Temesvári Miklós a labdarúgás szeretetére tanított világszerte

Nemcsak az edzői karrierje, hanem már a labdarúgással való megismerkedése is emlékezetes volt. Hogy miként történt az első találkozása a játékszerrel, így mesélte el egy interjúban:

„Tízévesen kaptunk az öcsémmel egy labdát karácsonyra édesapánktól, aki Harsányban volt körorvos. Az öcsém egy jó nagyot belerúgott a labdába, és kitörte vele az ablakot, ami azért is volt kellemetlen, mert kint mínusz 20 fok volt. Abban az évben dideregve karácsonyoztunk. Az a játékszer még fűzős volt, amikor belefejelt az ember, jól megütötte a fejét. Ez az első emlékem a sportágról.”

Néhány évvel később tovább erősödött a futball iránt rajongása, ugyanis tanúja volt az Aranycsapat menetelésének, sőt, több játékost személyesen is megismert. „Jó néhányukkal barátságba is kerültünk. Az ötvenes években Diósgyőrben megnéztem őket a Honvédban, az MTK-ban vagy Buzánszky Jenőt a Dorogban. Az 1954-es vébé után az olasz válogatott ellen is láttam őket, Puskás és Tóth II góljaival verték az igen kiváló talján gárdát. Megjegyezném, olyan fölényben játszott Magyarország, hogy az olaszok nem jöttek át a félpályán egész meccsen sem” – idézte vissza Temesvári két éve a magyar labdarúgás legszebb éveit.

Pedagógiai és pszichológiai ismereteit edzőként is hasznosította

Ő maga az említett vb-ezüst évében kezdett el futballozni a Miskolci Építők csapatában, majd három év múlva a Debreceni EAC labdarúgója lett, amely akkor az NB III-ban szerepelt. Közben a helyi Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatója is volt magyar-angol középiskolai tanár szakpáron. Csapatával felkerült a másodosztályba. Az egyetem elvégzését követően a helyi Fazekas Mihály Gimnáziumban kezdett el tanítani. Az első katedrán töltött tanéve során csapata, a DEAC visszaesett a harmadosztályba, így Temesvári visszament Miskolcra, mondván, még szeretett volna „magasabb szinten játszani”. Hét éven keresztül volt tagja a Miskolci VSC-nek, közben pedig a Földes Ferenc Gimnáziumban tanított. Időközben pedig érlelődött benne a gondolat, hogy edzőként is kipróbálja magát.

Az egyik korábbi mestere, Nagy György – aki később a DVSC kispadján is ült – azon a véleményen volt, hogy a kispad világa nagyon is neki való. „Ő indított el a pályán, mondván, megvan a játékosmúltam, tanár vagyok, tanultam pedagógiát és pszichológiát is. Úgy látta, van érzékem a szakmához, bátorított, ennek hatására jelentkeztem a Testnevelési Főiskolára” – emlékezett vissza az első lépésekre.

Az első lépések a hosszú és eredményes úton

Először a Hejőcsabát vezette, majd két évig a Leninvárosi MTK kispadján ült, utána pedig Diósgyőrbe került, ahol az ifjúsági csapattal kezdett el foglalkozott – méghozzá sikeresen – közben pedig az első osztály légkörébe is beleszagolt.

„Országos ifidöntőt játszottunk a DVTK-val, de másodedzőként már besegítettem Szabó Gézának az első csapatnál. A klub akkor lett bronzérmes az NB I-ben” – mesélte edzői pályája első kiemelkedő eredményeiről.

1978-ban a szomszédvár együtteséhez, a Nyíregyházához került. A másodosztályú bajnokságot akkor szervezték át, ezért a szabolcsi megyeszékhely csapata is feljutott az NB III-ból. A Temesvári-éra első évében ezüstérmes pozícióban végzett a csapat, utána pedig kilenc pont előnnyel megnyerte a bajnokságot, így feljutott az élvonalba. Ott pedig újoncként a hetedik helyen végzett a 18 csapat közül – azóta is ez a legjobb szereplése az együttesnek.

Temesvári Miklós magyar csapatok mellett külföldön is kipróbálhatta magát (Forrás: szon.hu)

Sir Alex Fergusonnal a Hörpintőben

Három évet töltött Nyíregyházán, majd új kihívás elé nézett: az Újpesti Dózsa szerződtette. A lila-fehér alakulattal is megsüvegelendő eredményeket ért el: kétszer hódította el a MNK-t, az 1983–1984-es KEK-sorozatban pedig a negyeddöntőig jutott az együttessel. Azt az 1. FC Kölnt is búcsúztatta a Dózsa, amelyben öt nyugatnémet válogatott labdarúgó szerepelt, köztük a legendás kapus, Harald „Toni” Schumacher. A következő fordulóban aztán a címvédő Aberdeen FC megálljt parancsolt a lila-fehéreknek – de a skót csapat csak hosszabbításban tudta két vállra fektetni a magyar kupagyőztest. Temesvári számára viszont nemcsak két emlékezetes és tanulságos mérkőzést hozott a negyeddöntő, hanem a Sir Alex Fergusonnal való barátságot is. Kettejük első találkozására így emlékezett vissza:

„A párharc előtt eljött Budapestre megnézni a Dózsát. A Honvéd ellen játszottunk MNK-elődöntőt. A lefújás után összefutottunk, bevittem a városba, s mondta, hogy megy vacsorázni. Erre én elhívtam a lakásomra, s a szemben lévő Hörpintőbe átmentünk enni. Legendás hely volt, odajárt Puskás, Szusza és még sokan mások. Már ekkor összebarátkoztunk, majd ezt követően én mentem el Skóciába feltérképezni az Aberdeent.”

Személyesen legközelebb 2002-ben találkoztak, amikor a skót edzőlegenda a Manchester Uniteddel látogatott Budapestre a ZTE elleni BL-selejtező miatt. Utána Temesvári néhányszor meglátogatta neves barátját Manchesterben, sőt, – mint MLSZ edzőbizottságának elnöke – egyszer meg is hívta előadást tartani Magyarországra. Azt, hogy mennyire fontos volt ez a felkérés – és a Temesvárival való barátság – a manchesteri ikon számára, egyértelműen megmutatja, hogy egy Arsenal elleni meccset követően egész éjszaka utazott, hogy másnap megtarthassa előadását Budapesten.

Eredményes évek a bányászvárosban is

Négy újpesti évet követően az utánpótlás-válogatott szakvezetője lett, majd 1985-től átvette a Tatabányai Bányász irányítását, amely egy második és egy harmadik helyezést köszönhetett neki a magyar első osztályban. 1988-ban visszakerült Debrecenbe, köszönhetően a DEAC-nál töltött időszak emlékének is. Új csapata, a Debreceni MVSC ekkor a másodosztályban szerepelt. Elhatározásától az sem tántorította el, hogy élvonalbeli csapatok is keresték, és több lap is arról írt, ez a váltás visszalépést jelent számára. Miután Temesvári átvette a kormánykereket, a következő idényt már az NB I-ben kezdték meg a hajdúságiak, amely során sikerült meghosszabbítaniuk az élvonalbeli tagságukat. Ez a szereplés, tekintve azt, hogy több kulcsjátékos elhagyta a csapatot, bravúrosnak értékelhető.

Egy szigetet is felajánlottak neki

A Debrecenben töltött két évet követően ázsiai és afrikai országokban vállalt munkát. Először a Maldív-szigetek szövetségi kapitánya lett. Állítása szerint erre Szepesi György, a legendás rádióriporter és sportvezető beszélte rá, aki azt mondta neki, ha ott akár egy mérkőzést is nyer, már királyként fogják tisztelni. Egy három évvel ezelőtti interjúban elmondta, még azt is meg kellett tanítania az egzotikus ország labdarúgóinak, hogy kell befűzni egy futballcipőt, a győzelmet csak hírből ismerték az ottaniak.

A magyar szakembernek még egy szigetet is felajánlottak volna, ha élete végéig náluk marad – ő azonban másképp döntött.

Először a kuvaiti al-Naszrt, utána a Maldív-szigeteken az SC Orchidot vezette, majd két szudáni klub, az al-Hilal és az al-Merrih edzője lett. 1999-ben a Diósgyőri VTK kispadjára ült le, edzői pályafutásának utolsó klubja pedig az albán KF Tirana volt, amellyel albán Szuperkupa-győzelmet szerzett.

A futball nagykövete

Szeretett sportágát más módon is szolgálta. FIFA-instruktorként rengeteg országban járt – főleg a harmadik világban –, ahol feladata a labdarúgás népszerűsítése, fejlesztése volt. Ezt a megbízatást az edzői képességei, tapasztalatai mellett a kiváló angol nyelvtudásának is köszönhette. Egy időben az MLSZ edzőbizottságát is vezette. Öccse, fia és unokája is futballista lett.

Temesvári Miklós – aki július 27-én ünnepelte a 84. születésnapját – a mai napig sem szakadt el teljesen labdarúgás világától. Egykori labdarúgója, a nemrég elhunyt Törőcsik András temetésére is elment. Egy két évvel ezelőtti interjúban elmondta, amikor az újpesti ikon az irányítása alatt játszott, időnként úgy érezte, nem edzőként ül a kispadon, hanem inkább a klasszis játékában gyönyörködő rajongóként. Szomorúan hozzátette, szerinte az egykori lila-fehér csatárcsillagot „a barátok rossz utakra vitték”.

Marco Rossi válogatottjának sikerei viszont nagy örömmel töltik el, úgy véli, a nemzeti tizenegy „jó úton jár” és bízik abban, hogy a csapat az ő életében elér még „néhány valóban nagy eredményt”.

Kiemelt fotó: Nemzeti Sport