadások során, ezzel segítve a jobb oldalon Lamine Yamalt, a bal oldalon pedig Nico Williamst.

Ezekből a páros kapcsolatokból alakítottak ki lehetőségeket a spanyolok, de a középpályán voltak eladott labdák, és mivel a két szélső védő már nagyon magasan helyezkedett, ezért a biztosító védekezés (rest defence) nem állt a helyzet magaslatán. Csupán a két belső védő és Rodri, illetve nagy ritkán Fabián Ruiz zárt visszább Rodri mellé, így három vagy néha négy ember maradt a rájuk rohanó ellenféllel szemben. Ebből az első félidő második felében akadtak problémáik, a második félidőre ezt sokkal jobban megszervezték azzal, hogy Rodri mellett mindig volt még valaki, vagy egy szélső hátvéd vagy Fabián Ruiz, akivel kiegészülve megakasztották a georgiai kontrákat. Márpedig ezeken kívül más lehetőségük nem volt Georges Mikautadzééknak, ugyanis felépített akciókkal nem tudtak eljutni a támadóharmadig, a spanyolok olyan nyomást helyeztek emberorientáltan védekezve, hogy a gyengébb képességű piros-fehérek nagyon nehezen tudtak emberhez passzolni. Ráadásul a spanyolok az elmúlt évtizedes hagyományaikkal ellentétben labdaszerzés után nem álltak fel passzolgatni, hanem a rendezetlen védelmet azonnal támadták.

A spanyolok a 39. percben egyenlítettek Rodri átlövésével, majd az 50. percben már vezettek: Yamal tökéletes, kapu elé beívelt labdáját Fabián Ruiz fejelte be. Az egyébként végig parádézó Giorgi Mamardasvili ezúttal bennmaradt a gólvonalon, pedig könnyedén kiüthette volna a labdát, ha kicsit kimozdul. Spanyol előnynél a georgiaik fentebb tolták a védelmüket, több helyük lett Williamséknek és onnantól kezdve még több helyzetet alakítottak ki. A spanyolok játékában egyedül Álvaro Morata visszalépései nem működtek, sok pontatlansággal játszott és messzire pattantak el tőle a labdák, hatból öt párharcát elvesztette és hét labdaeladása is volt.

Az előny birtokában is folyamatosan támadtak a spanyolok

A hajrában is egymás után jöttek a spanyol helyzetek a szélen kialakított egyérintős összjátékok és a védők mögé való beindulások révén, a georgiaik egyre nehezebben védekeztek, a fáradtság is egyre inkább kiütközött rajtuk. A második félidőben többször háromemberes kombinációkat is megcsináltak a spanyolok: a bal oldalon Williams, Fabián Ruiz és Cucurella (a csere után Alex Grimaldo), míg a jobb oldalon Carvajal és Yamal összjátéka Dani Olmóval egészült ki, és ez már követhetetlen, levédekezhetetlen volt Lasa Dvaliék számára. Az utolsó két góljukat is abból szerezték a spanyolok, hogy a félpályánál labdát szereztek és két-három gyors átadással máris a kapu elé értek.

A találkozó teljesen egyoldalú volt, annak ellenére is, hogy a georgiaiak kerültek előnybe a mérkőzés elején. A spanyolok 35 kapura lövésig jutottak, tehát nem kellett nekik három perc sem, hogy egy lövést abszolváljanak, 13-szor kaput is találtak, míg a georgiaiak egyszer sem, és a négy kísérletük közül kettő is a félpályán túli volt…





A spanyoloknál több egészen kiváló teljesítmény is akadt. Yamal lett az első tinédzser 2004 és Cristiano Ronaldo óta, ki egy Eb-n legalább két gólpasszt kiosztott. Neki van a teljes Eb mezőnyben a legtöbb progresszív labdavezetése és a belga Jérémy Doku mögött a második legtöbb sikeres csele. Williams sem sokkal marad el tőle ezen mutatókban, sőt az első játékos lett az Eb-k történetében, aki 100 százalékkal passzolt egy mérkőzésen, valamint gólt is szerzett és gólpasszt is kiosztott. A németek számára alaposan fel van adva a lecke, hogy miként állítják meg a széleken és a középpálya közepén is veszedelmes spanyolokat.

Kiemelt kép: Meng Gao / Alamy Stock Photo