Teniszezőként kezdte az uruguayi focilegenda – Diego Forlán portré
Az uruguayi labdarúgás 2000-es évekbeli történetének egyik meghatározó játékosa jelenleg edzői karrierje első időszakát éli. Diego Forlán az egyik erőssége volt a 2010-es világbajnokságon elődöntős nemzeti csapatnak, és több európai klubnál is bizonyította tehetségét. Pedig nem is labdarúgó akart lenni, csak „kényszerből” folytatta a családi hagyományt.
Forlán 1979. május 19-én látta meg a napvilágot Uruguay fővárosában, Montevideóban. Gyermekkorában rendkívül tehetséges teniszező hírében állt, és sokkal inkább az egyéni sport érdekelte. Végül a futballozó nővére súlyos autóbalesete miatt döntött úgy, hogy a családi hagyományokat folytatva ő is labdarúgó lesz. Testvérét több mint öt hónapon keresztül ápolták az intenzív osztályon, és bár túlélte a balesetet, tolószékbe kényszerült, esélye sem volt folytatni a karrierjét. A Penarol és a Danubio utánpótlásában pallérozódó Diego édesapja (Pablo) és anyai nagyapja (Juan Carlos Corazzo) egyaránt válogatott labdarúgók voltak, tehát volt kiktől örökölni a tehetséget – ráadásul mindketten Copa Américát nyertek, ahogy később Diego is.
Tizenöt esztendősen a Libertadores-kupa rekordbajnokának számító argentin Independiente korosztályos csapataiban nevelkedett.
Akkoriban Bölöni László meghívta őt a francia AS Nancyhoz, ám végül többhónapos próbajáték után úgy döntöttek, hogy nem szerződtetik Forlánt, aki így visszatért az argentin egyesülethez.
A Rojo felnőttcsapatában az 1998–1999-es szezonban debütált, majd a következő két és fél idényben kirobbanthatatlan játékosa volt a gárdának. Végül 91 mérkőzésen 40 gólt szerzett a csapat színeiben, 2002 januárjában elutazott Angliába, hogy a Middlesbrough-hoz igazoljon.
Közbelépett a Manchester United
Az érintett klubok megállapodtak, hogy a Boro 6,9 millió fontért cserébe megvásárolja Forlánt, az összeget pedig 18 hónap alatt törleszti. Azonban nem más, mint az ezredforduló idején sikerkorszakát élő Manchester United híres edzője, Sir Alex Ferguson értesült az uruguayi felfedezett angliai szerződéséről, utasítására pedig a MU elöljárói közbeléptek, és magasabb fizetéssel és a nagyobb klubpotenciáljukkal elcsábították őt.
Forlán végül a Unitedhez írt alá, azonban az aktuális idény második felében látványosan nem találta a helyét, nagy igyekezete ellenére a 2001–2002-es szezon hátralévő részében egyetlen gólt sem szerzett.
Ezt követően további két teljes szezont töltött el a Manchester United alkalmazásában, többnyire csereként vették számításba, és bár voltak ígéretes megmozdulásai, nem tudott akkora szerepet betölteni az Old Traffordon, mint előzetesen remélték tőle. 2003-ban bajnokságot és Community Shieldet, 2004-ben FA-kupát nyert. Forlán 98 mérkőzés alatt 17 gólt szerzett a klub alkalmazásában, majd 2004 őszén továbbállt Angliából.
Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással: Támogatom
Bár több spanyol csapattal is hírbe hozták, végül a Villarreal CF ajánlatát fogadta el. Forlán a „sárga tengeralattjáró” színeiben egy kisebb dél-amerikai kontingens kellős közepén találta magát, hiszen a chilei Manuel Pellegrini csapatában olyan argentin légiósok szerepeltek, mint Juan Román Riquelme, Juan Pablo Sorín vagy Rodolfo Arruabarrena.
Az uruguayi klasszis 25 bajnoki találattal egészen a harmadik helyig repítette csapatát, miközben Samuel Eto’óval holtversenyben a spanyol bajnokság gólkirálya lett, és Thierry Henryval megosztva megnyerte az európai Aranycipőt.
A Villarreal nem csak elindulhatott a Bajnokok Ligájában, de alaposan le is tette a névjegyét, és egészen az elődöntőig menetelt, ahol csak az Arsenal állította meg. Az uruguayi támadó második spanyol évében 13 találatot szerzett, közben viszont csapatának a hetedik helyezéssel nem sikerült megismételni az egy évvel korábbi dobogós eredményt. Forlán a 2006–2007-es évad során ismét összehozott egy 21 gólos szezont. Három év alatt 128 pályára lépés alatt 59 találatot regisztrált a csapat színeiben.
2007 nyarán mintegy 21 millió euró körüli összeg fejében váltott ismét klubot, és szerződött az akkor már komoly célokat szövögető Atlético Madridhoz. Az első évében 16 góllal segítette a bajnoki negyedik helyezéshez a néhány évvel korábban a másodosztályból visszatérő klubot, amelynek színeiben a 2008–2009-es idényben futotta legjobb idényét.
Forlán az ominózus kiírásban 33 mérkőzésen 32 gólt szerzett a bajnokságban, így újra elhódította a legeredményesebb játékosnak járó Pichichi-trófeát, valamint az európai Aranycipőt egyaránt.
Egy évvel később lényegesen mérsékeltebb idényt futott, de túl a harmincon még mindig hasznos teljesítménnyel segítette az övéit, s a következő idényben 28 gólt regisztrált, abból 18-at a LaLigában. Az Európa-liga hamburgi döntőjében két gólt rúgott a Fulham elleni hosszabbításos győzelem alkalmával, klubja emellett az Európai Szuperkupát is elhódította. A negyedik madridi évében viszont jóval gyengébben muzsikált, kezdő pozícióját is egyre gyakrabban elvesztette, mindössze nyolc találatig jutott. 2011 nyarán az olasz Internazionaléhoz szerződött, a milánóiak nem sokkal azelőtt Álvaro Recoba személyében sokáig foglalkoztattak egy meg nem értett uruguayi zsenit. Forlán 20 pályára lépés alatt csupán kétszer volt eredményes, így nem túl dicső módon ért véget az európai pályafutása.
Többlépcsős levezetés Dél-Amerikában és Ázsiában
Ezt követően visszatért Dél-Amerikába, és a brazil Internacional csapatában két év alatt 55 összcsapáson 22 gólig jutott, miközben 2013-ban a Gaúcho regionális bajnokság megnyerésekor a sorozat gólkirálya lett. A rutinos klasszis 35 évesen még mindig érezte magában az energiát az újabb kihívásokhoz, és a japán Cerezo Oszaka csapatában is próbára tette magát. Forlán az első évében hét gólt szerzett, csapata kiesett a másodosztályba, ahol tíz találatnál tartott, amikor Penarol hívására hazatért és nevelőcsapatát uruguayi bajnoki címhez segítette. Később Indiában és Hongkongban vezetett le, ahol megismerkedett a jóbarátjává váló Vadócz Krisztiánnal.
Ebben az időszakban már óhatatlanul egyre több sérüléssel bajlódott, és bár 2017-től már nem játszott mérkőzést, visszavonulását hivatalosan csak 2019-ben 40 esztendősen jelentette be.
A 2010-es világbajnokság uruguayi hőse
2002 és 2014 között karrierje legjobb éveiben 112 alkalommal léphetett pályára az uruguayi nemzeti válogatottban, 36 gólt szerzett a Celeste mezében. Forlán bemutatkozó mérkőzésén Szaúd-Arábia ellen máris eredményes volt. Három-három világbajnokságon és Copa Américán játszott.
A 2010-es vb emblematikus alakja volt az elődöntőig menetelő Uruguay színeiben.
Öt találatával negyedmagával a torna gólkirálya lett, emellett hazavihette a világbajnokság legjobb játékosának járó Aranylabdát és a torna legszebb góljának is az ő egyik találatát választották.
Ezzel együtt a legendás szövetségi kapitány, Óscar Tabárez által irányított csapat csalódott volt a negyedik helyezéssel, noha hazatérésüket követően világbajnokoknak járó fogadtatásban részesítették őket. A korábban részletes portrénkban bemutatott, szintén nem hétköznapi karakterrel bíró Sebastián Abreut is felvonultató csapat célja kétségkívül az aranyérem volt.
Ami nem jött össze azon a vb-n, az viszont összejött egy év múlva a Copa Américán – a 2011-es argentin tornán Uruguay Paraguay 3-0-s legyőzésével hódította el a kontinensbajnoki címet, Forlán stílszerűen megint két gólt szerzett a fináléban.
Egyúttal édesapjához és nagyapjához hasonlóan a család harmadik tagjaként lett a dél-amerikai torna győztese, ami egészen egyedülálló teljesítmény a sorozat történetében.
Az oldalvonal mellett
Visszavonulását követően megszerezte az edzői képesítést, és az ország patinás nagycsapatának számító Penarol máris bedobta egykori játékosát a mélyvízbe. Forlán 2019 decemberétől 2020 augusztusáig volt a fővárosi egylet szakvezetője. Többek közt az újkori magyar világjárót, Vadócz Krisztiánt is magához csábította jó ismeretségükre való tekintettel. Azonban a járvány is közbejött és elsőre talán túl nagy volt a kabát, amit ráadtak.
Forlán mindössze 11 mérkőzésen dirigált, négy-négy győzelem és vereség mellett három döntetlen volt a mérlege.
A közelmúltban a másodosztályban szereplő Atenas de San Carlos csapatának kispadjára nevezték ki, ami talán ideálisabb ugródeszka lehet a kezdő szakember számára, mint egy topcsapat, ahol azonnal eredményeket vártak volna el tőle.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja: