Tapasztalt új tulajdonos hozhatja el a változás ígéretét Kispestre
Csütörtök óta hivatalos, amit már hónapok óta sejteni lehetett: a Leisztinger Tamáshoz köthető Arago-Sport Befektetési Kft. megvásárolta a Budapest Honvéd FC-t. Ezzel szinte egyidőben Csertői Aurél is távozott, így pillanatnyilag nincs edzője a másodosztályban sínylődő 14-szeres bajnokcsapatnak.
Az elmúlt időszakban szinte hetente jelentek meg pletykák arról, hogy ismét gazdát cserélhet a patinás fővárosi futballklub. A Reditus Equity Zrt. 2019 óta vezette Puskás Ferenc egykori csapatát, amely ezalatt másodosztályú és kevés híján földönfutó lett. A szakmai, gazdasági és sokak szerint morális válságba süllyedt Honvéd szurkolói most fellélegezhetnek, mert az új tulajdonosnak már van tapasztalata a magyar futballban, és olyan klubot épített fel, amitől pillanatnyilag Kispesten bántóan messze vannak.
A legfontosabb talán, amit érdemes leszögezni elöljáróban, hogy a Budapest Honvédnak ezentúl egy nagyon okos tulajdonosa lesz. Leisztinger Tamás ugyanis nem csak sikeres üzletember és immáron újra futballklubtulajdonos, hanem elméleti fizikus és korábbi sakkszövetségi elnök is. Még a cégcsoportja is egy francia fizikus, Dominique Francois Arago után kapta nevét, de ismert lehet a közelmúltból, mint a Hunguest Hotels szállodalánc, illetve mint a híres Pick Szeged Zrt. többségi tulajdonosa is. A futballszurkolók azonban főleg azért ismerhetik a nevét, mert 2010-től kezdődően egy évtizeden át a Diósgyőri VTK csapatának volt a tulajdonosa, inkább közmegelégedésre, mint nem.
A csőd széléről rántotta vissza a miskolciakat
Az Arago miskolci szerepvállalása egy tipikusan utolsó pillanatos sztori volt. A DVTK a klub centenáriumán (2010 elején) mindenfajta gazdasági és szakmai kockázatot felvállalt, hogy elkerülje a szégyenletes kiesést az első osztályból, csomagban igazolt Győrből játékosokat (Bajzát Péter, Bojan Brnovics, Zámbó Bence, Zoran Supic), valamint visszahozta az 1990-es évek népszerű sikeredzőjét Tornyi Barnabást a kispadra. Vele hat meccsen csak egy pontot szerzett az együttes, így a bajnokságot már az eredetileg sportigazgatónak kinevezett Tóth Lászlóval a kispadon fejezte be, sereghajtóként, jelentős adósságot görgetve maga előtt.
Diósgyőrben így készülődtek a másodosztály küzdelmeire, amelyre sem a klub, sem a csapat nem állt készen, hogy mást ne mondjunk, a REAC elleni idénynyitón olyan kevés játékosa volt az együttesnek, hogy az egyébként kapus, Giák Tamásnak csereként beállva támadóként kellett szerepelnie.
Az ekkor már Benczés Miklós által edzett csapat az Arago megérkezésével további erősítéseket kapott, majd az őszt a harmadik helyen zárta a kétcsoportos NB II keleti szekciójában.
Télen – szinte máig megmagyarázhatatlan módon – de sikerült egy valódi extraklasszist a csapathoz csábítani, a korábbi Atlético Madrid-játékos, José Luque személyében, a történet pedig ismert, ő indította el a rendkívül sikeres spanyolos korszakot a klubnál.
A tavaszi menetelés során nem csak megközelíteni sikerült az első helyen álló Nyíregyházát, de többek között a vendégeként aratott győzelemnek is köszönhetően meg is tudták előzni, így a bajnokság végén visszajutást ünnepelhettek szurkolóikkal, akik emiatt könnyebben elfogadták az új tulajdonost és az új vezetőket.
Stabil középcsapat, amely a nemzetközi porondra is kilép
Az élvonalra egy masszív, szimpatikus csapat épült Miskolcon, amely nem csak gond nélkül abszolválta a bennmaradást, de még a 16 csapatos mezőny első felében is tudott végezni (hetedik hely), ráadásul a hazai mérkőzései valóságos népünnepélynek számítottak, tekintélyes nézőszámmal. Emiatt egyre vonzóbbá vált a klub a játékosok és az edzők körében is, ráadásul Kovács Zoltán sportigazgatói kinevezése is remekül sült el. Elek Ákos és Kádár Tamás személyében két neves, de a pályafutásában kissé elakadt játékost szerzett meg a klub a 2012–2013-as évadban, nem is beszélve a klub legnagyobb fogásáról, Rudolf Gergelyről, akinek a miskolci tartózkodása viszont nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Amennyire örültek neki a drukkerek, annyira nehezen viselték, hogy az új klasszis sérülés miatt még hetekkel később sem állt rendelkezésre, majd utána szinte csak lézengett a pályán.
A túlzott nyomás és a csapat rossz teljesítménye sem hatott jótékonyan a korábbi Genoa- és Bari-csatárra, aki végül 18 mérkőzésen szerzett egy góllal a háta mögött intett búcsút a piros-fehéreknek.
A DVTK fennállásának egyik legjobb idényét a 2013–2014-es szezon hozta el, amikor is a csapat a bajnokságban ötödik helyen végzett Szivics Tomiszláv irányításával, a ligakupát megnyerte, a Magyar Kupában pedig egészen a döntőig menetelt és ott csak tizenegyespárbajban maradt alul az Újpesttel szemben. A lila-fehérek viszont nem indulhattak a nemzetközi porondon egy korábbi UEFA-tiltás miatt, így a miskolciak léptek ki az európai színpadra. Ebben a szereplésben elévülhetetlen szerepe volt egy külföldön korábban küszködő magyarnak, Futács Márkónak, aki a csapat legjobb góllövője lett, de a kölcsönvétele után nem sikerült végleg megszerezni.
Az Európa-ligában aztán három selejtezőkört mentek a diósgyőriek. A máltai Birkirkarát összesen 6–2-vel múlták felül Bacsa Patrikék, majd nagy meglepetésre sikerült búcsúztatniuk a Kraszimir Balakov által irányított bolgár Litex Lovecset. A végállomást a szupergazdag orosz FK Krasznodar jelentette, amely az 5–1-es debreceni (ott rendezték a mérkőzést) győzelme után 3–0-ra nyert odahaza is.
2015 elején sikerült egy újabb nagyágyút a miskolci projekthez megnyerni, ezúttal Koman Vladimirt, aki épp a Krasznodar játékosa volt korábban, de ő sem tudta megállítani a csapat zuhanását és ez tavasszal edzőváltáshoz vezetett.
Szivics távozásával lassan a szerb játékosok is elszivárogtak Miskolcról, és a következő idényt már Egervári Sándorral a kispadon kezdte a Diósgyőr.
Az akkor már a mostani formátumban zajló OTP Bank Ligában egyre kevesebb sikerélmény érte a DVTK szurkolóit, a csapat kiugróan jó teljesítményt nem nyújtott többé, viszont az élvonalbeli tagságot mindvégig sikerült megőriznie, amivel azért sok ingázó klub szívesen cserélne. Akár a Honvéd is, amely pillanatnyilag az NB II nyolcadik helyén szerénykedik. Igaz, a DVTK jelentős infrastrukturális fejlődésen esett át menet közben: új edzőközpont, akadémia és stadion létesült, Leisztinger és az Arago így tudta átadni 2021 januárjában a klubot a mostani tulajdonosnak, a Borsodsport Invest Kft.-nek.
Mire lehet számítani ezek után Kispesten?
Nyilván egy új tulajdonos új vezetőket is hoz, így abban nincs is talán akkora meglepetés, hogy Séllei Árpád személyében új ügyvezetője, Fórizs Sándor személyében pedig új sportigazgatója van a Budapest Honvédnak. Utóbbi egyébként már Diósgyőrben is együtt dolgozott Leisztingerrel, igaz, mint a női csapatának vezetőedzője, a mostani kinevezés pedig azt jelenti, hogy elégedett lehetett a munkájával.
A bemutatkozó nyilatkozatok szerint három éven belül szeretnék újra az élvonalban látni a piros-feketéket, így bár kedvezőbb helyzetből indul a munka, mint annak idején Miskolcon, nincs garancia arra, hogy hasonlóan hamar jönnek majd a sikerek.
Van azonban még egy dolog, amit meg kell oldani, ez pedig az edzőkérdés. Noha Kispesten korábban jellemző volt, hogy külföldi szakemberek követték egymást a poszton, a Leisztinger vezette DVTK-nál csak magyar edzők dolgoztak. Sisa Tibor, Egervári Sándor, Szivics Tomiszláv, Bekő Balázs vagy Bódog Tamás ráadásul nem is a futottak még kategóriából kerültek ki, függetlenül attól, hogy a miskolci munkásságuk nem volt egyformán sikeres. Ez alapján mindenképp magyar edzőre számíthatunk majd, akik iránt meglesz a szükséges bizalom és türelem.
Az elmúlt évek nehézségei után a Budapest Honvédnál arra kell törekedni, hogy a klub újra vonzó legyen úgy a drukkerek, mint a játékosok számára. Hírlik, hogy az anyagi természetű gondok a tulajdonosváltással megszűnnek, ez pedig máris egy kiváló alapja lehet a fejlődésnek, felemelkedésnek. A magyarországi átigazolási időszak még tart, szeptember elejéig lehet játékosokat szerződtetni, márpedig Kispesten a legnagyobb jóindulattal is akadnak hiányposztok. A stabilitás megteremtése után pedig ideje fölfelé tekintgetni és mielőbb visszatérni az élvonalba, ahol egyébként a Budapest Honvédnak a tradíciója alapján helye lenne.
Csakhogy a tradíció önmagában nem tud meccset nyerni.
Kiemelt fotó: boon.hu
Szerző
