Tényleg a legjobb középcsatárok között van Immobile?
2020. júl. 30.
Ciro Immobile 2013-14 és 2017-18 után harmadszor lehet a Serie A gólkirálya. De miből áll az Ő játéka, és megfelel-e egy modern középcsatár profiljának? Bakos Kristóf erre keresi a választ elemzésében.
A harmincéves Ciro Immobiléről legelőször talán a 2011-12-es szezonban hallhattunk (eltekintve a Juve drukkerektől), amikor még a másodosztályú Pescara játékosaként lett a Serie B gólkirálya. Két évvel később már az olasz futball legfelsőbb osztályában is sikerült a legeredményesebb játékossá válnia: a 2013-14-es szezonban hetedik helyen végzett Torino játékosaként, 22 góllal lett a Serie A legjobb góllövője. A Borussia Dortmund rögtön le is csapott rá még abban az évben, ám a következő szezon sem a sárga-feketék, sem Immobile számára nem lett sikertörténet: a Dortmund a téli szünetet kieső helyen várta, végül mindössze hetedik helyen végzett a Bundesligában, Immobile pedig egyáltalán nem találta a helyét Klopp amúgy sem kitűnően szuperáló rendszerében. Rövidesen Sevillába állt tovább, ahol mindössze egy fél szezont bírt ki, így 2016 tavaszára már Torinóba tért vissza. Ennek az évnek a nyarán – nem sokkal Simone Inzaghi érkezése után – igazolta le őt a Lazio, ahol úgy tűnik, hosszú távon is megtalálta a számára kényelmes közeget – négy ott töltött szezonjából csak egyet zárt húsz gól alatt. Két évvel ezelőtt Mauro Icardival társbérletben lett gólkirály, még úgy is, hogy 5 meccset sérülés miatt kihagyott.
Idén a Lazio csatára 37 meccsen szerzett 35 góljával immár egyedül lehet gólkirály, maga mögé utasítva a 31 gólos Cristiano Ronaldót, és az Aranycipőért folytatott versenyben beelőzve Robert Lewandowskit! Sőt, ha Sarri tényleg pihenteti CR7-et a BL miatt, illetve a Barcelonára készülő Napoli sem a legerősebb csapatával játszik, akkor talán még Gonzalo Higuain 36 gólos all-time rekordját (az argentin 2016-ban a Napoli színeiben Gunnar Nordahl 1949/50-es 35 gólos szezonját múlta felül) is átadhatja a múltnak Immobile. Az az utóbbi heteket tekintve szinte biztos, hogy csapattársai mindent megtesznek majd a népszerű csatár sikeréért!
Ennyit a rekordszezonról, most pedig nézzünk mélyebben utána Immobile teljesítményének, szerepének, erősségeinek és gyengeségeinek.
Amint már csapatelemzésünkben szó volt róla, Simone Inzaghi érkezése óta többnyire állandó jelleggel a 3-1-4-2-es felállást preferálja a Lazionál, és úgy tűnik, Immobile nagyszerűen megtalálta a helyét a csapatban a kétszemélyes csatársor egyik állandó tagjaként. Mivel a Lazio viszonylag kevés kockázatot vállal nyomás alatt, a kapus Strakosha felívelésénél Immobilének általában a lecsorgóknál van szerepe. A felívelések címzettje ugyanis általában a kiváló fejjátékkal bíró szerb, Sergej Milinkovic-Savic, így Immobilének leginkább a második labdák után kell tevékenykednie. Ilyenkor Immobile gyakran picivel előbb helyezkedik Caicedónál, hogy a labda sikeres lefejelése után minél előbb indulhasson az üres területbe, klasszikus csatárként. Azonban a visszafelé mozgás sem áll távol tőle, így arra is képes, hogy a Milinkovic-Savic által begyűjtött labdát összeszedje, s egy passzal támadásba dobja társait.
Érdekesség, hogy középső blokkba betömörülő ellenfelek ellen a két kilences közül Ő az, aki inkább visszalép a labdáért a védővonalak közé: Simone Inzagi Laziója viszonylag hosszú, meredek passzokkal építkezik, ahol a három belső védő, vagy a visszalépő Luis Alberto is szívesen játssza meg az elöl helyezkedő társakat éles felpasszokkal vagy éppen hosszú indításokkal. Ha a három hátvéd a saját térfelén a labdát birtokolja, Immobile gyakran visszalép Caicedonál egy sorral hátrébb, ezzel passzopciót adva az ellenfél védővonalai között. A passzok hosszánál fogva egy ilyen átadást kivitelezni nemcsak a labdát adó, de a fogadó játékosnak is kihívás. Immobile ráadásul nem egy tipikus hamis kilences, 185 centiméteres magassága miatt fizikailag sem a legideálisabb erre, így nem mindig tudja kis területen zökkenőmentesen átvenni a labdát. Ezt jól mutatja, hogy az idényben megkísérelt 96 rövid passzából csak 46 volt sikeres. Ha ez sikerül, akkor is leginkább a lekészítés lehetőségét keresi a Savic-Parolo középpályás duó, vagy a szélen felfutó szárnyvédők felé. Ezt követően pozíciós csatárjátékról elmozgóra vált: előre, területbe indul, immár a helyzetbe kerülés céljából.
És akkor térjünk rá a legfontosabb aspektusra, a befejezésre! Immobile kitűnő ütemérzékkel indul be az üres területekbe, hogy megfelelően lövőhelyzetbe kerülhessen. Erősen jobblábas, lövéseinek nagy részét azzal adja le. Érthetően az olyan helyzeteket keresi, amikor lövő lába lehet a kapuhoz közelebb, így négy véső rendszerek ellen leggyakrabban a jobbhátvéd és a jobb oldali középhátvéd, három belső védő ellen pedig a középső és a jobb oldali középhátvéd közötti résbe indul a legtöbbször. Természetesen ehhez elengedhetetlen a csapattársakkal való kitűnő összhang, Luis Alberto, Parolo, vagy Milinkovic-Savic gyakran találja meg őt forintos hosszú, területbe lőtt labdákkal, amivel kitűnően tud lendületből a védelem mögé kerülni. Időnként éles felpasszokat is kap, ám ezzel, a már említett okok miatt viszonylag ritkán tud lefordulni, ilyenkor gyakran inkább a passz lehetőségét választja. A Lazio támadójátéka időnként hajlamos lelassulni, amit mélyen beállt fal ellen viszonylag kiszámítható beívelések követnek a két csatár felé. Bár ez taktikai eszközként napjainkban már nem a leghatékonyabb, Immobile nem érzi magát idegenül ezekben a helyzetekben sem, magasságával és fejjátékával is képest veszélyt jelenteni a kapura.
Gyorsan jegyezzük meg: Immobile 35 góljából 14 büntetőből esett, valamint volt egy sikertelen tizenegyese is. A tizenegyeseket nem számítva 13,2 xG-t hozott össze idén, ha a büntetőket továbbra sem vesszük számításba akkor 9,2-el lőtte túl az xG-jét – sokszor talált be tehát kisebb értékű helyzetekből, igaz, egy kivétellel mindig a tizenhatoson belülről.
Néhány szót kell ejteni Immobile labda elleni játékáról is. Nos, ebben a tekintetben az olasz gólkirály nem éppen a modern csatár prototípusa. Mivel a Lazio nem a magas letámadásról híres, így a játék ezen szegmensében Immobile érthetően nem annyira rutinos. Inzaghi csapata legtöbbször 5-3-2-es középső blokkban, a félpálya környékén kezdi meg a védekezést. Ennek megfelelően az ellenfél labdakihozatalának kezdetén természetesen Immobile is a labda mögött helyezkedik, és ha a területére ér a labda, meg is támadja az ellenfelet, ám visszafelé például nemigen presszingel már, sokkal inkább a többiek labdaszerzésére és az azonnali kiugrás lehetőségére vár, valamint a tolódásoknál sem tüsténkedik gyakran a labdást abajgatva – különösen, ha a támadás Caicedo oldalán fut végig.
Ha arra keressük a választ, mennyire tekinthető modern középcsatárnak Immobile, akkor érdemes összehasonlítani például a "prototípus" Robert Lewandowskival. A Bayern csatára a világ egyik legagresszívabban presszingelő csapatában játszik, az összehangolt letámadás pedig nem éppen az olasz csapatok erőssége mostanság…a két játékos védőmunkája közti különbség jól is látszik. Immobile ellenben kevesebbszer veszített labdát – ez betudható annak is, hogy a német csapatok védekezésben sokkal kevesebb teret és időt hagynak ellenfelüknek. Immobile sokkal kevesebb sikeres cselt mutatott be. Kétcsatáros rendszerben jobblábasként elvileg sodródhatna a bal szélre, ideiglenesen szélességet adva, azonban ez nem része a játékának – igaz, Lewának is inkább a pálya középső zónáiban kell több cselt bemutatnia.
Összességében Immobile kitűnően megtalálta helyét a Simone Inzaghi-féle Lazióban. Hogy ott van-e a világ legjobb középcsatárai között? Ezt a kérdést természetesen kontextusában lehet jól megvizsgálni. Az olasz bajnokság, ami Immobile természetes közegének tűnik, jelenleg nincs a taktikailag legerősebb bajnokságok között: az egykor védekezésükről ismert olasz csapatok ma a más tájakon csúcsra járatott letámadással ellentétben viszonylag hosszan és kevéssé összehangoltan védekeznek. Természetesen ezáltal más típusú támadóknak kedveznek inkább, mint például az angol vagy a német bajnokság. Immobilének 30 évesen még biztos lehet néhány kiemelkedő szezonja, de a dortmundi-sevillai kalandok után kétséges, mire menne egy más taktikai sajátosságokkal rendelkező ligában.
Az adatok forrása: InStat, Understat, FBRef, FootballSlices
A harmincéves Ciro Immobiléről legelőször talán a 2011-12-es szezonban hallhattunk (eltekintve a Juve drukkerektől), amikor még a másodosztályú Pescara játékosaként lett a Serie B gólkirálya. Két évvel később már az olasz futball legfelsőbb osztályában is sikerült a legeredményesebb játékossá válnia: a 2013-14-es szezonban hetedik helyen végzett Torino játékosaként, 22 góllal lett a Serie A legjobb góllövője. A Borussia Dortmund rögtön le is csapott rá még abban az évben, ám a következő szezon sem a sárga-feketék, sem Immobile számára nem lett sikertörténet: a Dortmund a téli szünetet kieső helyen várta, végül mindössze hetedik helyen végzett a Bundesligában, Immobile pedig egyáltalán nem találta a helyét Klopp amúgy sem kitűnően szuperáló rendszerében. Rövidesen Sevillába állt tovább, ahol mindössze egy fél szezont bírt ki, így 2016 tavaszára már Torinóba tért vissza. Ennek az évnek a nyarán – nem sokkal Simone Inzaghi érkezése után – igazolta le őt a Lazio, ahol úgy tűnik, hosszú távon is megtalálta a számára kényelmes közeget – négy ott töltött szezonjából csak egyet zárt húsz gól alatt. Két évvel ezelőtt Mauro Icardival társbérletben lett gólkirály, még úgy is, hogy 5 meccset sérülés miatt kihagyott.
Idén a Lazio csatára 37 meccsen szerzett 35 góljával immár egyedül lehet gólkirály, maga mögé utasítva a 31 gólos Cristiano Ronaldót, és az Aranycipőért folytatott versenyben beelőzve Robert Lewandowskit! Sőt, ha Sarri tényleg pihenteti CR7-et a BL miatt, illetve a Barcelonára készülő Napoli sem a legerősebb csapatával játszik, akkor talán még Gonzalo Higuain 36 gólos all-time rekordját (az argentin 2016-ban a Napoli színeiben Gunnar Nordahl 1949/50-es 35 gólos szezonját múlta felül) is átadhatja a múltnak Immobile. Az az utóbbi heteket tekintve szinte biztos, hogy csapattársai mindent megtesznek majd a népszerű csatár sikeréért!
Ennyit a rekordszezonról, most pedig nézzünk mélyebben utána Immobile teljesítményének, szerepének, erősségeinek és gyengeségeinek.
Taktikai szerepe
Amint már csapatelemzésünkben szó volt róla, Simone Inzaghi érkezése óta többnyire állandó jelleggel a 3-1-4-2-es felállást preferálja a Lazionál, és úgy tűnik, Immobile nagyszerűen megtalálta a helyét a csapatban a kétszemélyes csatársor egyik állandó tagjaként. Mivel a Lazio viszonylag kevés kockázatot vállal nyomás alatt, a kapus Strakosha felívelésénél Immobilének általában a lecsorgóknál van szerepe. A felívelések címzettje ugyanis általában a kiváló fejjátékkal bíró szerb, Sergej Milinkovic-Savic, így Immobilének leginkább a második labdák után kell tevékenykednie. Ilyenkor Immobile gyakran picivel előbb helyezkedik Caicedónál, hogy a labda sikeres lefejelése után minél előbb indulhasson az üres területbe, klasszikus csatárként. Azonban a visszafelé mozgás sem áll távol tőle, így arra is képes, hogy a Milinkovic-Savic által begyűjtött labdát összeszedje, s egy passzal támadásba dobja társait.
Érdekesség, hogy középső blokkba betömörülő ellenfelek ellen a két kilences közül Ő az, aki inkább visszalép a labdáért a védővonalak közé: Simone Inzagi Laziója viszonylag hosszú, meredek passzokkal építkezik, ahol a három belső védő, vagy a visszalépő Luis Alberto is szívesen játssza meg az elöl helyezkedő társakat éles felpasszokkal vagy éppen hosszú indításokkal. Ha a három hátvéd a saját térfelén a labdát birtokolja, Immobile gyakran visszalép Caicedonál egy sorral hátrébb, ezzel passzopciót adva az ellenfél védővonalai között. A passzok hosszánál fogva egy ilyen átadást kivitelezni nemcsak a labdát adó, de a fogadó játékosnak is kihívás. Immobile ráadásul nem egy tipikus hamis kilences, 185 centiméteres magassága miatt fizikailag sem a legideálisabb erre, így nem mindig tudja kis területen zökkenőmentesen átvenni a labdát. Ezt jól mutatja, hogy az idényben megkísérelt 96 rövid passzából csak 46 volt sikeres. Ha ez sikerül, akkor is leginkább a lekészítés lehetőségét keresi a Savic-Parolo középpályás duó, vagy a szélen felfutó szárnyvédők felé. Ezt követően pozíciós csatárjátékról elmozgóra vált: előre, területbe indul, immár a helyzetbe kerülés céljából.
None
Az idei szezon legjobb befejezője?
És akkor térjünk rá a legfontosabb aspektusra, a befejezésre! Immobile kitűnő ütemérzékkel indul be az üres területekbe, hogy megfelelően lövőhelyzetbe kerülhessen. Erősen jobblábas, lövéseinek nagy részét azzal adja le. Érthetően az olyan helyzeteket keresi, amikor lövő lába lehet a kapuhoz közelebb, így négy véső rendszerek ellen leggyakrabban a jobbhátvéd és a jobb oldali középhátvéd, három belső védő ellen pedig a középső és a jobb oldali középhátvéd közötti résbe indul a legtöbbször. Természetesen ehhez elengedhetetlen a csapattársakkal való kitűnő összhang, Luis Alberto, Parolo, vagy Milinkovic-Savic gyakran találja meg őt forintos hosszú, területbe lőtt labdákkal, amivel kitűnően tud lendületből a védelem mögé kerülni. Időnként éles felpasszokat is kap, ám ezzel, a már említett okok miatt viszonylag ritkán tud lefordulni, ilyenkor gyakran inkább a passz lehetőségét választja. A Lazio támadójátéka időnként hajlamos lelassulni, amit mélyen beállt fal ellen viszonylag kiszámítható beívelések követnek a két csatár felé. Bár ez taktikai eszközként napjainkban már nem a leghatékonyabb, Immobile nem érzi magát idegenül ezekben a helyzetekben sem, magasságával és fejjátékával is képest veszélyt jelenteni a kapura.
None
Gyorsan jegyezzük meg: Immobile 35 góljából 14 büntetőből esett, valamint volt egy sikertelen tizenegyese is. A tizenegyeseket nem számítva 13,2 xG-t hozott össze idén, ha a büntetőket továbbra sem vesszük számításba akkor 9,2-el lőtte túl az xG-jét – sokszor talált be tehát kisebb értékű helyzetekből, igaz, egy kivétellel mindig a tizenhatoson belülről.
None
Védekezés?
Néhány szót kell ejteni Immobile labda elleni játékáról is. Nos, ebben a tekintetben az olasz gólkirály nem éppen a modern csatár prototípusa. Mivel a Lazio nem a magas letámadásról híres, így a játék ezen szegmensében Immobile érthetően nem annyira rutinos. Inzaghi csapata legtöbbször 5-3-2-es középső blokkban, a félpálya környékén kezdi meg a védekezést. Ennek megfelelően az ellenfél labdakihozatalának kezdetén természetesen Immobile is a labda mögött helyezkedik, és ha a területére ér a labda, meg is támadja az ellenfelet, ám visszafelé például nemigen presszingel már, sokkal inkább a többiek labdaszerzésére és az azonnali kiugrás lehetőségére vár, valamint a tolódásoknál sem tüsténkedik gyakran a labdást abajgatva – különösen, ha a támadás Caicedo oldalán fut végig.
None
Ciro vs Lewa
Ha arra keressük a választ, mennyire tekinthető modern középcsatárnak Immobile, akkor érdemes összehasonlítani például a "prototípus" Robert Lewandowskival. A Bayern csatára a világ egyik legagresszívabban presszingelő csapatában játszik, az összehangolt letámadás pedig nem éppen az olasz csapatok erőssége mostanság…a két játékos védőmunkája közti különbség jól is látszik. Immobile ellenben kevesebbszer veszített labdát – ez betudható annak is, hogy a német csapatok védekezésben sokkal kevesebb teret és időt hagynak ellenfelüknek. Immobile sokkal kevesebb sikeres cselt mutatott be. Kétcsatáros rendszerben jobblábasként elvileg sodródhatna a bal szélre, ideiglenesen szélességet adva, azonban ez nem része a játékának – igaz, Lewának is inkább a pálya középső zónáiban kell több cselt bemutatnia.
Összességében Immobile kitűnően megtalálta helyét a Simone Inzaghi-féle Lazióban. Hogy ott van-e a világ legjobb középcsatárai között? Ezt a kérdést természetesen kontextusában lehet jól megvizsgálni. Az olasz bajnokság, ami Immobile természetes közegének tűnik, jelenleg nincs a taktikailag legerősebb bajnokságok között: az egykor védekezésükről ismert olasz csapatok ma a más tájakon csúcsra járatott letámadással ellentétben viszonylag hosszan és kevéssé összehangoltan védekeznek. Természetesen ezáltal más típusú támadóknak kedveznek inkább, mint például az angol vagy a német bajnokság. Immobilének 30 évesen még biztos lehet néhány kiemelkedő szezonja, de a dortmundi-sevillai kalandok után kétséges, mire menne egy más taktikai sajátosságokkal rendelkező ligában.
Az adatok forrása: InStat, Understat, FBRef, FootballSlices
Szerző
