Tchoukball: egy jópofa, pörgős, de biztonságos labdajáték

A tchoukballt az 1970-es években hozták létre Genfben, főleg abból a célból, hogy egy olyan sportot űzhessenek, amely nem jár sérülésveszéllyel – ebben a labdajátékban ugyanis tiltott a test test elleni küzdelem.

„Viszont a párharcok és az ütközések nélkül is rendkívül látványos a tchoukball, mivel dinamikus, gyors és attraktív; egy másodpercnyi üresjárat sincs a mérkőzések alatt, minden játékosnak az első perctől az utolsóig maximális fordulatszámon kell pörögnie”

– mesélte a Büntetőnek Kunos Anita edző, a sportág hazai meghonosítója. A szakember hozzátette, voltaképpen egy „hibrid játékról” van szó, amely dobótechnikája a kézilabdára; védekező stratégiája a röplabdára; a labdának egy mini focikapura hasonlító, úgynevezett panelre való dobása a támadások végén – amely a játék legfontosabb eleme – pedig a mai fallabda elődjére emlékeztet.

Egy másodpercnyi kihagyás is végzetes lehet

Miközben a támadó csapat másodpercek alatt átjátssza a pályát, a védekező együttes tagjai a játéktér végén található 3 méter sugarú félkör, az úgynevezett zárt zóna körül felveszik a pozíciójukat és minden idegszálukkal a dobó játékost és a labdát figyelik – ugyanis el kell kapniuk a visszapattanó játékszert, mert ha az az említett zónán kívül ér földet, a támadó csapat pontot szerez. A sportágnak létezik egy strandon játszott verziója is, amely esetében jóval kisebb a pályaméret, és egy csapat csak öt emberből áll. A játékidő a felnőtt korosztálynál 15 perces harmadokra tagolódik, az utánpótláskorú játékosok pedig 10 vagy 12 perces harmadokat játszanak.

Magyarországon a tchoukball még rövid múltra tekint vissza: a sportágat 2016-ban hozta be hazánkba Kunos Anita, aki az Egyesült Államokban végzett egyetemi tanulmányai alatt ismerte meg a labdajátékot egy svájci közösségnek köszönhetően. Az első általa tartott edzésen négy gyerek vett részt, de az edző és néhány lelkes kollégája lelkesedésének és elkötelezettségének köszönhetően

a különböző korosztályok legjobbjai pedig rangos nemzetközi tornákon képviselhetik Magyarországot. Tehát már néhány év alatt is nagyot lépett előre a sportág helyzete hazánkban, de Kunos Anita és a többiek előtt van még bőven feladat: a felnőttek közül is szeretnének sokakat megnyerni kedvenc sportjuknak, ezért mostanában az egyetemeken is tartanak bemutatókat.

Mozgássérültek is játszhatják

A korábban síoktatással is foglalkozó edző nevéhez egyébként nemcsak a sportág hazai meghonosítása köthető, hanem a fogyatékossággal élők bevonása is a tchoukballba, ugyanis az ő ötlete volt az, hogy úgynevezett integrált csapatok jöjjenek létre, amelyekben ép sportolók mellett mozgássérültek is szerepelnek.

„Azért is ajánlom ezt a sportágat a kerekesszékeseknek is, mert, ahogy már korábban hangsúlyoztam, a játékosok kerülik az ütközéseket, így a sérült sportolók sincsenek kitéve sérülésveszélynek”

– fogalmazott a szakember. Arról pedig, hogy miért érdemes választani ezt az intenzív, izgalmas és szerethető sportágat, a következőt gondolja:

„Valaminek a kezdetén ott lenni mindig előnyt jelent, és mivel a tchoukball még gyerekcipőben jár Magyarországon, aki arra adja a fejét, hogy ezt a sportágat űzze, könnyen lehet válogatott is – véli. – Az is mellette szól, hogy maximum heti három edzésen kell részt venni, vagyis a sportolónak bőven jut ideje másra is, ráadásul egy befogadó, nyitott közösség részévé válik, amely a sportág nemzetközi vérkeringésében is részt vesz, értékes kapcsolatokat építve”.

Aki kedvet kapott ehhez a sportághoz, annak Tchoukball Hungary Sportegyesület várja a jelentkezését.

Kiemelt fotó: Rice Media